Dézsi János könyvtárigazgató és Becsy András költő
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Picit módosult a Magyar Költészet Napi könyvtári rendezvény, ugyanis az Erkel Ferenc Kulturális Nkft. közreműködésével meghirdetett versíró versenyre mindössze ketten neveztek be, így mindketten könyvjutalomban részesültek. Díjat azonban nem osztottak ki idén.
Az est meghívottja, Becsy András költő, aki egyben a zsűri elnöki tisztségét is betöltötte, nem értékelte nyilvánosan a beérkezett pályaműveket, ellenben felolvasta a jeles eseményre írt ünnepi beszédét. Ebben emlékeztetett arra, hogy az április 11-én született József Attilát egy gyulai menhelyről vitték el Öcsödre.
Dézsi János könyvtárigazgató házigazdaként mondta el, a programszerű céljuk az, hogy a Magyar Költészet Napján minden évben vendégül lássanak egy-egy gyulai költőt. Amikor Becsy Andrással arról egyeztettek, mi köré fonódjon az idei beszélgetés, azonnal felmerült Petőfi Sándor és Ady Endre neve. Petőfié azért, mert 170 éve veszítettük el, Ady pedig száz esztendeje hunyt el. Ily módon csatlakozhat hozzájuk Simonyi Imre, aki negyed százada távozott el közülünk.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Becsy András azt tartotta ezzel kapcsolatban meghökkentőnek, hogy Adyról például már vita sem folyik, pedig a megítélése korábban hatalmas hullámokat kavart. Ám sajnos Petőfiről is megfeledkezett a jelen: őt az epigonok tették tönkre. Jóllehet, mutatott rá a költő, mindketten atombombaként robbantak bele a magyar irodalomba, előzményeik nem igazán voltak.
Kiemelte azt is, hogy amikor legutóbb a János vitézt tanította, akkor figyelt fel arra, mennyire más minőséget képvisel, mint amennyit a közvélemény róla tart. Úgy vélte, Petőfinek lesz még kultusza Magyarországon. Életpályája a mostaninál mindenképp nagyobb figyelmet és mélyre szántóbb kutatást igényel. Tudniillik röpke huszonhat éve alatt mindent írt, minden műfajban alkotott, még fordított is. A Coriolanust a mai napig az ő nyelvén játsszák a színházak, hangsúlyozta Becsy András.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Adynak ugyan nem voltak epigonjai, mégis csak az utolsó 19. századi költőnek kell őt tekintenünk. Hisz a francia szimbolizmus egészen távol állt tőle, egy adott pillanatban zagyvaságnak nevezte. Emberként viszont Petőfihez hasonló nagyságú volt, húzta alá Becsy András, majd Dézsi Jánosnak köszönhetően meghallgathattunk egy részletet Ady Endre Petőfi nem alkuszik című prózai írásából. Ezekkel a sorokkal győzte meg ugyanis arról, hogy nincsenek hétköznapi emberek.
Becsy András kiemelte, mind Petőfi, mind József Attila teljes életet élt. József Attiláról közismert, hogy miért, noha Petőfi életén is minden átment, hétköznapjai tele voltak kudarcokkal. Tárgytalan tehát olyan kérdéseket feltenni, mi lett volna, ha nem tűnik el. Velük szemben a mai fiataloknak azonnali siker kell. Amennyiben ezt nem kapják meg, nem mennek tovább az úton. Abban ellenben igazuk van, hogy a költészetbe a pátosz is belefér, hangoztatta a meghívott.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az est második részében magáról Becsy Andrásról tudhattunk meg többet. Hallhattuk, hogy már az általános iskolai évek végén kezdett el verseket írni, másoktól eltérően azonban nem gyógyult ki a hirtelen fellángolt szenvedélyből. Felidézte az Erkel gimi lapjához, a Szemfüleshez kötődő élményeit is, hisz a kiadvánnyal 1990-ben országos második helyezést értek el a diákújságírók versenyén.
Első kötete, a Franciakrémes, amely 2010-ben jelent meg, Dézsi János szerint nagyon szigorú költeményeket, kötött szonetteket tartalmaz, köztük olyan hétköznapi eseményekről, amelyek nem mindig pozitív hatásúak. Pedig nem volt lehangolt, amikor ezeket papírra vetette, csupán visszaidézte azokat a pillanatokat, amikor az volt, jegyezte meg Becsy András. Hozzáfűzte: sokáig küzdött azzal, hogy nem tudta megfogalmazni az érzéseit. Ezen azzal változtatott, hogy kitalált magának egy hölgyet, akihez már könnyebben szólt a líra eszközeivel.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Szóba került az is, hogy ma már nincsenek alkotói körök, se Szegeden, se Gyulán, a tollforgatók nem járnak össze. De verseket se olvas már senki. Egyszer címet kellett adnia az egyik kötetének, ekkor hallotta Kiss Ottótól, mindegy is, mit választ, mert úgysem fogja megvenni senki.
Második kötete az oktatáshoz kapcsolódik, és a Camping címet viseli. Ezért kérdezett rá Dézsi János arra, mennyire nehéz eljuttatni a mai ifjúsághoz az irodalmat. Becsy András azt válaszolta, nagyon nehéz, főként neki, mert ő nem bölcsész beállítottságú diákokat tanít. A slam viszont felkeltheti az érdeklődésüket. Tapasztalata az, hogy a mai nemzedékeknek nem szükséges ismerniük az időmértékes verselést ahhoz, hogy költők lehessenek.
Befejezésül a kissé konok hangvételű 2015. évi Camping című kötetéből kaptunk ízelítőt, meg néhány ötletet és töredéket, hogy végül a szerző maga idézze fel a következőket: egyszer megkérdezte a fiát, miért kell anyák napján halott asszonyról szóló verset szavalni. A fia azt mondta, azért mert József Attila szívszorító Mamájában tényleg benne van a mama.
