Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Logikus, nem?

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Gurzó K. Enikő • KULTÚRA • 2017. december 12. 13:30
Logikus, nem?
Harsányi Attila áthágta a tizennyolcas karikát

Radikális stand up tragedy-t láthatott és hallhatott december 11-én este a Gyulai Várszínház publikuma. Az Eric Bogosian és José Saramago szövegeiből összegyúrt Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll című produkciót az Aradi Kamaraszínház színeiben Harsányi Attila adta elő.

harsányi attila

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

isten nagy játékos

szereti az akciót

de isten nem lövi be magát

istennek lenni azt jelenti:

zaj, rombolás és szórakozás

Ezekkel a sorokkal ajánlotta a gyulai közönség figyelmébe előadását a fennállásának tizedik évébe lépett Aradi Kamaraszínház, amely egyszemélyes produkcióját a szegedi MASZK Egyesülettel és a Bakelit Multi Art Centerrel közösen vitte színre Gyulán. Helytállón.

Mert amit december 11-én kaptunk, keményen átlépte a tizennyolcas karikát. A világ összes bűne és mocska csak úgy ömlött felénk a magaslatról, feltartozhatatlanul hallottuk viszont szitokszavainkat, amelyeknek ereje néhány tizenéves lányt még a finálé előtt „kiütött”, alkalomhoz illőbben fogalmazva: távozásra késztetett.

Lehet, hogy fel kellett volna állítani egy belépési korhatárt?

Lehet.

Az viszont kétségtelen, hogy a mai ifjúságot már semmivel sem lehet meglepni, sem belőni, sem kilőni, így azzal sem, ha a színház intézményében egyetlen szál bugyiban játsszák el neki a darabot. Ilyen tekintetben, mondhatnók, nemhogy újszerűen, inkább visszafogottan jelenítették meg előtte a 21. századi ember perlekedését, háborúskodását Istennel. Harsányi Attilát ugyanis nem csak fehérneműben nézegethettük egy teljes órán át. Volt még rajta egy ing is, meg egy zokni, meg egy nyakkendő, és időnként a napszemüvegét is felvette, hogy hitelesebb legyen az alakítása. Az Y generáció ezen jóízűen nevetett, az idősebb korosztály pedig nem tudta, mit kezdjen vele: méltányolja, kacagja ki, vagy inkább forduljon el.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Az alapkoncepció szerint három különböző jelenkori karakter nyilvánul(t) meg a színen. A pénzember, aki számára mindenki csak egy eszköz, akit semmi más nem érdekel, csak a profit és a luxuskurvák, önmaga szórakoztatása, jóléte, kényelme.

A felháborodott, folyton elégedetlen rapper, aki atyaúristenként világít rá a társadalom visszásságaira, aki megénekli, elsírja, hogy Isten, a nagy tesó már a teremtés első pillanataiban kiszúrt velünk, halálos sebet ejtett rajtunk azzal, hogy mindnyájunkat kizárt a paradicsomi állapotból. Azóta pedig csak bánt, sátánként kínoz és gyilkol, mert a pusztításhoz azért mégsem adja szívesen a nevét. Ez a fajta embertípus semmi mást nem tesz, csak vádaskodik, hömpölyög körülötte a hullarengeteg és a szenny, amíg bele nem fullad saját meglátásaiba. Mindehhez önigazolásként folyton hozzáteszi, hogy amit igazságszolgáltatóként a képünkbe vág, az logikus. Nem?

Harmadikként a kábszerest szembesítik velünk, aki ugyanabból a gurulós székből látja a világot, mint a másik kettő, és ugyanabban az ülőalkalmatosságban éli le az életét, mint az előbbi kettő. Ő is napjaink egyik meghatározó figurája. Céltalanul „sétálgat”, perverzkedik, majd meghal. 

És vele be is zárul a kör. Ilyenek vagyunk, semmivel sem többek, és nem is kevesebbet.

Végül nem maradunk mással, csak a jó öreg Mikulás örökérvényű kellékével, legfőbb játékszerével és a legfőbb játékszerünkkel, a felhúzható, muzsikáló, rénszarvas fizimiskájú plüssel, túlélésünk mankójával.

A darabnak ezek az elsőszámú igazságai. A rendezés a román színházi világ megközelítését próbálja meg kiaknázni, a szöveg a mai közhelyeket, az ízetlen, pofátlan, undorító és korlátolt kortárs beszédet, hogy rendesen képünkbe vágja az amerikai hablatyot, amely mára teljes mértékben rátelepedett az európai narratívára.

A Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll című one man show-t értelmezhetnénk persze úgyis, hogy egyéni kultúránkat nézve nincsenek köztünk lényeges és minőségbeli különbségek, hisz manapság ugyanazt a züllött, istentelen életet éljünk valamennyien, csak egy picit másképpen.

Az előadás valójában nem hozta meg a remélt katarzist. A világegyetem koronáját megjelenítő férfiember nem három karaktert formált meg, hanem csupán ugyanannak a hím nemű karakternek a három különböző arcát mutatta meg közönségének ezen az estén. Az is lehet, hogy szándékosan.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)