József Dezső emlékkiállítása
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A főként figurális kompozíciókat, portrékat, táj- és csendéleteket festő József Dezső olajképei és akvarelljei mellett ezúttal üvegvitrinekbe tett relikviái is megmutatkoznak. Könyvek, személyes tárgyak, na és egy füzet, melyben az egykor óráit látogató növendékek jelenléti aktivitását követte nyomon. A sorban Kiss György neve is felfedezhető, aki nem csak a foglalkozások szorgos látogatója volt, de mára híres szobrász-, festő- és éremművésszé vált.
Képünkön (balról jobbra): Beszterczey Attila és Székely János
„Az igaz embernek, de mindenekelőtt az igaz művésznek – írónak, építő-, képző- és zeneművésznek – mindenütt a világon, minden időben és minden körülmények között a sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja, és élete munkájával szülőhazáját, és annak népét megbecsült hagyományai szellemében, hűségesen szolgálja.” Ezzel a Kós Károly hitvallásából kölcsönzött gondolattal nyílt meg a 130 éve született József Dezső (1886 –1965) emléke előtt tisztelgő kiállítás, melyet az életút felidézése közben Beszterczey Attila színművész által előadott versek és prózai részletek színesítettek, a Cimbora Táncegyüttes vajdaszentiványi páros táncai pedig keretbe foglaltak.
Ugyanis a tevékeny, nehéz életet élő József Dezső arról a vidékről, a székelyföldi Firtosváraljáról származott, és még itt, Gyulán is az utolsó szabad székelyemberként emlegették, aki tisztességes élete során az általa végzett munkát minden körülmények között elvégezte. Festőművésszé 1912-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán vált, tanítóvá pedig Abrudbányán, ahol dalárdát és zenekart szervezett, iskoláját pedig három nagy lépcsőházi falfestménnyel is díszítette. Miután megnősült, 1919-ben Gyulán telepedett le, és a Magyar királyi Polgári Lányiskolában 1956-ig tanított rajzot, természetrajzot, éneket és karéneket. A gyulai unitárius tanulók megbízott hitoktatója 1923-tól volt, 30 éven át pedig a szórvány egyházközösség gondnoka és kántora is. A város és a megye képzőművészeti életének szervezésében is kivette részét, 1948-ban szabad rajziskolát hozott létre és számtalan fiatalt tanított a művészet szeretetére. Öt neves művész, Szilágyi István, Bíró György, Kohán György, Koszta Rozália és Kiss György is merített tudásából, közülük többen is mesterükként tekintettek rá. A gyulai könyvtár számára előfizetett a székelyudvarhelyi kiadású Székelység folyóiratra, melybe olykor maga is publikált. Szülőfaluja sorsát később is szívén viselte, megrajzolta térképét, dolgozott vízellátásának megoldásán. Nyugalmazása után, 1959-ben, gyulai letelepedésének 40 éves évfordulója alkalmából kiállítást rendezett képeiből, a művészeti szakkört pedig 1963-ig vezette.
– Megtette, amit egy tisztességes élet során megtehetett. Akik ismerték és szerették, máig szívükben hordják emlékét – mondta a március 10-én lévő jubileumi tárlat megnyitó műsorának végén Székely János nyugalmazott könyvtáros tanácsos, aki mindvégig meghatottan beszélt az élete első 15 évében szerepet játszó idős mesterről.
A 130 éve született festőművész és rajztanár képeiből nyílt kiállítás május 8-ig tekinthető meg a Béke sugárút 35. szám alatt található Kohán Képtárban.
Zsúfolásig megtelt a Kohán Képtár
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
