Legeza Péter a mogyoróssy jános városi könyvtár olvasótermében tatott előadást
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A tájékozott utazó, kellemes modorú előadó igen alaposan készült az estre, ráhangolódásként autentikus zene bejátszásával ejtette máris ámulatba közönségét, majd az ismertetője felvezetéséül egy helyben készített videó is szolgált, ám tárgyi bizonyítékoknak sem maradt híján, hisz szemléltetésként két nyílvesszőt is magával hozott. Csak ezután következett Dézsi János könyvtárigazgató rendszeres, mindig személyes hangulatú felkonferálása, majd maga a gazdag fotóillusztrációval ellátott, színes, izgalmas – és igen hamar interaktívvá váló – beszámoló.
Hamarosan kiderült, hogy a világjáró gyulai egy barátjával tett magánút során jutott el a föld második legnagyobb szigetének, az Új-Guinea keleti részét és számtalan kisebb szigetét magába foglaló óceániai államába, melyet ugyan repülővel közelítettek meg, de aztán az ott töltött idő alatt alaposan bejártak. A legalább 8-10 ezer éve teljes elszigeteltségben – szinte kőkorszaki állapotok között – élő helyiek igencsak kíváncsiak voltak az érkező idegenekre, akik számára ennek köszönhetően mindennapjaikba is betekintést engedtek. Annak ellenére, hogy a nyelvi különbségek miatt egymással is nehezen szót értő népek – ami sok feszültséget, s amíg a törvény nem tiltotta meg, számos törzsi csatározást is eredményezett számukra – beszédéből szinte semmit nem értettek, a nehézkesnek tűnő kommunikáció dacára a törzsek barátságosan fogadták a két fehérbőrű utazót.
Így Legeza Péter részletes beszámolót adhatott a lakhelyre vonatkozó, nemek közti kapcsolatokra vonatkozó, tűzkészítési- és harci eszközökről, harci díszekről, arc- és festési szokásokról, megosztotta benyomásait az ottani növénytermesztési, állattartási és fogyasztási hagyományokról – feltűnően kevés madarat, ám annál több madártollból készített díszt láttak, és az is feltűnt számukra, hogy egyes vidékeken az emlős állatok teljesen hiányoznak –, de a földrajzi és történelmi megismertetéssel sem maradt adós. Elmesélte, hogy első fehér emberként egy ausztrál testvérpár 1928-ban lépett ott a szárazföldre, akik ugyan – hozzájuk hasonlóan – repülővel érkeztek, később azonban visszatértek, és akkor alaposan átvágtak a szigeten.
A közönség soraiból az oktatásra, egészségügyi ellátásra, építészetre, helyi szokásokra, infrastruktúrára, vallásra, testmagasságra, táplálkozási szokásra és szinte minden területre irányulva záporozó kérdésekre az előadó úgyszintén mindenre kiterjedő, készséges és alapos válaszokat adott. Ennek következményeként az idő is gyorsan elröpült, hisz Legeza Péter tájékozottságával és kellemes humorával szinte két órán keresztül tartotta fenn hallgatósága érdeklődését.
