Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Színház karnyújtásnyira

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor György • KULTÚRA • 2017. augusztus 07. 17:15
Színház karnyújtásnyira
A Liliomfit ifj. Vidnyánszky Attila rendezésben mutatta be Gyulán a Budaörsi Latinovits Színház

Szigligeti Ede klasszikusát, az 1849-ben megírt Liliomfi című népszínművet mutatták be ifj. Vidnyánszky Attila rendezésben a Gyulai Várszínház 54. évadában az Erkel Ferenc Művelődési Központban. 150 perc önfeledt szórakozás, fejkapkodás, nevetés és csodálkozás. Erről az előadásról csak szuperlatívuszokban lehet írni, dii immortales! Így kell színházat csinálni! 

Szigligeti Ede klasszikusát a gyulai művelődési ház színpadán mutatták be

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Ifj. Vidnyászky mellett a darab átdolgozásában dramaturgként az egykori évfolyamtárs, a vele megosztva Junior Prima-díjas, költőként is sikeres, egyetemi doktorandusz Vecsei H. Miklós segített (aki eljátszotta Ifj. Schwartz Adolfka, a bécsi nemes szerepét is), a zenei vezető Kovács Adrián volt. A nézők nem a hagyományos nézőtéren, hanem a színpadon berendezett kis színházban foglaltak helyet, tényleg karnyújtásnyira a színészektől, teljesen belehelyezkedve a darabba. Jómagam az első sorból élvezhettem a parádét, hiszen itt senki sem az, aki, és semmi nem az, ami. Minden színész tudatában van, hogy színész, színház a színházban, lehetőség a játékban, interaktív és halmozottan üdítő.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Az eredeti történet mentén haladva szemünk előtt bontakozik ki a színésszé válás folyamata. Talán nem véletlen. A résztvevők közül többen idén végeztek a színművészetin, osztálytársak voltak, barátok és pályatársak lettek (a 2016-ban végzettek: Liliomfi, teátrista: Szabó Sebestyén László; Szellemfi, segédteátrista: Böröndi Bence; Uracs, törzsvendég és maga Ede, az író: Dóra Béla, és a 2017-ben végzettek: Mariska, Szilvai gyámlánya, Kamilla neveltje: Waskovics Andrea; Erzsi, Kányai lánya: Rujder Vivien; Kányai, fogadós: Gyöngyösi Zoltán és Gyuri, pincér: Figeczky Bence). Nem mellesleg óriásit alakítottak. Egy jó színész tud érthetően beszélni, vadul táncolni, tisztán énekelni, fizikálisan és mentálisan a helyzet magaslatán állni körülményektől függetlenül. Itt pedig nehezített körülmények voltak: irdatlan meleg, pallók a nézők között, korlát nélkül, fény- és hangeffektek, egyensúlyozás, a tér teljes bejátszása, szerepcsere, rögtönzések, kiszólások, alkalmazkodási csúcsteljesítmény. Igazi vizsgamunka! Főleg akkor nagy az elvárás, ha a tisztelt közönség szakszemű tagja az 1954-es Makk Károly-féle Liliomfi filmért – Darvassal, Krencseyvel, Soóssal, Dajkával, Pécsivel, Garassal, Tompával, Balázs Samuval és Ruttkaival – rajongásig odavan. Kedvenc elszólásaimat viszont hallottam, a legfontosabb jeleneteket ismét láthattam, át/megdolgozva ugyan, de pillanatra sem éreztem, hogy ennek a darabnak ne lenne létjogosultsága a Liliomfi névre, hiszen az eredeti történet szintúgy megelevenedett.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A 19. század elején egy vándorszínész-társulat Balatonfüredre érkezik, hogy előadja a Rómeó és Júlia című tragédiát. A társulat fiatal színésze, az ünnepelt Liliomfi első látásra szerelmes lesz a szigorúan nevelt Mariskába, ahogyan a lány nevelője, Kamilla (Spolarics Andrea) pedig Liliomfibe. A nézőnek hamar kiderül, hogy Liliomfi valójában a nagy tekintélyű Szilvai professzor (Illyés Róbert) unokaöccse. A professzor gyámleányát éppen egyetlen örököséhez akarja férjhez adni, aki persze Liliomfi. Kacagtató és szánalmat ébresztő, ahogyan eljutnak a szerelmesek az egyesülés pillanatáig. A párhuzamos szál a Badacsonyban, Kányai uram vendégfogadójában bontakozik ki. Itt a nagy sürgés-forgásban Erzsi és Gyuri pincér szerelmesek egymásba. Erzsit apja az ifjabbik Schwarzhoz adná jó hozomány fejében (az id. Schwartz Adolf: Bregyán Péter). Ide érkezik Liliomfi és Szellemfi, hogy becsületből megmentsék a szerelmespárt a kényszerházasságtól, s közben magukat is az éhezéstől. A bonyodalmat az okozza, hogy közben Szilvai professzorék is ide érkeznek Mariskával és Kamillával. Helycserék, hazugságok, taktikák és félreértések hálójában végül Liliomfinak és Mariskának sikerül megszökniük. Üldözőjük, az öreg Szilvai, legnagyobb meglepetésükre közöli, már 8 éve egymás kiszemelt jegyesei. Happy end, kacagás, vigaszság!

Minden poén üt, minden kiszólás a helyén, minden jelenetet taps kísér. A vége olyan vastaps, amit színházban keveset hallani manapság. Pedig egyetlen egy dolgot csinált csupán a rendező, de azt egyetemes szinten. Komolyan vette a darab legfontosabb üzenetét: „Csak hagyjanak bennünket játszani!” 

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

 

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)