– Valami olyan kéne jövőre, ami eddig elkerült, nem sikerült – ami nem volt soha korábban. Új élmények, más horizont. Apróságok. Hörgős-pörgős metál koncertre járni, mondjuk, az mekkora lenne már! Hosszú haj, bőrdzseki (szegecsekkel), olcsó sör lötyögne a karomra a fejrázás közben. Vagy a város fölött, egy hőlégballon kosarában kérni meg a párom kezét, aztán ugrani ki együtt, ernyővel, kéz a kézben, a fülünkben süvítene az izmos tavaszi szél (bár ez a metállal nem annyira kompatibilis). Vagy a Rumliban áthajolni a pulton valamelyik délelőtt, Gyönyörű vagy, mondani lelkesen, és szájon csókolni a mosolygós szemű kocsmárosnét, akinek ettől maradna is nyitva a szája, nyálcsík az ajkai között, és nézne rám pislogás nélkül, jó kép, jöhet (bár ez meg az eljegyzéssel nem annyira kompatibilis). Mert felsoroltak mind nem voltak még. Gyulán élek, egy bárban ücsörgök sokat (buszra várva, tea, cigi, szövegszerkesztő), és alig imádkozom mostanában. Lehet, az kéne még 2010-re. Több ima. De azért a többi se elhagyható. Vagy ki tudja.
