Matula Gy. Oszkár BESZÉLGETETT Szabó Tibor Benjámin ÍRÓVAL
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Egy természetközeli ember szépirodalmi jellegű tudósításait foglalta kötetbe a nyolcvanadik életévéhez közeledő Matula Gy. Oszkár, akit a hazai olvasók leginkább a Magyar Horgász magazinból ismerhetnek. Oszi bácsi ugyanis ennek a periodikának a hasábjain jelentette meg a novelláit éveken át. Emellett országos terjesztésű fővárosi újságoknak is volt a munkatársa. De hogy miként is jutott el Nagyváradról Budapestre, azt Szabó Tibor Benjámin kérdéseire fogalmazta meg A folyók hátán érkezik a fény – Fekete István-i hangulatok őszi délutánokra, nem csak horgászoknak című könyvének bemutatóján.
Az Athenaeum Kiadó gyulai igazgatója elsőként arra volt kíváncsi, mi köti a szerzőt Békés megyéhez a Körösökön kívül. A kérdésre két választ kaptunk. Az 1940-es években a gyermek Oszkárt a szülei kivitték három hónapra a Hajdúságba. Kínlevősége azonban három évre hosszabbodott, épp elegendő hosszúságúra ahhoz, hogy elsajátítsa a bihari tájnyelvet, és ezzel összezavarja későbbi olvasószerkesztőit. A második meghatározó élménye már felnőttként, horgászás közben érte a magyar-román határ közelében, de román részen, ahová Dénesmajorból áthallatszott a magyar rádióadás. Hangnemében ez annyira különbözött a romániaitól, hogy komolyan elgondolkodott azon, mennyire más élete lenne az anyaországban. Húsz évet kellett azonban várnia arra, hogy áttelepedjen, ami az 1980-as évek második felében még szökésnek, disszidálásnak számított. Nehéz esztendők vártak ezután reá és a feleségére, hisz amíg meg nem nyert egy irodalmi pályázatot, még arra sem volt pénzük, hogy kifessék a lakásukat. És mivel a borítékot, amelyben a díjról értesítették, Szarvason adták fel, Békés megyét azóta is a második otthonának tekinti Bihar után.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hallhattunk ezek után arról is, hogyan szeretett bele a puszták vizeibe, s hogy amit a novelláskötetében is megfogalmazott, sosem a halért ment ki a partra, hisz nem is eszi, hanem azért a sok szépségért, ami ezzel jár. Mert minden, ami a horgászatban fontos, messze túl van a halfogáson. Megtudtuk azt is, hogy Lajoska, aki gyakran feltűnik a történeteiben, nem kitalált figura, hanem valós, sőt, az író nejének egykori kedvence, aki aztán mégis eltűnt az életükből.
Szabó Tibor Benjámint azt is érdekelte, hogyan lett Matula Gy. Oszkárból újságíró. Ez úgy történt, hogy már egészen apró korában is szerkesztett egyfajta lapot a szomszédjainak, majd a Nagyváradon megjelenő Fáklya című napilapnál gyakornokoskodott, mígnem Nagy Imre kivégzésével kapcsolatban tett egy nem kívánatos megjegyzést, ami miatt eltiltották az újságírástól. Mivel vasesztergályosnak tanult, elment a gyárba dolgozni, sokkal nagyobb fizetésért. Sajtómunkás azután lett ismét, hogy megkapta a már említett pályázat első díját.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az Athenaeum Kiadó igazgatóját annak rejtélye sem hagyta nyugton, hogyan lett Oszi bácsiból bűnügyi tudósító. Hát véletlenül, jegyezte meg, akkor, amikor megkérték, helyettesítse a kolléganőjét. Országgyűlési tudósító pedig úgy vált belőle, hogy ő volt az egyetlen a szerkesztőségben, aki szép ruhában ment be dolgozni, s még nyakkendője is volt, ezért a főszerkesztő ráosztotta ezt a feladatot.
Az író-olvasó találkozó végén Matula Gy. Oszkár megköszönte Szabó Tibor Benjáminnak, hogy a nyolcvanadik életévéhez közeledve megjelentette A folyók hátán érkezik a fény – Fekete István-i hangulatok őszi délutánokra, nem csak horgászoknak című könyvét, amely a természet lelkéről és a természetjárás hangulatáról szól, és amely talán az utolsó, amelyet még életében kiadhatott.
