Benkő Péter, GESZTHY VERONIKA ÉS SZOLNOKI TIBOR
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A tavaly ünnepelt, századik éve tartott ősbemutató 1915. november 17-én volt a bécsi Strauss Színházban, német nyelven, de alig egy év elteltével, 1916. november 3-án már a budapesti közönség is láthatta, magyarul, Gábor Andor fordításában.
Ahogy Honthy Hannával talán ma a legtöbben ismerik, az már az 1954-es, felújított változat, melynek szövegkönyvét Békeffy István és Kellér Dezső dolgozta át, nem restellve teljesen új harmadik felvonást írni, és Cecília, valamint Miska főpincér karakterét főszereplővé emelni. A Szinetár Miklós első önálló rendezéseként létrejött produkcióban Honthy Hanna, Feleki Kamill, Csákányi László, Rátonyi Róbert tündökölt, ennek 1963-as tévéfelvétele maradt meg leginkább az emlékezetben (bár 1971-ben tévéváltozat is készült belőle Psota Irénnel és Latinovits Zoltánnal).
A Honthy-féle változat kapcsán számos legenda maradt fenn az előadásról – mint például az, hogy Honthy és Feleki úgy játszottak estéről estére, hogy közben nem voltak beszélő viszonyban egymással, a Bónit alakító Rátonyi Róbert pedig önköltségen hangszereltette át a „Te rongyos élet” és a „Jaj, cica” refrénjét, mely később teljesen hozzá is nőtt. Bóni grófot azonban több száz alkalommal Szolnoki Tibor is játszotta, aki 1993-ban Zsadon Andrea színésznővel épp e darab kedvéért hozta létre a mostani produkciót is bemutató Operettvilág Együttest, mely azóta is világszerte játssza sikerrel a Kálmán Imre melódiáiról ismert történetet. Az utóbbi öt évben azonban már Szolnoki nem Bónit, hanem Feri bácsit formálja meg, de a mostani felkérés kedvéért – Benkő Péter meghívására – változtatott ezen.
Szolnoki Tibor
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A július 26-án a tószínpadon az Operettvilág Együttes előadásában látott produkció érdekessége, hogy nem a köztudatban elterjedt felújított változat, hanem az eredeti darab volt, amelyben a Hajmási Péter, Hajmási Pál örökzöldet is – ennek megfelelően – Bóni és Stázi énekelte. Azt nem tudni, hogy mindez mennyire volt a köztudatban és felelt meg a közönség várakozásainak, de érezhetően szeretni jöttek az előadást, mert ahogy sorra csendültek fel az ismertnél ismertebb dallamok – Kivirágos virradatig, A lyányok, a lyányok, Ma önről álmodtam megint, Túl az Óperencián, Szép volt, de szép –, a taps is úgy vált egyre élénkebbé. Ilyenkor minden operettrajongó hálás azért, hogy Kálmán Imre a jogi és a komolyzenei pályát egyaránt hátrahagyva kötelezte el magát e műfaj mellett, pedig a Zeneakadémián épp annak a Koessler Jánosnak volt a növendéke, aki Kodályt, Bartókot és Dohnányit is tanította.
Teremi Trixi és Szolnoki Tibor
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A sok fénnyel és pompával jellemzett operett a tóval elválasztott színpad keltette távolságból kicsit lassabban jutott át a közönséghez, és a helyzetkomikumok is csak idővel találtak rá megfelelő ritmusukra. A kézben pezsgőspohárral kimondott eredeti cím – Éljen a szerelem! – azonban jól ült, ezzel is hangsúlyozva a mű eredeti előadását. Szolnoki Tibor Bónija egyöntetű sikert aratott, szépen csengett a sanzonett Szilviát alakító Geszthy Veronika hangja, rokonszenves volt a Stázi grófnőként látott Teremi Trixi, Benkő Péter Feri bácsija szerethetően nagypapás, Dunai Tamás Weilersheim hercegként kellőképp arisztokrata, hozzá kellő méltósággal társulva Zsadon Andrea Anhilteje, Domoszlai Sándor Edvinje pedig a prózai részben is nagyon operettes volt. Az egy szünettel és egy színpadi átrendezéssel előadott mű harmadik felvonása előtt Johan János prímás és cigányzenekara vonta magára a figyelmet, méghozzá olyan sikerrel, hogy produkciójukat a nagyérdemű többszöri vastapssal jutalmazta őket.
A New York Kávéházban játszódó harmadik felvonás végére azonban – a közönség igen nagy elégedettségére – minden sebzett szív gyógyírre talált, minden korszerűtlen elvárás megbűnhődött, és a nehézségek dacára is győzött a szerelem.
Johan János prímás és cigányzenekara
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
