erdész ádám, ambrus lajos és horváth bence
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Ki ne hallott volna arról, hogy Gyulán országos hírű állatvásárokat tartottak? Ám arról ki hallott, hogy ezek még a bécsieknél is látványosabbak voltak? Hát még arról, hogy akkora ólak épültek, hogy egyszerre 30 ezer disznó elfért bennünk. Mert hát milyen is lett volna az, ha százezer hízó bóklászik éjjelente a városban?
Minderről bővebben Ambrus Lajos legújabb kötetében olvashatunk, amely Várostérkép címmel jelent meg a közelmúltban. Történetei abból bontakoznak ki, hogy a négyéves gyermek elindul egy sétára a városban, majd eltéved. A szálak egészen az 1700-as évekig vezetnek vissza, amikor még a teknős volt az úr a vár körüli tóban, majd fokozatosan haladva az időben, helyét átveszi a kecskebéka. Amikor az 1960-as megépítették a tószínpadot és onnan élő közvetítést adtak, a televíziónézők nem a darab szövegét, hanem a kuruttyolást hallhatták. Megállapíthatták, hogy Gyulán remek békakoncerteket lehet adni, mondta Ambrus Lajos az est házigazdája, Erdész Ádám felvetésére.
A kötetből képet kapunk azokról a kezdetekről is, amikor még csak százhuszonöten éltek a településen, Békéscsabán mindössze hetvenen, és mindnyájan az Oskola utcai török fürdőben ücsörögtek, a későbbi 2-es számú általános fiúiskolában. Elképesztő, hangsúlyozta Ambrus Lajos, hogy volt ebben a településben annyi erő, hogy kifejlődött belőle a mai Gyula, létrejött egy szociografikus egység.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Utána jött Trianon, és Gyula az ország közepéről a perifériára szorult. A kommunizmus pedig megfosztotta annak az előnyétől és presztízsétől, hogy megyeszékhely lehetett. De mindezeket leszámítva Ambrus Lajos még láthatta a polgári világ maradványait, és átélhette a paraszti kultúra utolsó dobbanásait is. Igaz, utóbbi annyiból állt, hogy minden háznál tartottak disznót, és sokszor akkora volt a sár, hogy csak a lónak a füle látszott ki belőle, bizonyos visszaemlékezések szerint. Ma már az Újváros is, ahol csodálatos házak, világháborús veterán tábornokok és nyelvtanárnők között nőhetett fel, csak egy uniformizált posztmodern üdülőtelep.
A kötet legtöbb írása a Magyar Idők és a Magyar Nemzet hétvégi mellékletében jelent meg, sorozatban, mint a régi nagyok, a magyar klasszikusok sikerregényei. Az író nem tagadja, tőlük inspirálódott, őket tanulmányozta olyan értelemben, hogy miként is kell ezt csinálni. Életpályáját Horváth Bence, a Kortárs Kiadó szerkesztője ismertette dióhéjban, hisz Gyula városában nem tűnt indokoltnak részletesebb prezentáció. Horváth Bence azt is elmondta, hogy szerkesztőként nem sok dolga volt Ambrus Lajos esszéivel, tárcáival, ezeken csupán kisebb korrektúrákat kellett elvégeznie. Kiemelte viszont, hogy a tördelőknek köszönhetően a könyv élőfejeiben külön tematikus lánc fut.
Mivel a kötetbemutatót állófogadás zárta, a nagymamák konyháját idéző szilvalekváros papuccsal és Ambrus Lajos saját boraival, Tomanek Gábor az eseményen felolvasta A szilvás papucsról című Lugas-tárcát, amit az író tavaly május 29-én jelentetett meg a Magyar Időkben. Az autentikus talpalávalót Téglás Ferenc és bandája szolgáltatta. A dedikálást követő baráti beszélgetések megerősítették: Gyula városáról nem csak az jelenthető ki, hogy tárháza volt az egyéniségeknek, hanem az is, hogy még ma is az.
A Várostérkép az IQ Könyvesboltban is megvásárolható.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
