Egy vándor vallomásai címmel Mátyás András szobrászművész képeiből és fából készült szobraiból nyílt kiállítás péntek délután az Erkel Ferenc Művelődési Központ földszinti galériájában. A szemlélődőnek is teret hagyó, felfedezésre és továbbgondolásra késztető alkotások – ha úgy tetszik, vizuális reflexiók – középpontjában az ember áll, az ő sorsa, vágyai, gondolatai, álmai és csalódásai késztetik a művészt benyomásai formába öntésére.
A tárlatot megnyitó Varga László festőművész szerint Mátyás András valóban vándor, hiszen nagy utat járt be, sokat látott és tapasztalt. A budapesti születésű alkotó a középiskola elvégzése után bútordíszítő szobrászként dolgozott, majd külföldön próbált szerencsét. Berlinben elvégezte a művészeti főiskolát, azután a düsseldorfi művészeti akadémián is diplomát szerzett. Három évtized után hazatérve Gyulát választotta első kiállítása helyszínéül.
– Az élet történései lecsapódnak benne, hatással vannak rá, valamilyen lelki érzést, katarzist kiváltva, amelyet ki is akar fejezni vizuális formában, képekben, szobrokban. Filozofikus alkatával összecsengően a kifejezésre szánt érzések, gondolatok átalakulnak, egyszerűsödnek vagy egyszerűen stilizálódnak, és így nyernek formát – mondta Varga László a szobrászművészről.
A festőművész úgy véli, Mátyás András alkotásai nem pusztán elvontak és expresszívek, hanem szimbolikusak is, hiszen számos művén a formák jelképes jelentőséggel bírnak, megtűzdelve a lélekre ható erőteljes hatásokkal. Szobrain és képein a rusztikusság és a lágyság egyszerre van jelen, jól megfér egymás mellett – hangsúlyozta.
– Képein a színeknek is jelentősége van. Nem egy helyen szinte a maguk nyersességében alkalmazza azokat, szinte csak az alapszínekkel dolgozik, más képein viszont éppen a lágy pasztellszínek adják az alapot a rusztikus, vastag, mégis kecses vonalakkal kiemelt formákhoz. A gondolati metódus itt is ugyanaz, mint a szobroknál, a mélyebb szintű értelmezés, az asszociáció itt is nélkülözhetetlen – fogalmazott Varga László.
Mátyás András kérdésünkre elmondta: csodálatos városnak tartja Gyulát, ezért is döntött úgy, hogy itt rendezi meg a hazatérte utáni első kiállítást. A művésztől megtudtuk, a tárlat anyaga mintegy húsz évet ölel fel.
– Az élet komplexitását próbálom meg visszaadni a képeimmel, mindazt, amit az életem során – mint egy szivacs – felszívtam – magyarázta az alkotó. Mint kifejtette, gyerekkora óta rajzol, dokumentálja vizuálisan a látottakat, s gyakran előfordul, hogy ezeket fellapozva talál valamit, ami kiindulási pontként szolgál számára az alkotáshoz.
– Ezeket a kétdimenziós formákat, mint csírákat, feldolgozom. Kép és szobor is lehet belőlük, hogy milyen irányba indulok el, az mindig a hangulattól, a lehetőségektől függ. A képpel bármit lehet csinálni, akár fel is lehet szabdalni, de a fa áhítatot kíván, ott lassabban dolgozik az ember, ott a szimbiózis sokkal mélyebb. A fa olyan nekem, mint a templom áhítata – ecsetelte Mátyás András.
A kiállítás május 30-ig látható a művelődési ház földszinti galériájában.
