Az Erkel Ferenc Emlékház
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Erkel Ferencről majd minden magyar ajkú tudja, hogy Gyulán született, s ő komponálta a Himnusz dallamait. Talán még az is ismert, hogy korának kiváló sakkjátékosaként nem igen akadt legyőzőre. Az viszont már egy kevéssé tudott információ, hogy hűséges kutyáját Bundásnak hívták, és vélhetően egy nagyobbacska testalkatú puli lehetett.
Éppen öt év telt el azóta, hogy a gyulai Apor Vilmos téren található Erkel emlékház felújítását befejezték. Az európai uniós finanszírozású „kozmetikai” beruházás nagyjából elegendő volt ahhoz, hogy a zeneszerző szülőháza méltó állapotba kerüljön. Az viszont bizton állítható, hogy munkásságáról, életének körülményeiről, neveltetéséről, a szülői ház jelentőségéről méltatlanul keveset tudunk, pedig van miről beszélni.
Dr. Németh Csaba történész sugárzóan, mosolygósan mesél a nagy zeneszerzőről, még a leglaikusabb kérdéssel sem lehet kizökkenteni. Legyen az kotnyeles újságíró, telefont nyomkodó lurkó vagy éppen nyugdíjas házaspár, nem számít, hisz mindenki frappáns, érdekes, magvas válaszokat kap. A történész kommunikációs képességeit, tengernyi tudását érdemes letesztelni, nem fog csalódást okozni.
Az Erkel Ferenc Emlékház vezetője tárlatot vezet, bármikor beül a pénztárba, s bármely napszakban tisztán látszik, hogy örömét leli abban, amit csinál. Kiváló alanya tehát annak a beszélgetésnek (is), amit Erkelről szükséges lefolytatni azért, hogy az elnagyolt részletek kimunkálttá, az elhalványult ismeretek pedig élesebbé váljanak.
KÉPÜNK A FELÚJÍTOTT EMLÉKHÁZ MEGNYITÓJÁN KÉSZÜLT
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Provokatív a kérdés: Erkel Ferenc szülőházát miért is érdemes felkeresni?
– Erkel Ferenc, mint köztudott, Gyulán született, és nagyjaink esetében a szülőhelynek mindig megvan a varázsa. Ilyen téren is a kíváncsiság munkál, hiszen sokakat érdekel az Apor Vilmos téri ház és az, hogy a nagy zeneszerző mit hozott, mit hozhatott magával a családi környezetből.
– Mit hozott magával?
– Szerencsére rengeteg információ, adat áll rendelkezésre. Már a nagyapja és az édesapja is híres zenész volt, s a család Pozsonyból került Gyulára, ahol tovább folytatták zenei tevékenységüket. A nagypapa a kastélyban működtetett zeneiskolát, és az ott rendezett színházi előadásoknak is aktív résztvevője volt.
– A család hogyan került Gyulára és miért?
– Akkoriban még Pozsony számított az ország fővárosának, ott voltak az országgyűlések, ahol a gyulai gróf is tiszteletét tette. Amennyiben hinni lehet a legendának, akkor szerelmes lett a szomszédos kastélyban élő Pálffy Borbála grófkisasszonyba, és ezt az érzelmet szerenáddal óhajtotta kifejezni. Neves zenészek után kutatott, s ismerősei az Erkeleket (idősebb Erkel Józsefet és ifjabb Erkel Józsefet) ajánlották. Úgy tűnik a szerenád jól sikerült, hiszen esküvő kerekedett. A gróf így nem csak a menyasszonyt hozta haza Gyulára, hanem felajánlotta a két Erkelnek, hogy kövessék ide. Ifjabb Erkel József a Németvárosba került, ahol kántortanítói feladatot vállalt, majd itt alapított családot. A grófokkal való jó kapcsolat megmaradt, ezt igazolja az is, hogy az első fiút nem Józsefnek nevezték el. A legifjabb Erkelt Wenckheim Ferenc gróf tartotta keresztvíz alá, így lett a zeneszerzőnkből Ferenc. A papára visszatérve elmondható, hogy kántortanító tennivalói mellett fúvószenekart is szervezett, s amikor Ferenc császár 1807-ben Gyulára látogatott, akkor egy alkalmi zenekarral köszöntötték az uralkodót.
