képünk illusztráció
Forrás: Deacademic.com
Évek óta tervezem, hogy unokámat bevezetem a mai mezőgazdaság rejtelmeibe, még ha csak a felszínesen is. Annak idején édesapámmal jártam először mezőgazdasági „seregszemlén”a hatvanas évek végén.
Akkor még a vásár ideje alatt a gyorsvonat is megállt Kőbánya felsőn, mondván, onnan már csak egy ugrás az expó bejárata. Egy ilyen rendezvény ugyanis népgazdasági jelentőségű volt. Ma már csak a Keleti előtt, a külső részeken áll meg a vonat, hogy megkapjuk a „beutazási” engedélyt a pályaudvarra. Ezt az időt Kőbánya felsőn is tölthetnénk! A kiállítás legalább nagyszerű volt. Hazánk szakmai igénye és ennél fogva tudása, bizton merem állítani, ma is világszínvonalú, még ha az acsarkodó média ezt másképp is hangoztatja. Egy kiállító felvetésemre elmondta, hogy a hannoveri kiállítás sem jobb, csak nagyobb hírverést csinál neki a média, mert az a kötelessége, támogatni, ami hazai. Az expón rengeteg látogató volt, és ez jó, mert a kenyér a földeken terem, azokat pedig meg kell művelni. Ehhez a munkához a magyar földművelő parasztság kiválóan ért. A szellemi fejlődés nyomon követhető egy ilyen rendezvényen, ahol fantasztikus gépcsodákat és a legmodernebb informatikai rendszereket mutatták be. Számomra, és gondolom sokunk számára, örömteli volt, hogy a hazai gépgyártás is igen jelentős termékmennyiséggel volt jelen a piacon, és nem alárendelt szerepben. A gépek mellett a technológiai rendszereket is bemutatták a környezet- és a természetvédelem teljes reflektorfényében. Bár ezek a dolgok sok gazdának megkeserítik az életét, de ez a jövő. Ezek az előírások, törvények várhatóan még szigorúbbak lesznek, ahogy a technológiák ezt lehetővé teszik. A hagyományokról meg csak annyit, hogy vásárfiának még mindig ott volt a mézeskalácsos standja, hogy szívbéli dolgainkban is megmaradhassunk szokásainknál. Talán egyszer majd a mávstart (így, kisbetűvel) is ragaszkodni fog hagyományainkhoz, és megáll a vonat Kőbánya felsőn a vidékről felutazó, látni, tanulni, fejlődni vágyó embereknek.
