Az Almásy-kápolna újraszentelése
Fotó: Gyulai Hírlap – Incze László
A gyulai Almásy-kastély földszintjén lévő kápolnát gróf Wenckheim Józsefné Gruber Mária Terézia (1753–1801) indíttatására alakították ki, és egykor a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szenteltek fel, majd a XVIII. század második felétől, mintegy száz esztendőn át, egészen 1852-ig töltötte be feladatát, udvari káplánok szolgálatával. Az azóta eltelt időszakban egészen mostanáig sok minden történt a falai közt, ám május 15-én, a kereszténység legnagyobb ünnepén, pünkösd vasárnapján méltó szertartás keretében ismét visszakaphatta eredeti funkcióját.
Baráth János református lelkész
Az 14 órakor kezdődő újraszentelés ökumenikus eseménnyé vált, ugyanis a római katolikus, a református, az evangélikus és a baptista egyházak képviselői mellett a kápolna a román ortodox egyház részéről is áldásban részesült.
– Templomokra, kápolnákra nekünk van szükségünk, hogy Istennel élő, folyamatos kapcsolatot tarthassunk. Ennek a kapcsolatnak pedig pünkösd ünnepén különösen erős az üzenete – mondta Baráth János református lelkész, aki a kastély vonatkozásában a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolódásáról, a kápolnára vonatkozóan pedig a szertartások belső tartalmának fontosságáról beszélt, melyek jövendőnkre gyakorolt hatása akkor érvényesülhet igazán, ha ebben a térben múltunk is találkozik a jelennel.
E fensőbb kapcsolattartás helye mellett annak módjáról már Matuz József baptista lelkipásztor beszélt. – Ha mi magunk is keressük, és szívünkben vágy van utána, mindenképp megelőz bennünket a minket kereső Isten. Ezért küldte a lelkét, melynek kitöltésének ünnepét most tartjuk, mert találkozni, megragadni, kimenteni, üdvözíteni akar bennünket. Ez a helyszín találkozási pont egymással és az Istennel, aki lelkét adja azért, hogy találkozhassunk vele.
Matuz József baptista lelkipásztor
A szent térben elhangzó ige erejéről és örökérvényűségéről Tóth Károly evangélikus lelkész Péter apostol szavait idézve beszélt, mely „ma is pontosan olyan erővel tud meggyőzni és megtéríteni, megújítani és megvigasztalni, megtartani és megmenteni, megszentelni, mint egykor, csodálatos kinyilatkoztatása első idején”. A lelkész arra is felhívta a figyelmet, hogy ne csak pünkösdkor gondoljunk erre, mert az Úr szavára életünk minden napján hagyatkozhatunk.
– Lakjon ebben a hajlékban Isten dicsősége, áldott legyen mindenki, aki átlépi küszöbét, aki benne hallgatja és tanulja Isten igéjét – szólt Tóth Károly áldása.
Kovács Kalinik Arhimandrita román ortodox egyházi tanácsos kápolnaszentelése után Kovács Péter esperesplébános a római katolikus egyház nevében szentelte meg a helyet, mely ezután újra vallási szertartások méltó helyszíne lehet.
