Csomos Imre volt a világjáró gyulaiak vendége
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Egzotikus hajóúton járt az Indiai-óceánon a közelmúltban Csomos Imre belgyógyász, háziorvos, akiről a Világjáró gyulaiak sorozat bevezetőjében a hallgatóság megtudta, legfőbb hobbija az utazás. Ennek köszönhetően több mint hatvan országban járt már. Megrendíthetetlenül vallja, idegen kultúrákat, látnivalókat megismerni nem csak élmény, de hallatlan tudásforrás, páratlan szellemi befektetés is. Ám azt belátja, mindenki más miatt indul útnak.
Bevezetőjében a doktor azt is elmagyarázta, mire kívánt utalni előadásának címében. Egyfelől jelezte, hogy a déli féltekén hajóztak, másfelől pedig ily módon tudta a legbeszédesebben összefoglalni, hogy a bejárt helyszíneket gyönyörű botanikus kertek kötik össze egymással.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Elsőként Mauritius szigetállamról és ennek fővárosáról, Port Louisról szólt részletesebben. A település belvárosának hangulatát a pesti Váci utcához hasonlította, legalábbis, ami az árakat illeti. Megjegyezte azonban azt is, hogy a turistáknak szánt negyedeken kívül a helyi lakosság igen jól él. Itt főként a természet szépségeit, a jellegzetes állatvilágot tekintették meg. Ezek közül kiemelte a Hétszínű földnek nevezett attrakciót, és a sziget egyik legnépszerűbb turistacélpontját, a Chamarel-vízesést. Kifejtette: miután 1598-ban a hollandok birtokba vették a helyet, a dél-afrikai Oranje állam kormányzójáról, Maurits von Nassau-ról nevezték el.
Seychelle Köztársaság is egy hírességről, Vicomte des Séchelles-ről kapta a nevét, aki XV. Lajosnak volt a pénzügyminisztere. Mivel a szigetcsoport hol francia, hol angol fennhatóság alá tartozott, máig eldönthetetlen, melyik hatás érvényesül erősebben. Az élet mindenesetre drágább itt, mint Mauritiuson. A helyi értékek közül a világörökségi helyszínnek számító Aldabra-korallzátonyok mellett Csomos Imre a különleges növényzetre, a „tiltott gyümölcsre” és az egyes vallási felekezetek szentélyeire, templomaira, rendházaira hívta fel a figyelmet.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Az előző állomásokhoz hasonlóan Madagaszkár is tartogatott számukra meglepetéseket, főként ami a természeti szépségeket illeti. Az élőhelyen, ahol a tévhittel ellentétben nem élnek pingvinek, betekintést nyertek egy halászfalu hétköznapjaiba, és megcsodálhatták a gyönyörű, dekoratív nők vendégváró táncát. A helyzet amúgy eléggé lehangoló Madagaszkáron, hisz a fizetőeszközük is annyira gyenge, hogy még a koldusoknak sem kell.
Utolsó megállóhelyük Réunion, Franciaország tengerentúli megyéje volt, itt egy természettudományi múzeumot is megnéztek.
Csomos Imre kérdésre válaszolva kifejtette, nincs határozott „következő célpontjuk”. Általában úgy történik, hogy leül a számítógéphez, és ha talál valami olyat, ami megtetszik nekik, akkor odamennek. Az Indiai-oceáni hajóutat amúgy meleg szívvel ajánlja mindenkinek, hisz tapasztalata szerint Horvátországban a magyar több pénzt képes elverni, mint amennyit nekik be kellett fizetniük erre a kiruccanásra.
A könyvtári program végén mindenki kapott egy kis szuvenírt.