Most már biztos: az Almásy-kastély pincéjéből három férfimaradványt ástak ki a néhány évvel ezelőtti feltáráskor, tájékoztatta lapunkat Liska András régész, az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője. Megkeresésünkre elmondta, a Szegedi Tudományegyetem antropológusa, dr. Paja László megállapította, az elhunytak egyike például egész életében könyöktáji ízületi problémákkal küzdött. Haláluk körülményeihez azonban nem jutottak közelebb, ebben továbbra is a régészet segíthet majd, amely mindeddig azt tartotta, hogy az elhantoltakat lefejezhették. Ezt viszont nem lehetett antropológiailag megerősíteni.
Korukat illetően azonban nem változott az archeológusok korábbi feltételezése, közölte Liska András. Ennek megfelelően a csontvázakhoz tartozó személyek a 16. és a 18. század között, tehát nagyjából a török korban éltek. Az 1722. évből ránk maradt térképvázlat szerint ebben az időszakban a főúri rezidencia vigadójának területén egy másik épület állt. A csontok ennek alapfalai mellől kerültek elő, a fából készült hajdani huszárvár falának belső oldalán, olyan sírokból, amelyeken rongálás nyomait nem tapasztalták. Külsérelmi nyomok a csontvázakon sem voltak láthatók. Épp emiatt a lefejezést nem lehetett antropológiailag megerősíteni.
Dr. Gere László, a Lechner Lajos Tudásközpont régésze akkoriban lapunknak azt nyilatkozta, hogy az elhunytakat nagy valószínűséggel nem szabályos temetés során helyezték el ott, ugyanis koporsó, ruházat vagy bármely más használati tárgy nyomokban sem bukkant elő a közelükben. A holtakra csupán megégett fát és földet szórtak rá.
A maradványokat jelenleg az Erkel Ferenc Múzeumban tárolják, de keresik annak lehetőségét, hogy a felfedezést egy időszaki kiállításon az eredeti lelőhelyükön, a kastély barokk pincéjében mutassák a nagyközönségnek. Túl hosszú ideig azonban nem tarthatók itt a csontok, mert a klimatikus viszonyok, a helység magas páratartalma ezt nem engedi meg, hangsúlyozta a gyulai múzeum régésze.