– Az új évet soha nem tekintettem lényeges határvonalnak: az új esztendőtől nem vártam régi dolgok lezárását, s az év fordulójától nem reméltem váratlan újdonságokat. Ha valamit vártam, az inkább az volt, hogy a naptáron futó évszám szépen, puhán forduljon át, és folytatódjon minden a rendes kerékvágásban. – Ilyen irreálisan nagy reményeim most aligha lehetnek. A levéltár, ahol dolgozom, évtizedek óta nem nézett ilyen nehéz esztendő elé. Ha mégis sikerül majd valami szépet az asztalra letennünk – amit azért nagyon szeretnék –, az a viszonyok dacára fog megszületni. Az új esztendőben, ha nem is év elején, egy nagy fordulat lesz a családom életében: a fiam iskolát vált. Őszintén remélem, hogy városunk a nehéz körülmények között is lesz annyira erős, hogy iskoláit nem hagyja leromlani. A legtöbb embernek egyedül az iskolapadban nyílik esélye arra, hogy egész életében kamatoztatható tőkét gyűjtsön magának. A végén jut eszembe, hogy valamire mégis egyre többet gondolok. Szeretett öreg németjuhászunk elárvult házát talán elfoglalja egy tűhegyes fogú, szertelen kölyök. – Lám, a jövő év is hozhat jó dolgokat.
