A Gyulai Várszínház a Shakespeare Fesztivál keretében már évek óta rendez jazz-koncerteket a vár melletti múzeumudvaron, az intim atmoszférát nyújtó környezetben ezúttal Caroll Vanwelden és zenekara mutatta be legújabb lemezét. Méghozzá a világon elsőként Gyulán, ugyanis az album hivatalos lemezbemutatója októberben lesz Németországban.
Gedeon József színházigazgató köszöntőjében elmondta, Anglia dalnokát már több zeneszerző mester is megidézte az évszázados platánfa terebélyes ágai alatt: Szakcsi-Lakatos Béla, Lantos Zoltán és Vukán Görgy után az elmúlt évben Caroll Vanwelden mutatta be szerzeményeit. A belga jazzénekesnő-zongorista idén újra ellátogatott Gyulára, hogy Szonettek II. című új albumát élőben hallhassa a gyulai közönség.
A zenekar a brit bárd szerelmetes XLVII. szonettjével indította koncertjét, majd a mágikus számú XLIX. következett. Caroll Vanwelden mit sem veszített közvetlenségéből, finom orgánumából és érzékeny zeneiségéből. S nem csoda az sem, ha tavalyi koncertről ismerős volt a bőgős, Mini Schulz és a Thomas Siffling (trombita, szárnykürt), akik nemcsak virtuózan kezelik hangszerüket, de tökéletesen illeszkednek a belga énekesnő-zongorista koncepciójába is. Különleges, egyedi megszólalásukkal és nyitottságukkal kétségkívül sokat tesznek hozzá a produkcióhoz. Nem lógott ki a sorból Rodrigo Villalón (dob) sem, aki először kísérte el Gyulára Caroll Vanweldent. A jazz, fusion, swing stb. stílusban is járatos, dobverővel, kézzel és dobseprűvel is játszó dobos latin vére több esetben hozta a lendületes jellegzetes ritmusokat, mint a mambó, a tangó, vagy a bolero. Előadását tovább színesítette bongóval, kolomppal, csilingelő chimes-szal.
A tavalyi koncertre emlékezve az énekesnőtől idén még jobban kidolgozott dalokat kaptunk, amelyeket – talán éppen emiatt – most kevesebb zenei kísérletezés jellemezte. Úgy tűnt, a szonetteket megzenésítő második lemez kevesebb zenei váltást, de annál kiforrottabb repertoárt tartalmaz. Az alkotások ezúttal is szólnak az értelemhez és szívhez egyaránt: a szerzeményekben egyszerre jelen van a technikás virtuozitás, a finom zenei humor, a modern, közérthető hangzásvilág, csakúgy mint a gyönyörű, őszinte líraiság, amely borzongatja, és nem engedi el hallgatóját.
Az exkluzív hangulatú hangverseny a platánóriás óvó ágai alatt zajlott, ahol az egyre gyarapodó közönség miatt egyre több széket kellett kipakolni a fűbe. A két részes koncert végén nyilvánvalóan nem maradhatott el a vissztaps, amelyet két számmal is jutalmazott a négyes. Egy csodálatos, vibráló kalimba rezgése és Caroll érzékletes hangjának elegye zárta a koncertet, a CXLVII. szonett elégikus melódiája hosszan csenghetett még a helyszínen. De a fejekben bizonyosan.
