a colorstar a gyulai Vigadóban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Colorstar folkot, jazzt, technót és megannyi más stílust elegyítő elektronikus pszichedelikus poszt-rockja régóta kedvelt csemegéje az igényes és különleges muzsikát kedvelőknek. A group zenéje és felállása húsz év alatt sokat változott: első lemezük, a Have a Nice Trip! úgyszólván csak instrumentális remekeket tartalmazott, az azt követő Via la musica albumon már elhangzott valamennyi szöveg, és hozzá méltó cím alá gyűjtötte össze a kivételes zeneiséget nyújtó tételeket. Nem csoda, hogy az ezredforduló után, hazánkban a szakma és a friss hatás rajongótábora a „Colorstar-Korai Öröm-Másfél triumvirátust” emlegette.
A harmadik, Komfort című lemez már átmenetet képzett a korábbi és az utána következő korongok között, amelyek már jócskán több – főleg angol – szöveget és kevésbé eklektikus, „simább” zenét adtak a hallgatóknak. Bár a változás előjelét illető vélemények megoszlanak, a hatlemeznyi hanganyag során egyértelműen kikristályosodott: a Colorstar a könnyűzene hagyományos hangszereiből kiindulva, és modern elektronikai effektek segítségével mindig mai hangzású, ugyanakkor gondolatokban gazdag és tartalmas zeneiséget alkot azóta is. Megfejelve azzal a nem kis kuriózummal, hogy mindezzel együtt zenéjük felszabadultan táncolható is. Egyszóval: univerzális muzsika. Vagyis minden aggyal rendelkező, nyitott zenekedvelőnek jó szível ajánlott. Sőt, azoknak a sportolóknak is, akik már megunták a kommersz debil-technót futás vagy kerékpározás közben. Tesztelve!
Keleti András (ének, gitár), Szalay Péter (gitár), Máté Szabolcs (szintetizátor, vokál), Somogyi Ferenc (basszusgitár) és Sándor Dániel (dob) Gyulán rögtön belevágott a közepébe. Szó szerint és átvitt értelemben is, hiszen a hat sorlemezes banda a harmadik album közepe táján hallható Another Day-jel indította az előadását, amely ugyanakkor azonnal beindította a lábakat és dopamintermelést is. A mintegy másfél órás koncert kevés holtidővel zajlott: a régi és újabb szerzemények többnyire szépen összefonva kerültek a fülekbe. A repertoárból természetesen nem hiányozhatott a legújabb, Solarize album hanganyaga, és a korábbi lemezek átütő erejű „zászlóshajói” sem, mint a Sudden Love, a Falling vagy az Air Traffic, a Six Steps On The Moon és Aalomadalom. Lassan állt rá a diszkókat messzire elkerülő, berozsdált gyulai közönség a táncra, de a deszkákhoz közeledve növekvő hangerő adrenalinlöketje hatott: a végére szinte mindenki ropta a parketten. A ráadás elkerülhetetlen volt.
A Colorstar akkor alakult, amikor a hasonló zenekarokat programjába állítani hivatott 48-as Club bezárt Gyulán. Az országszerte híres gyulai underground élet megsemmisüléséből adódóan azóta a szűkebb rétegeket vonzó, és javarészt mélyebb tartalommal bíró „könnyűzenei alternatívák” látogatása ritkaságszámba megy a városban. A kétségkívül kellemes, ugyanakkor eredménytelen nosztalgiázáson túllépve: a Colorstar koncertje után beleivódhat-e az orrba (újra) egy haladó zenét nyújtó színpad pora, a sör és a tánctajték közös odora?
