– Ma alig vagyunk kilencen, akik még élünk. Ám vesszük a fáradtságot, hogy még egy keveset lehessünk együtt – mondta el a szervező Simándi Béla, aki azt is elárulta, hogy annak idején harminckilencen voltak az osztályban.
Ez alkalommal hét egykori diák és tanáruk, Kovács István gyűltek össze az eseményen. A jó hangulatú ebéden az egykori diákok rengeteg régi történetet felelevenítettek, amik közül néhányat velünk is megosztottak.
Simándi Béla elmesélte, hogy nagyon rossz magatartású csapat voltak annak idején, így gyakran eljárt tanáraik keze egy-egy emlékezetes csínytevés után.
– Nagyon szerettük a bige játékot, amihez kis ütőt labdát használtunk, de egyszer tanítás után az Élővíz-csatornába esett az egyik eszköz. Beszöktünk a gondnok raktárába, ahonnan elhoztunk egy gereblyét, elfűrészeltük, majd tovább játszottunk. Persze másnapra kiderült és oltári nagy balhé lett belőle. Idősebb Christián László tanárunk bizony emlékezetessé tette a csínytevést, ami után kétszer is meggondoltuk, hogy elkövetünk-e hasonlót.
Persze a diákok nem sokáig gondolkodtak, így újabb és újabb történetek kerülhettek elő a tarsolyukból. Többek között az is, hogy annak idején az iskola fűtőjét is alaposan megijesztették, amikor véletlenül egy riasztópisztolyt hagytak a fűtés után leégett hamuban, ami éppen akkor sült el, amikor az idős gondnok közel hajolt hozzá.
– Nagyon megijedtünk mert egy pillanatra el is ájult az öreg dolgozó. Christián László tanárunk akkor is nagyon hamar előkerült, felismerte a helyzetet így persze, hogy aznap sem köszöntik meg, amit kaptunk. Utána szerencsére végül jól alakultak a dolgok és a fűtőnek sem esett baja, és azt a diákot sem rúgták ki, aki az egészet elkövette – nosztalgiázott Simándi Béla, akinek minden osztálytársa jól emlékezett az esetre.
Az összetartó csapathoz két fővárosi diáktárs is csatlakozott, akik a találkozó miatt jöttek egykori városukba. A gyulai étteremben megtartott jó hangulatú találkozó közös ebéddel és délutánba nyúló beszélgetéssel zárult.