A hat gyerek 1907 körül egy abbáziai nyaraláson
Nagymamámnak, Brauner Karolinnak több leánytestvére is volt Linz városában. Mivel meglehetősen szerény körülmények között éltek, hozománya nem volt, így saját lábára kellett állnia. Húszéves korában átjött Magyarországra, és elszegődött gróf Almásy Dénesékhez Gyulára. 1898 őszén komornának (szobalánynak) állt, a fizetése nem sok volt, évi 15 forint (németül Gulden). Emellett viszont teljes ellátása volt, ott lakott a kastélyban, és végül is mindene megvolt. Később nagyon jóban lett az egész családdal, és már afféle nevelőnői státuszba került, hol a grófné mellett segédkezett, hol pedig a növekvő grófkisasszonyokat kísérgette útjaikra, és németre is tanította őket. Nagymamám németül beszélt velük, csak nagyapám házastársaként tanult meg később magyarul.
Nagymamám 1914-ig élt Gyulán, az uradalomban. A megőrzött fényképeken a gróf hat gyermeke szerepel, én azokat a neveket írom le, amelyek a fényképeken találhatók. Ezek nem minden esetben egyeznek meg az anyakönyvi nevekkel, mivel nagymama nyilván a mindennap használt beceneveiket jegyezte fel. Ők voltak a fényképeken: Almásy Emma, Denise, Lilli, Marita, Alajos és Kálmán, és természetesen a szüleik, a gróf és a grófné. Érdekes, hogy a hetedik gyermekről, az 1907-ben született kislányról nincs fénykép.
Karácsony 1900 körül. Emma és Denise
Nagymamámnak szoros kapcsolata volt a családdal, főleg a lányokkal és a grófnéval. Denise többször írt képeslapot „Karolin kisasszonynak” vagy Carónak, ahogy nagymamámat becézték. Még mama szülővárosába, Linzbe is ellátogatott, és együtt írtak az ottani rokonainkkal képeslapot Gyulára. A Lilli név az anyakönyvben nem szerepel, nagymamám Lillivel is jóban volt, ő nyilvánvalóan az 1892-ben született harmadik lány, Gabriella Emilia Josefina lehetett. Ő is többször írt üdvözletet nagymamámnak, Karolinnak, biztosan szerette őt, mert nem sokkal mama Gyulára érkezése után, 1898 karácsonyán már üdvözlőlapot küldött neki Szerdahelyről gyerekes írásával.
A fényképeken szintén szereplő Maritta pedig az 1894-ben született Mária Paulina lehet. Nagymamám, miután megismerkedett nagyapámmal, Imrével az uradalomban, sok levelet írt neki, főleg német nyelven. Nagyapám a kilencszázas évek elején több környékbeli uradalomban megfordult kertészként, bár leginkább az Almásyakhoz tartozó helyeken, így például Kétegyházán, Dobozon.
BRAUNER KAROLIN (ÁLL) ÉS TESTVÉRE, ROSINE 1906-ban
A nagymama akkurátusan elrakta azokat a leveleit is, amelyet Imrének írt. Ezekben a személyes dolgokon kívül utal az Almásy család mellett végzett munkájára is. Almásyék folyamatosan utazgattak a különböző birtokaik között, sok időt töltöttek egy felvidéki várukban, Kékkőben (most Mudry Kamen, Szlovákia), a Károlyi-palotában Budapesten. Gyakran üdült a grófné gyógyfürdős helyeken, így Karlsbadban, az ausztriai Bad Ischlben. Néha Abbáziában nyaralt az egész család, ezek a helyek a felső tízezer kedvelt üdülőhelyei voltak.
Nagymama sokat panaszkodik Imrének, hogy kora reggeltől rengeteg a dolga, és csak későn este kerül ágyba, még levelet sem tud írni, nincs ideje. Nagymama elkísérte a családot az üdülésekre is, ami szép élmény lehetett számára. Közben összebarátkozott más nemesi családok hasonló beosztású alkalmazottaival, úgyhogy jöttek-mentek a képeslapok az akkori Monarchia különböző szegletei közt. De osztrák rokonai is gyakran írtak neki. A levelek szerint biztos jó volt a közlekedési és a postai hálózat, mivel meglepően sokat utaztak és leveleztek a korabeli emberek, gyakran váltogatták a postacímüket. Nagymama is többször hazautazott Linzbe. Annyira sok volt a feladata a gyulai kastélyban, hogy 1907 körül két lánytestvére, Rosine és Anna Brauner is a kastélyba jött, és ott segítettek a ház körül. Erről egy kicsit szakadozott fénykép is tanúskodik. Egy ízben írja is nagymamám nagyapámnak, hogy irigykedik testvérére, Rosinra, mert ő kísérte el a grófnőt Bad Ischlbe, neki pedig Gyulán kellett maradnia a gyerekekkel. A sok levél, képeslap nagyrészt német nyelven íródott. Úgyhogy még számomra is sok újdonságot tartogatnak. Azonban olyan érdekesnek találom ezt a történetet, hogy szeretném részletesen feldolgozni és közkinccsé tenni az egész anyagot. Akár egy szép film alapja is lehetne egy osztrák kisasszony és egy magyar parasztgyerek egymásra találása egy gyönyörű kastélyban, a korabeli környezetben.
Végezetül még egy megindító leletről írnék, amit a régi papírok átvizsgálása közben találtam. Egy poros, magyar nemzeti színű karszalag volt rátűzve az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos színeit (fekete–sárga) viselő szalagra. Biztos a nagymamámé volt. Ez jelképez számomra mindent. De most már beszéljenek helyettem a képek, néhány érdekesebbet válogattam össze a Gyulai Hírlap olvasóinak.
Gróf Almásy Dénes legidősebb lányával, Emmával 1909-ben
