Gyulai Hírlap - A félelem nélküli civilizáció

Egyáltalán nem április elsejei tréfa volt a Mogyoróssy-könyvtár részéről a hír, miszerint ezen a napon a hieroglifákról tartanak előadást a Simonyi-teremben. A meghívott szakember ugyanis eljött Gyulára, és délután pontban ötkor közönség elé lépett. Pécsi Ágnes nem először tette ezt meg városunkban, hisz tavaly is volt már itt. Akkor a piramisokról beszélt a népes hallgatóságnak.

A téma, amivel érkezett, ezúttal is sokakat a könyvtárba szólított. A nagy érdeklődés köszönhető annak is, hogy Pécsi Ágnes előadónak is kiváló. A jelenlévők ezúttal azt sajátíthatták el tőle, merről merre olvasandók az ókori egyiptomi szent vésetek, és ezzel azt is megtudhatták, hogy nem fentről lefelé, amiként ezt a legtöbben hiszik. Ez persze még nem azt jelenti, hogy kötelező módon balról jobbra, mert az írásirány az, ami változik.

Az egybegyűltek abba is betekintést kaptak, hogy bár 10 ezer éves szövegek is fennmaradtak, a hieroglifák kialakulásának folyamata ismeretlen. Az viszont nem, hogy miután már rendszeressé vált a használatuk, négyféle írásmód alakult ki: a hieroglif, a hieratikus, a démotikus, amely szinte olvashatatlan, és a kopt, amely valójában cirill betűket használ. Elhangzott az is, hogy a páratlan egyiptomi kulturális örökség megőrzésében jelentős szerepe volt a napóleoni háborúknak és ezek rézmetszőinek, akik aprólékos rajzokat készítettek a látottakról, mert nem tudták, mit jelentenek.

Ezek után a nagyérdemű papírt és ceruzát ragadhatott, és megtanulhatta lejegyezni az ókori írásjeleket, a kockás fejű baglyot, a gömbölyű popsijú és hasikójú pipikét, a nagy kígyót és a sima lábat, majd kikerekíthette belőlük a saját nevét. Közben megjegyezhette, hogy ötvennégy madárhieroglifa létezik, ezeket csak a fej formája különbözteti meg egymástól. Ezzel egy időben azt a tévhitet is helyre tehette magában, hogy bár az ókori egyiptomi nyelvtan sokban hasonlít a sumérra, nem a magyarból fejlődött ki.

A „nagyon disznó dolgok” keretében olyasmikkel szembesülhetett a publikum, hogy az egyiptomiak egyáltalán nem voltak hívei a köntörfalazásnak, a kényes témákat éppúgy ábrázolták, mint a hétköznapiakat. A véseteken gyakran jelenik meg a fallosz, a méhlepény és a petevezeték, de a vese, és a szív is. A lapátfülek szintén kiemelt szerephez jutnak, mivel a hallásnak, a meghallgatásnak hatalmas fontosságot tulajdonítottak.

Pécsi Ágnes rámutatott: az ókori egyiptomiaknak gyönyörű felfogásuk volt a halálról, aminek köszönhetően egy félelem nélküli társadalomban éltek. Márpedig aki nem fél a haláltól, azt semmivel sem lehet megfélemlíteni, hangsúlyozta a meghívott. Emellett az életkor által megszerezhető bölcsességet, így az öregeket is nagy becsben tartották. Ezzel kapcsolatban elmondta, sokfelé járt a világban, de sehol sem találkozott azzal a szemlélettel, ami az Amerikai Egyesült Államokból áramlott be Európába, és kiiktatta az idős embert, egyenlőségi jelet tett az öreg és az ostoba közé.

Az egyiptológusnak csupán a ptolemaiosz korral van egy kis gondja. Ebben az időben ugyanis a horror vacui, vagyis az ürességtől való rettegés határozta meg az egyiptomiak művészetét, aminek következtében minden kis szabad felületet teletömtek írásjelekkel, azaz „összefirkáltak”.

A szakember végezetül kifejtette, nem azt akarta felmutatni, hogy aki képes hieroglifákat olvasni, az milyen okos, hanem azt szerette volna megmutatni, mennyi történet van minden egyes hieroglifa mögött. Említést tett arról is, hogy évek óta működteti a Vámbéri Ármin Keleti Szabadegyetemet, amit azért alapított meg, hogy sokak beteljesíthessék gyermekkori álmukat: örömüket leljék az egyiptológiában.