– Majdnem köztudomású legenda, hogy az Almásy-kastély „hátsó kertjében”, vagyis a fürdőben található az a fa, melynek árnyékában Erkel Ferenc komponált. Ez valóban így van?
– Lehet benne igazság, hiszen az Erkel család 1841-ig lakta az Apor Vilmos 7. szám alatti házat. S amikor Erkel Ferenc nyaranta hazalátogatott, akkor a szülői házba jött. 1841 után viszont a papa is átkerült a kastéllyal szembeni egyik házba, ugyanis miután nyugdíjba vonult ő is a grófnál vállalt állást, mondhatni rendezvényszervezőként működött. Tudható, hogy a papa egyik legnagyobb eseménye az volt, amikor Károlyi Sándor grófot főispánnak iktatták be. Ezen az alkalmon, amit a kastély kertjében tartottak meg, Ferenc is zongorázott, méghozzá egy ott felállított zenei pavilonban. Tehát Erkel Ferencnek is bejárása volt a kastélyba, így valószínű, hogy a nyári pihenés alkalmával, amikor a kottáit tisztázta, végső formát adott az operáinak, akkor ezt nyugodtan megtehette akár az akkor még kertként funkcionáló területen.
– A zenei és a matematikai készség összefügg, s az is tudható, hogy Erkel sakkozott. Milyen játékos volt?
– Az nem egy ritka dolog, hogy egy jó zenész jó sakkozó is, de az bizton állítható, hogy az kivételes együttállás, hogy az ország legjobb zeneszerzője a legjobb sakkozója is volt egyben. A sakk jelentette számára a kikapcsolódást. Kutyája kíséretében egy-egy délutánon elvonult egy kávéházba…
– Milyen kutyája volt?
– A kutyáját Bundásnak hívták, s egy jó évtizeden keresztül kísérte. Rendelkezésre áll egy elmosódott fénykép is, azonban nehéz ezt így megállapítani. Bundás nagy valószínűséggel egy nagyobb testű pulikutya lehetett.
– Vissza a sakkhoz…
– Amikor Erkel Ferencet megválasztják a pesti sakk-kör elnökének, akkor már nem játszik hivatalos meccseket, csak hobbiból játszik. Ez is mutatja, hogy erkölcsös férfiú volt, aki odafigyelt arra, hogy ne érje szó a ház elejét. Lejárt a kávéházakba és tanácsokat is adott, de versenyszerűen nem űzte már ezt a sportot. Rendszeresen jelentetett meg feladványokat is, ez volt az, ami igazán kikapcsolta, szórakoztatta.
– Vissza az emlékházként működő szülői házhoz. A magyar himnusz mellett az európai himnuszok is megtalálhatóak itt, illetve meghallgathatóak. Adódik a kérdés, a vendégekről, a látogatókról mit lehet tudni?
– Minden földrészről volt már látogatónk és természetesen alapvetően a magyar kapcsolatokkal, gyökerekkel rendelkezők térnek be hozzánk. Különösen megható egy-egy külhonba szakadt hazánkfiával vagy éppen a szomszédos országokban élő magyarokkal beszélni arról, hogy milyen érzéseket szakít fel bennük az, hogy a Himnusz zeneszerzőjének szülőházában járhatnak. Az emlékházba egy szűrt réteg érkezik. Itt van a vár és a kastély, valamint a fürdő. Arra már kevesebben veszik a fáradtságot, hogy felkeressék az Erkel emlékházat, aki viszont betér, az semmiképpen nem csalódik. A látogatók zömét az iskolai osztályok teszik ki. Szerencsére vannak olyan elhivatott pedagógusok, akik évről évre visszatérnek az újabb és újabb tanulóikkal. A másik jellemző látogatói korosztályt pedig alapvetően a nyugdíjasok adják.
Az emlékház udvarán egy óriási sakktábla várja a látogatókat
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A beszélgetést követően még egy kötelesség maradt, méghozzá Csabay Ilona Gabriella nevét megemlíteni, aki a felújítás óta, azaz kereken öt éve elhivatottan dolgozik azért, hogy Erkel Ferenc nevét minél többen megismerhessék. Dr. Németh Csabával közösen tevékenykednek azért, hogy a nagy zeneszerző életművét hitelesen tudják bemutatni.
Az Erkel Ferenc Emlékház térítésmentes tárlatvezetéssel – dr. Németh Csaba közreműködésével – várja az érdeklődőket május 18-án.
