Végre egy mű, ami megmutatja, hogy 60 év felett is van élet, sőt, lehet, hogy csak akkor kezdődik igazán. De nyitottnak kell lenni az újra, és milyen jó, hogy amikor erről átmenetileg épp elfeledkeznénk, mindig akad valaki, aki megmutatja az épp megfelelő utat. Igen, ezt is be lehet csomagolni egy kétfelvonásos vígjátékba, legalábbis a brit Ron Aldrige Csak kétszer vagy fiatal című művébe sikerült, ám ehhez a színészi alakításokon túl Hamvai Kornél üde fordítása, na és a rendező személye is elengedhetetlen volt.
Az itthon sok tekintetben Bodrogi Gyulához köthető darabért 2005 óta rajong a közönség, hisz sokáig ő ragyogott a kedves bohém Brooksie szerepében, majd megrendezte először a pécsi közönség számára, most pedig az idei évadot indítva a Turay Ida Színház művészeivel, Mikó Istvánnal az ő egykori szerepében.
A fordulataival kellemesen magával ragadó cselekmény azzal indul, hogy a fiatal házaspár úgy veszekszik az éjszaka közepén, mintha kimaradozó, randalírozó kamasz fiukat várnák aggódva haza, amikor végre becsörtet a bukósisakját feléjük dobó, haverjait maga után húzó Brooksie (Mikó István), a felesége elvesztése után lányához és férjéhez költözött apa, a kellemetlen lakótárs, aki idétlen poénjaival és mindennapos botrányaival nehezíti a hétköznapokat. Ám mindez csak látszat, mert a nappal motorozó, a nyugdíjas klubban özvegyeket csiklandozó féktelen és mindig mámoros férfi éjszakánként nagyon is magányos, és csak a halott feleségével (Hűvösvölgyi Ildikó) folytatott beszélgetésekben lel vigaszt, aki időnként szelíden dorgálva simítja meg ősz fejét, tanácsokat és erőt adva a folytatáshoz. Mert bár igazán soha semmire nem lehet eléggé felkészülni, az életet minden pillanatában ki kell élvezni, és nem csak látványosan, hanem tartalmasan is. Ami pedig csak akkor lehetséges, ha visszatér önmagához, és feleségét is elengedi. Különösen, mert a baráti társaság egyik tagja épp alkalmas lenne a boldogság újbóli megtalálásához.
A kiszemelt hölgy Rose (Egri Márta) tíz éve özvegyként, mint Julia (Nyírő Bea) legjobb barátnője csapódott a bandához, amivel most közösen készülnek Julia és Tom (Nagy Gábor) közelgő esküvőjére, ahol a két magányos, Rose és Brooksie lesz a tanú. Az egymással folyton hadakozó felek a szent ügy érdekében elássák a csatabárdot, ám mialatt ők egymáshoz közelítenek, barátaikat – észrevétlenül – épp a szétválás felé terelik. Ebből aztán váratlan fordulatok sora adódik, és senki nem merne fogadni sem arra, hogy lesz-e ebből boldog végkifejlet, bungee jumpingról álmodó, Eiffel-toronyból kiugráló veterán nászutasok.
Mikó István a tőle ismert módon hozta a kellemetlenkedve is szerethető, tévúton bolyongó agg szerelmest, aki ellágyítja a mogorva, magányos, eddig boldogtalan Rose szívét. Öröm volt Egri Mártát a gyulai színpadon látni, a méltatlanul háttérben lévő remek színésznőnek jó lehetőségek nyíltak Rose karakterének felépítésére.
Mint ahogy üdítő volt a többnyire szinkronszerepeiről ismert Nyírő Beát (Jóbarátok, Phoebe, Esmeralda) Juliaként egy igazán nőies női szerepben felismerni, amiben eddig titkolt arcait villantotta fel. A szintén hangjával árulkodó Boros Zoltán (Bűbájos boszorkák: Leo Wyatt) alakításának tetőpontja az ajtójelenet volt, amiben Brooksie vejeként dühtől vörös arccal, üvöltözve rontott vissza a lakásba újra és újra.
Nagy Gábor (a valamikori Bob herceg Szerencsi Éva oldalán) az egykor a légierőnél szolgáló, most a házasság helyett a szabadságon hezitáló Tomként keltette életre az örökös biztonságból kitörni vágyó karaktert, míg Tébi Márta csendesen, ám szilárdan állt helyt a Brooksie lányát megformáló Suzyként.
A produkció légkörét végig átlengte a rendező, Bodrogi Gyula jelenléte, akinek hanghordozása, gesztusai főként a poénoknál voltak felfedezhetők, ám e darab ritmusa alulmúlta a most 80 éves művész vitalitását, és hullámzó feszessége sem hagyta a tetőpontra érni az összes felépített helyzetet. Pedig a katarzis a közelben volt, mint Brooksie meg-megjelenő özvegye, aki mindössze néhány finom jelenete ellenére meghajláskor magának aratta le a többiek által végig kemény munkával kiérdemelt tapsot.
A Csak kétszer vagy fiatal című kétrészes vígjáték a gyulai Erkel-bérlet 4. előadásaként május 6-án volt látható az Erkel Ferenc Művelődési Központ színháztermében.
