görgényi ernő
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Ez a kiállítás nem csupán történetiséget, hanem a gyulai korszellemet is közvetíti számunkra, amely védi, óvja és élteti épített, természeti, valamint kulturális értékeinket – kezdte köszöntőjét Görgényi Ernő.
Mint mondta, ez nem volt mindig így. A polgármester felidézett egy negyvenöt esztendővel ezelőtti történetet: az akkori szocialista városvezetés egy olyan fejlesztési tervvel állt elő akkoriban, amely valójában rombolás lett volna, hiszen le akarták bontani a történelmi épületeket, a belvárost pedig toronyházakkal és tömblakásokkal szerették volna beépíteni. A tervekről egy makett is készült, amelyet az egyik belvárosi üzlet kirakatában helyeztek el.
A terv visszájára fordult: meghatározó gyulai értelmiségiek nyílt levelet fogalmaztak meg, amelyben bírálták a városvezetés terveit, a kiáltványt végül 279-en írták alá. A levél nyilvánosságot kapott – megjelent például a Magyar Nemzetben –, így a tervet végül nem valósították meg, Gyula városa pedig megőrizhette identitását, így a fellépés nem volt eredménytelen.
– Gyula olyan város, amelyet az újabb városkutatások fényében jellegzetesen magyarnak tekinthetünk. Olyan város, amely ötvözi mind az alföldi mezővárosok, mind a dombvidéki és hegyvidéki városok városszerkezeti értékeit – idézte a levelet Görgényi Ernő.
A városvezető kiemelte, hogy mindez egy folyamatot is elindított, hiszen már a 80-as évek várospolitikája is hajlott az épített és természeti értékeink megvédésére, manapság pedig minden törekvés arra irányul, hogy ezeket megóvják és továbbörökítsék az utánunk következő nemzedékeknek.
– Az elmúlt két évben a gyulai városházát – az egykori megyeházát – a képviselő-testület döntése alapján saját erőből felújítottuk – hangsúlyozta a polgármester. A nyugati szárny nyílászáróit kicserélték, ahol lehetett pedig felújították, a homlokzatot felújították, majd ugyanezeket a munkálatokat végezték el a keleti szárnyon és a Gerlóczy-szárnyon is, végül a Petőfi tér felé néző nyílászárókat is rekonstruálták.
kovács józsef
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A munkálatok összesen 118 millió forintba kerültek, amelyhez a Békés Megyei Kormányhivatal 14,3 millió forinttal járult hozzá, ezt a Gerlóczy-szárny megújítására fordítottak. A fejlesztések azonban nem értek véget, hiszen több mint 68 millió forint összegű pályázatot nyert az önkormányzat az épület energetikai korszerűsítésére, amelynek keretében egy kisméretű háztartási naperőművet telepítenek a városháza udvarára, valamint leszigetelik az épület födémét, illetve pincéjét is.
A köszöntő végén Görgényi Ernő megköszönte a kiállításba fektetett munkát Béres István főépítésznek, Cseresznyés Jánosnak, Liska Andrásnak és Szilágyi Sándornak, az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. munkatársainak, valamint Mocsár-Pörjés Józsefnek, aki a grafikai tervezési feladatokat látta el, Incze Lászlónak, aki a fotók egy részével járult hozzá a munkához, Erdmann Gyulának, aki szakmai segítséget nyújtott és az ArtCopy Studio Kft.-nek, amely a tablókat nyomtatta.
– Ez a kiállítás arra hívja fel a figyelmünket, hogy milyen egyenes út vezet a 15. századtól egészen a mai napig. Az út egyenes, de nagyon rögös volt – vette át a szót Kovács József. – Ezek a megpróbáltatások tettek minket magyarrá, valamint gyulaivá. Gyulainak lenni évszázadok óta egyet jelent a felelősségvállalással, amely nyomon követhető a szűkebb közösségektől a település egészéig, majd történelmi fordulópontokon át a nemzetért hozott áldozatokig.
Az országgyűlési képviselő felelevenítette, hogy Gyula a vármegye közigazgatási székhelye volt. Az eltelt évek alatt folyamatosan erősödött az igény egy megyeháza építésére, majd ugyanezen igények biztosították az anyagi és szellemi feltételeket annak építésekor.
takács árpád
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A fejlődés pedig nem állt meg – fogalmazott Kovács József, kiemelve Görgényi Ernő szerepét, aki folytatta az épületegyüttes korszerűsítését, tovább öregbítve ezzel Gyula hírnevét, valamint építve, szépítve a megyeszerte egyedülálló belvárost.
– A megyeháza fejlesztése sosem volt öncélú, hanem minden korszakban közösségi célokat szolgált. Ez annak a magyarázata, hogy mi most egy helytörténeti kiállítás készülünk megnyitni, de az anyag fontos adalékokkal szolgál az egész vármegye történetét megismerni szándékozóknak.
– Nemcsak a kor szelleme hat erre a városra, hanem a hely szelleme is – fogalmazott Takács Árpád. – Gyula város utcáit, épületeit és ezt az önkormányzati épületet járva megérint minket a hely szelleme, amely egyet jelent a tradícióval, a hagyománytisztelettel, és jelent egyfajta innovációt is.
A kormánymegbízott szerint Gyula történelme egyben Békés megye történelme. Mint mondta, a fürdőváros mindig a dicsőség, bátorság, az összefogás és megújulás szimbóluma volt, annak ellenére is, hogy a várost mindig sújtotta valami. Hozzátette, hogy a törökök elvonulása után, gyakorlatilag mindent a nulláról kellett kezdeni, de innen is volt visszaút, amelyben kiemelkedő szerepe volt Harruckern János György későbbi főispánnak.
Az akkori viszonyok között egyértelmű volt, hogy Gyula lesz a vármegye központja, majd felmerült a megyeháza építésének ötlete is, odáig azonban rögös út vezetett. Először a kiválasztott telket kellett elcserélni, majd a munkások cserélődtek le, később pedig II. József egy időre megszüntette Békés megye önállóságát. A viszontagságok után a 19. században nyerte el az épület a végső formáját.
A köszöntők után a kiállítás megnyitóját pezsgős koccintás és állófogadás zárta.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
