gesztenyék és kavicsok nyomában jártunk
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A katolikus keresztény többnyire kanonizált dogmák szerint él, ezért is érthetetlen, mi célból került Nepomuki Szent János gyulai szobrához a gesztenye- és kavicsgyűjtemény. Nem arról van szó, hogy ártana a helynek, a magyarázat viszont hiányzik mellőle. Azt ugyanis mindnyájan tudjuk, virág helyett az izraeliták helyeznek köveket a sírokra.
Az említett szokás ősi eredetű. Azzal a hittel van összefüggésben, hogy a halottnak fájdalmat okoznánk, ha élő virágot tennénk a hantjára. Ezzel ugyanis arra emlékeztetnék, hogy ő már nincsen közöttünk. Ebből a hiedelemből alakult ki idővel a sírkőállítás szokása, nem is mellékesen ott, ahol a homok nem volt alkalmas a temetkezésre.
Az 1930-as évek elején Móra Ferenc is szentelt néhány sort a hagyomány megfejtésére. Az újságíró-író egy Prágából küldött hírlapi tudósítása kapcsán emeli be cikkébe Ada Christen osztrák költőnő versét, amelyből számunkra a következő strófa lehet fontos:„Élő kapja a virágot,/ kavicsot a holtnak hantja./ E pogány szokásról/ mi, keresztények rég letettünk:/ mi halottul koszorúzzuk,/ kit éltében megköveztünk.”
A zsidó sírokra tett kövek jelentése ettől valamelyest eltér. Egyfelől a lélek halhatatlanságát, öröklétét szimbolizálják, hisz nem hervadnak el, másfelől azt jelzik, hogy a halálban mindenki egyenlő. A kövek száma is jelentéssel bír: azt mutatja, hányan emlékeztek meg az elhunytról.
Nekem egyszer valaki azt mondta, a szentek szobrainál elhelyezett kövek kívánságok és fogadalmak lenyomatai. Utalhatnak arra, hogy az illető egészséget kért a csodatevő szenttől családja valamelyik tagjának, vagy akár magának, cserében viszont arra vállalkozott, hogy a jövőben nem vétkezik, leteszi a szent lábai elé a szívére nehezedő súlyokat, rontásokat.
A kanonizált mai katolikus tanokhoz ennek a felfogásnak persze semmi köze, de tudjuk jól, sem a babonákat, sem a kereszténység felvétele előtti vallásosság bizonyos elemeit máig nem sikerült kirostálni az egyházi szokásrendből, a papság ezért szemet hunyt felettük.
Nem vennénk azonban rossz néven, ha a Nepomuki-szobor ékeiről megtudnánk az igazságot. A gesztenyék szerepére különösképpen kíváncsiak lettünk.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
