Az Erkel Ferenc Vegyeskar tartott karácsonyi koncertet a vigadóban
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony.
Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere Szilágyi Domokos idézett versszakával köszöntötte a megjelenteket. Azt mondta, ilyenkor, az adventi időszakban sokszor elgondolkodunk azon, hogyan felelhetnénk meg a költő gondolatainak, mi lehet az az ajándék, amely méltó karácsony szellemiségéhez.
Az ajándékozás ugyanis jelkép, mutatott rá az elöljáró. Azért adhatunk, mert nekünk is adatott. Van, akinek gazdagság és szerencse, van, akinek tehetség, amelynek segítségével többet és másképpen képes elmondani a világról, mint átlagos embertársai.
Aki tehetségéből merít, hogy ajándékozzon, önmagát adja, s talán ez a legszebb, amit adhatunk, fogalmazott Görgényi Ernő.
George Sand francia írónő szavaival élve a városvezető úgy vélte, a zene a legtitokzatosabb és a legemelkedettebb dolgokat is elmondja, így alkalmas arra, hogy ablakot nyisson a lelkeken, és a tehetség legkifejezőbb ajándékává váljon.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Nyissuk ki együtt az ablakokat!
Nem véletlen, hogy évezredek óta azért éneklünk együtt, hogy megosszuk egymással a lét boldog és felemelő pillanatait, hogy lelkünk egy teljesen más, a mindennapitól eltérő állapotba kerüljön. Az adventnek is kilépésnek kellene lennie a megszokottból.
A várakozás meghatározásában Gyula város polgármestere Pilinszky Jánostól kölcsönözte mondatait, aki azt írta, meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Sok apró dolgot tehetünk azért, hogy ez így történjen, hogy megfelelőképpen várjuk a karácsonyt és ünnepi állapotba kerüljünk, folytatta Pilinszky sorait Görgényi Ernő. Azt javasolta, keressük egymás társaságát, érezzük át a közös várakozás perceinek ünnepre felkészítő élményét. Szánjunk időt arra, hogy napjainkba beépüljenek az apró szertartások. Nyissuk ki együtt az adventi kalendárium ablakait, a vasárnapi családi együttlét során pedig gyújtjuk meg közösen az adventi koszorú gyertyáit. Az egymásra irányuló őszinte figyelem ugyanis többet ér a megvásárolható ajándéknál, hangsúlyozta az elöljáró.
Az Erkel Ferenc Vegyeskar koncertje minden évben a városi advent egyik legfelemelőbb pillanata, mutatott rá Görgényi Ernő. Nemcsak hogy segít a lélek ünneplőbe öltöztetésében, a legfontosabb, hogy ezt a legszebb módon, a művészet, a zene erejével teszi. A kórus tagjai ezzel ajándékozzák meg évről évre a gyulaiakat, ajándékuk sokkal méltóbb a karácsony szellemiségéhez, mint az összes drága, csillogó tárgy, összegzett a városvezető.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Mindenki belépett a vegyeskarba
A vegyeskar Kodály Zoltán A szép énekszó múzsájához kezdetű kórusművével indította műsorát, nem véletlenül, hisz december 16-án, a karácsonyi koncert napján ünnepelte az ország a zeneszerző születésnapját. Amiként üdvözlő szavaiban Perlaki Attila karnagy is kifejtette, szombat este 80 kórus tartott szinte egy időben koncertet Magyarországon. A gyulaiak ehhez a kezdeményezéshez csatlakoztak, amikor hangversenyükbe a János köszöntőt és az Adventi éneket is beemelték.
Az est szereplői idei fellépéseik repertoárjából is válogattak. Felcsendült Schubert Szerenádja és a Csodálatos világ, Bachtól az Áldva áld az Isten engem, Szokolay Sándortól pedig az Áldjuk Isten nagy kegyelmét. A zenei blokkokat szavalatok különítették el egymástól. Elhangzott Boros Gergely Még egy reformációt! című költeménye és Ady Endre Karácsonya.
A Vivaldi-féle Tél második, lassú tételében a népes publikum a kamarazenekarnak köszönhetően mélyülhetett el.
A koncert záró, mondhatnók tematikus részében az összes közismert karácsonyi dal műsorra került, az utolsókat hatalmas kart alkotva együtt énekelte az egész „ház”, cserébe ki-ki mézeskalácsot és üdvözlőlappal kapott figyelmességként a kórustagoktól.
Muzsikusként közreműködött Lenovics Laura (fuvola), Matkócsik Ilona (fuvola), Oláhné Szabó Szilvia (oboa), Domokos Balázs (fagott), Puska Sándor (kürt) és Gál Csaba (zongora).
A produkciót az utolsó sorból is élvezet volt végighallgatni.
