Erdődi Ferenc Vilmos
Fotó: Gyulai Hírlap
- Erdődi Ferenc Vilmos
- Szendvicsek
- Találtam egy képet,
- olyan megkopott fekete-fehéret.
- A hátoldalán felirat,
- ezerkilencszáz-huszonkilencbe hívogat.
- Egy étteremben roskad az asztal,
- körbe ülnek emberek mosolygó arccal.
- Az ismeretlenek kezében szendvicsek,
- félig telt poharak és borosüvegek.
- Rám néznek az arcok,
- szólítanak: ha megyek, én is kapok!
- Fiatal társaság öltönyben,
- talán egy egyetemi vizsga után örömben.
- Ahányszor újra nézem,
- ott ülni lenne kedvem.
- Mennék is, meg nem is,
- mert a hangulat lehet hamis.
- Meg mit keresnék én ott,
- még a végén ott maradok.
- Beleégve a hangulatos képbe,
- szépapám körösparti vendéglőjébe.
