ünnepélyes istentiszteleten adott hálát az egyházközség
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Kondor Péter, a Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye esperese hirdetett igét a kilencven éve felszentelt gyulai evangélikus templomban vasárnap. A különleges eseményen a lelkész arról beszélt, hogy a gyülekezet megérkezett egy határállomásra, ahonnan visszafelé és előre is tekinthet.
Salamon példájából kiindulva rávilágított, azáltal, hogy imádkozhatunk, rendkívül kiváltságos helyzetben vagyunk. Azt tanácsolta, legyünk bátrak, és merjünk kérni, mert kérni kell, és amit kell, azt szabad is. Olyan szívet kérjünk, amely alárendeli magát Isten akaratának. Salamon király sem gazdagságot kért magának, nem anyagi biztonságot, és nem hatalmat, hanem engedelmes, értelmes és halló szívet. Nekünk is erre van szükségünk. Olyan szívre, amely nem tépi szét magát, amellyel fel tudunk emelkedni kisebbségi érzésünkön, le tudnak szállni beképzeltségük magaslatáról, hangsúlyozta az esperes.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Az igemagyarázat után Németh Csaba levéltáros a gyulai templomépítés történetét foglalta össze. Szólt arról, hogy az 1907-ben megfogalmazódott kezdeményezés egy rendkívül nehéz helyzetben, az első világháború és a trianoni békeszerződés aláírása után kezdett letisztulni, megvalósulni. Merész lépésnek számított az is, hogy a gyűjtésre az 1925. évi gyulai árvíz után vállalkoztak a hívők, amikor ki-ki saját házának helyreállításával, megerősítésével volt elfoglalva. Mégis összegyűlt a szükséges összeg úgy, hogy a reformátusok és a görögkeletiek is támogatták a maroknyi evangélikus ügyét. A hiányzó tételt hazai és külföldi, többek között svédországi egyházi segélyadományokból teremtették elő. A tervezéssel Gerlóczy Gedeont, Csontváry felfedezőjét bízták meg, aki akkori hivatali beosztásánál fogva került kapcsolatba a gyulaiakkal.
A történész megemlítette, jóllehet 1927-ben megtörtént a templom felszentelése, a torony, az oltár és az orgona csak a későbbiekben került a helyére.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Az istentisztelet után átadták a gyülekezet presbitériuma által erre az alkalomra alapított Benkő István-díjat, amelyet ezúttal Nagy Dezső kántornak és tiszteletbeli presbiternek nyújtottak át a közösség érdekében kifejtett áldozatos munkájáért, az evangélikus értékek közvetítéséért, példamutató életéért.
Az elismerés névadóját Pápai Attila gyulai evangélikus lelkész mutatta be a gyülekezetnek. Benkő István a 20. század derekán, a történelem egyik legnehezebb időszakában választotta a papi hivatást, amelytől már diákkorában megpróbálták eltántorítani. Első szolgálati helye is Gyulán volt, majd Raffay Sándor püspök mellé került Budapestre, a Deák téri templomba. 1939-ben hívták vissza Gyulára parókusnak. Egy évvel később feleségül vette Stéberl András leányát, az ő támogatásával építette tovább fáradhatatlanul a gondjaira bízott gyülekezetet.
A gyulai evangélikus közösség délután a Luther Kiadó igazgatóját látta vendégül. Ezzel egy időben könyvvásárt is tartottak a templomban.
Az évfordulós ünnepség kántori teendőit Perlaki Attila látta el.
