a Norman Beaker Blues Banddel jubilált a Gyulai Vár Blues Fesztivál
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Jack Cannon Blues Band
A négy koncertes estét a Jack Cannon Blues Band nyitotta. Zoltai György (szájharmonika, ének), Bíró Ádám (gitár), Gyergyádesz Péter (basszusgitár) és Lakatos Attila (dobok) nagy hévvel csapok a húrok közé: rögtön iszonyatos tempóban harsogott a herfli. Előadásukban saját dalaikat mutatták be, és a műfaj méltán neves előadóitól is hallhattunk közkedvelt tételeket. A feldolgozások csúcspontja már a harmadik számnál elérkezett, amikor Jimi Hendrix Foxy Ladyjének gitártémái harmonika ritmuskíséretében „futkároztak” a stratocaster nyakán. Jót válaszolgatott a két hangszer, a ritmusszekció pedig húzós alapot adott kettejük „vitájához”. Aki csendesebb bluest várt a fesztivál elején, az kénytelen volt már az elején „hangulatba jönni”, mert a bluesrockerek nem finomkodtak: a kemény rock őserejével zúztak, szinte egy motoros fesztivál atmoszféráját teremtve a gótikus falak közé.
Borsodi Blue
Büszkék lehetünk a Borsodi László gitáros-énekesből, Tímár Tamás dobosból, és egy gyulai basszistából, Pfeff Mártonból álló trióra, a Békés megyei csapat nemcsak világszínvonalon zenél, de ötletes, sodró lendületű dalok szerzője is. Egyedi stíluskombinációkból álló saját dalaikon kívül egy-két tiszteletadás is elhangzott, és a B. B. Kingnek szóló szólókhoz Szabó Tamás harmonikást invitálta egy-két blues-körre a Borsodi Blue telecasteren játszó gitárosa. Feltehetőleg a Hobo-rajongókat is sikerült kiengesztelni, hiszen egyöntetű vastaps és ováció kíséretében távoztak a színpadról a zenészek. Az idén tízéves zenekar több alkalommal lépett már fel a bluesfesztiválon, de zenéjük megunhatatlan, szól egyszerre szívnek és értelemnek, laikusnak és a szakmának. Ajánlott nemtől, kortól, nemzettől függetlenül mindenkinek.
Mojo Workings
A Mojo Workings a műfaj egy lazább, de nem kevésbé húzós változatát hozta el a gyulaiaknak. A blues banda néhány évvel ezelőtt akusztikus trióként aratott sikert a gyulai bluesfesztiválon, ezúttal viszont Szabó Tamás (ének, szájharmonika, harmonetta), Horváth János (ének, akusztikus gitár) és a slide-csővel gyönyörűen bánó Honfi Imre Olivér (ének, elektromos gitár) a békéscsabai Pengő Csabával (nagybőgő) és Mezőfi “Fifi” Istvánnal (dob, frottoir – fém mosódeszka) ötös fogatként lépett a színpadra. Műsoruk igazi, élettel és dinamikával telített fehér blues volt, amelynek éppúgy részét képezi a hagyományos blues-hangzás, mint a későbbi könnyűzenék, például a country vagy a beat stílusjegyei is. A tapasztalt, ám ebben a felállásban csaknem öt éve zenélő muzsikusok precíz és jól kitalált háromszólamú énekkel, érdekes hangszerekkel, tökéletes összjátékkal és jó muzsikákkal hamar belopták magukat a közönség szívébe, ahol jó ideig bent is maradnak!
A sztárzenekar profi módra nem hagyta veszni az est hangulatát, a Norman Beaker Blues Band a No Big Deal című ütemes blues-zal indított, majd a szellősebb Fat Lady balladával folytatta. Koncertjük során igazi élő zenészlegendák előadását hallhattuk, hiszen Norman Beaker (gitár, ének), John Price (basszusgitár) és Steve Gibson (dob) nemcsak jelen volt ’60-as években, amikor Angliát bevette a blues, de azóta szervesen részt is vettek az amerikánus „fekete zene” alapjaiból megszülető szigetországi stílusok felnevelésében. Az angol rocktörténelem nagy öregjei játszottak együtt Chris Farlowe-val, Van Morrisonnal, Eric Burdonnel, és még számos „blues nagysággal”. Több mint négy évtizede nyüvik a húrokat, szemmel láthatólag fáradhatatlanul. Gyulai koncertjük előtti estén például egy svájci „bluesfeszten” bizonyítottak. Nem csoda hát, ha a zenekar vezetőjének és névadójának játéka több mint ötven albumon hallható. A gyulai fesztiválon ifjú zenésztitánokat megszégyenítő módon, egy strato’ formájú, három darab dupla hangszedős Vintage gitárt „nyaggatott”.
Rebecca Downes
Fél óra alatt előkészítették a terepet Rebecca Downes-nak. Aki nem hallott volna a „brit Janis Joplinnak” nevezett énekesnőről, annak bizonyára nem a dudorászás miatt maradt tátva a szája: a „szöszi” szólóénekes kolosszális energiával lépett be az egyik számba. Látszott, hogy mikrofonjának túlhangosítására semmi szükség nem volt, hiszen elementáris orgánuma kis túlzással elég hangos lett volna mikrofon nélkül is. A szívós bluesbanda és az új energia tökéletes blues-elegyet alkotott, de erre már régen rájött a kvartett, hiszen rendszeresen koncertezik együtt Rebecca Downes és a Norman Beaker Band. Szűk órát tolták még együtt, és természetesen még éjfél előtt néhány perccel is szükség volt a ráadásra.
A „sápadt arcú blues” jegyében méltóképpen jubilált Gyulai Vár Blues Fesztivál jókorát, de elsősorban jófélét merített a műfaj képviselőinek tengeréből. A széles spektrumú felhozatalt mi sem bizonyítja jobban mint a zenekarban előforduló gitárok stílusának sokszínűsége: a zenei fesztiválokon nem ritka hangszerrajongók szemfülesebbje nyilván észrevette, hogy szinte mindenféle gitárból szólt aznap a blues. És nem is akárhogyan!
