Elemér atya! Négy hónapja érkezett Gyulára. Kérem, meséljen magáról, családjáról!
l 1983. január 19-én születtem Erdőszentgyörgyön, Erdélyben. Ketten vagyunk testvérek. Húgom, aki két évvel fiatalabb nálam, Marosvásárhelyen végezte tanulmányait a pedagógusképzőben. Szüleim Erdélyben élnek, családi vállalkozásunkban tevékenykednek.
Milyen gyermek volt? Hogyan telt gyermekkora?
Sokszor „felemlegették” szüleim, hogy csendes, visszahúzódó, szemlélődő, engedelmes fiú voltam. Szívesen töltöttem a szabadidőmet a felnőttek társaságában. Sok bölcs dolgot tanultam meg tőlük. Szívesen hallgattam édesanyám meséit. Ő nemcsak a meséskönyveket vette a kezébe, hanem a saját gyermekkorára emlékezett vissza. Amíg ő mesélt, én a kisautóimmal játszottam…
És eljött az idő, amikor iskolás lett… Meghallotta az Úr hívó hangját.
Elemi és középiskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. Tizennégy éves koromban hallottam meg először az Úr hívó hangját.
Ekkor még nem voltam rendszeresen templomba és hittanórára járó fiatal. Ennek ellenére rendszeres imaéletem volt. Édesanyám minden este bejött a szobámba, együtt imádkoztuk el az esti imádságot. Ez mélyen a lelkembe vésődött, és azt hiszem, egész életemet végig fogja kísérni ez az élmény…
Ahogyan telt az idő, a lelkem mélyén gyakran hallottam egy csendes, bíztató, hívó hangot…
De ekkor még nem tudtam, hogy mit akar az Isten velem…
Imádságaimban napról – napra az Úristen megvilágosította értelmemet – az Ő pásztorai közé hív. Nyitottá tette Isten a szívemet arra, hogy később ki tudjam mondani a hívó szóra az igenemet.
Ettől kezdve rendszeresen jártam a szentmisékre és hittanórákra.
Érettségi előtt fél évvel szüleim elé álltam, és elmondtam nekik, hogy pap szeretnék lenni.
Erre szüleim tiltakozása volt a felelet, hiszen ők abban bíztak, hogy majd idővel én vezetem a családi vállalkozásunkat.
De engem nem lehetett eltántorítani, kimondtam az Úr hívó hangjára az „igen”-t…
Az érettségi után felvételt nyert a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe. Itt egy évet töltött, és átjött Szegedre.
Igen, érettségi után sikeres felvételt nyertem a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe. Itt egy évet töltöttem, és átjöttem Szegedre, ahol Gyulay Endre püspök úr kispapjai közé kerültem.
Áldott évek következtek… Itt mélyen érző és komoly lelki életet élő emberekkel ismerkedtem meg, éppen ezért boldogan és megelégedéssel tekintek vissza kispapi éveimre…
Egy katolikus kispap életében meghatározó eseménynek számít a diakónussá és pappá szentelés. Erre az esetemben 2008. december 6-án, majd 2009. június 20-án került sor Szegeden, Dr. Kiss- Rigó László püspök úr személyes közreműködésével.
A szenteléskor még nem tudtam, hogy a Boldog Apor Vilmos püspök által annyira tisztelt és szeretett helyre, Gyulára kerülök. De Istennek hála, ebben a kegyelemben részesültem, s most itt hirdethetem Krisztus tanitását, végezhetem szolgálatomat plébános atya segítségével és irányításával.
Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy engem – méltatlan szolgát- kiválasztott erre a szép és nemes feladatra.
Papi jelmondatomban is ezt próbáltam érzékeltetni… Most már tudom azt is, hogy nem volt véletlen a választásom:
„Íme eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.” (Zsolt. 40. 8-9.)
Az Ön számára mit jelent káplánként tevékenykedni Gyulán?
Jól érzem magam Gyulán. Mindenképpen és minden téren sokféle tevékenységet és munkát foglal magában a káplánság -hitoktatás, szentmise, gyóntatás, a szociális otthonban valo betegek látogatása, heti rendszerességgel tartott lelki gondozások az egyházi fenntartású intézményekben, lelki vezetés, áhítatok, ministránsfoglalkozások, bibliakör, a szentbeszédekre való komoly felkészülés, keresztelések, esküvők, temetések – amelyek az életünk velejárói…
Természetesen nem 24 óra alatt történik mindez. Ez azonban csak egy szelet mindabból, ami egy katolikus papra hárul.
Az eltelt időszak kápláni szolgálata megvilágosította bennem mindazt, amiről a szemináriumi éveim alatt „elméletben” tanultam.
Olyan időket élünk, amikor az embereknek nagyon nagy szüksége van a lelki vezetőre – különösen azoknak, akiknek az élete valamilyen gonddal, problémával terhelt.
Szeretnék segítő jobbot nyújtani mindazoknak, akik ezt igénylik, akik szeretnék megismerni az Úr útját, csodálatos dolgait! Ehhez kérem mindenkor Isten segítségét!”
Nem titok az sem az Ön részéről, hogy Dr. Kiss- Rigó László püspök úr különös ajándékában részesültek ebben az évben az újmisés káplánok.
Igen, így van. Október közepén hét napot töltöttem én is a Szentföldön. Nagyon gazdag programot állítottak össze a szervezők.. Csodálatos érzés visszagondolni az ott eltöltött napokra.
Látogatást tettünk az Olajfák hegyén, voltunk a Miatyánk templomában, a Próféták ösvényén, a Getsemane kertben, Betlehemben. A harmadik napot a Szent Városban töltöttük. Megcsodáltuk a Bethesda fürdőt, a Szent Anna templomot, végig követtük Jézus keresztútját a Via Dolorosán. A város falain kívül elsétáltunk Jaffa kapuhoz, melyen át a Sio-hegyre léptünk .Az Elszenderülés templomának, az Utolsó vacsora termének és Dávid király sírjának megtekintése után utunk a zsidó negyedbe vezetett. Jártunk a Siratófalnál is.
A negyedik napon a Judeai sivatagon utaztunk át, Qumranban, a Holt –tengeri tekercsek lelőhelyén is megfordultunk. Massadán, Nagy Heródes sivatagi menedékvárosában is látogatást tettünk. Eljutottunk Galileába is. Egy csendes órát töltöttünk a Genezáreti tavon, majd utunk a Hegyi beszéd színhelyére vezetett. Jézus Galileai munkálkodásának színhelyein is jártunk. Názáretben az Angyali Üdvözlet templomát csodáltuk meg, majd a Kánai mennyegző színhelyére látogattunk el.
Szavakkal nem lehet kifejezni, milyen nagy öröm volt Jézus lábnyomaiban járni!
Úgy érzem, ezt a csodát tovább kell adnom, magamban nem hagyhatom! Mivel Jézus Krisztus apostola vagyok én is, éppen ezért kötelességem, és fontos számomra az, hogy megosszam ezt az élményt másokkal épp úgy, mint Jézus tanítását!!!
Akit mindez érdekel, keressen meg telefonon vagy személyesen a plébániánkon, szívesen állok az érdeklődők rendelkezésére!
Kedves Elemér Atya! Köszönöm a beszélgetést! Kívánom, hogy munkájában, küzdelmeiben, esetleges kudarcaiban az vigasztalja, vezérelje, és az adjon erőt, hogy:
„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” (Róm 8, 28)
