Május elsején délelőtt tartotta ballagási ünnepségét a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium. Négy osztály 129 végzőse verőfényes napsütésben búcsúzott a „felnőttkor küszöbétől”, a középiskolai évektől. A ceremónia során a gimnázium zenekara és a kórusa adott műsort, nekik köszönthetően a jelenlévők élő hangban hallhatták többek között nemzeti himnuszunkat is.
A Kossuth téri ünnepségen Galbács Mihály, Gyula város alpolgármestere üdvözölte a jelenlévő diákokat, családjaikat és tanáraikat, majd a szülők köszöntése következett. Hagyományos módon a 11.-esek búcsúztatták a ballagókat, majd megtörtént az „őrségváltás”: a végzősök átadták utódjaiknak a fából készült baglyot, amelyet Busa László, a gimnázium volt tanára faragott.
Ezek után kapták meg az arra érdemes diákok az elismeréseket. A legmagasabb kitüntetést, az Erkel-díjat Rokszin Bereniké és Hegyesi János Géza érdemelte ki.
Kitűnő tanulmányi eredményéért Ferenczi Marica, Horváth Fanni, Kaczkó Enikő, Krajcsi Emese, Lovász Mónika, Varga Dóra, Batiz Krisztián, Hegyesi János Géza, Horváth Zsófia, Ottlakán Márk, Ötvös Dávid, Rokszin Bereniké, Sebestyén Réka, Mihály Alexandra és Timár Noémi kapott elismerést.
Közösségi munkáért könyvjutalomban részesült Costin Boglárka, Ötvös Dávid, Kónya Csilla, Nagy Boglárka, Balog Zita Mária, Vasas Daniella Krisztina, Gajdács Krisztina és Mihály Alexandra.
Az Erkel Ferenc Gimnázium legjobb vegyésze és biológusa Rokszin Bereniké, legjobb matematikusa Hegyesi János Géza, legjobb angolosa Tóth Rebeka. Jó tanuló, jó sportoló Márkus Petra Zsófia.
A Mészáros Róbert-díjat Dezső Attila, az Ökrös Botond-díjat Sebestyén Réka, a Mátyus Marianna-díjat Kaczkó Enikő és Pavlicz Petra Karola kapta.
Elismerésben részesültek a négy éven keresztül kitűnő tanulók: Horváth Fanni, Hegyesi János Géza, Ottlakán Márk, Rokszin Bereniké és Sebestyén Réka.
Szűcs Levente, az Erkel Ferenc Gimnázium igazgatója beszédében kitért a közeledő anyák napjára is.
- Vasárnap ne felejtsétek el édesanyátoknak egy szál virággal megköszönni a sokéves támogatást. Kérlek benneteket, hogy azzal háláljátok meg szüleiteknek a gyerekkorotokat végigkísérő gondoskodást, hogy valósítsátok meg mindazokat a közösen kitűzött célokat, amelyeket együtt határoztatok el szüleitekkel. Higgyétek el, nincs annál nagyobb boldogság egy szülő számára, ha gyermeke eléri célját, és megtalálja a számítását az életben, és sikeresen megáll a saját lábán. A legfontosabb, hogy soha ne adjátok fel az első, esetleg sikertelen próbálkozás után, hiszen még a legnagyobbak is hibázhatnak néha, és nekik is mindig jár egy újabb esély, amivel élni kell – mondta a gimnázium igazgatója.
(Beszéde teljes terjedelmében cikkünk végén olvasható – A Szerk.)
A díjak átadása után a végzős diákok adtak műsort, amely végén a felszálló lufik sokasága a ballagók szimbólumaként szállt a magasba. Együtt indultak, ám további életük útját már önállóan kell járniuk. A ballagás végén a diákok és a tanárok közösen megkoszorúzták a belvárosban található Erkel-szobrot, tisztelegve a középiskola névadója, a város nagy szülötte előtt.
***
Szűcs Levente, az Erkel Ferenc Gimnázium igazgatójának ballagási beszéde:
"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,
ez volt a múlt, emez a vad jelen. - ...
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen"
Tisztelt Igazgató úr, Alpolgármester úr, tisztelt vendégek, kedves ballagó diákjaink!
Radnóti Miklós örök érvényű szavaival köszöntöm Önöket, köszöntelek Benneteket ezen a jeles napon. Nem is volt olyan régen, mindössze 4-5 évvel ezelőtt, amikor nagy örömmel vettétek kézbe a sikeres felvételről szóló értesítőt, akkor még nyolcadikos diákként, tele várakozásokkal, reményekkel. Mindannyian nagyon boldogok voltatok, hogy sikeresen vettétek az első akadályt, bekerülhettetek a méltán nagyhírű, patinás gyulai középiskola tanulói közé.
A beiratkozáskor még kicsit csetlő-botló módon, félénk kisdiákként kerestétek a helyeteket, az osztályfőnök pillantását, vártátok a bíztató tekintetet, hogy majd minden rendben lesz. Azóta sok év eltelt, a félénk kisdiákból öntudatos felnőtt lett, aki már szabadon, büszkén dönthet a saját sorsáról. Nagyszerű közösségek jöttek létre, ahol bár sok mindenben sokszor eltért a véleményetek, de a közös cél elfogadása mindig feloldotta az ellentéteket, és szinte minden vitás ügyben sikerült megtalálni a közös nevezőt, és nemcsak matematika órán… Voltak nagyon jól sikerült közös programjaitok, és persze olyanok is, amelyeket mai eszetekkel egy kicsit másként csinálnátok, ha újra megpróbálhatnátok. Azonban az idő – mai tudásunk szerint, ahogyan ezt fizika órákon megtanultátok – sajnos csak egy irányba folyik, előre. Nincsen arra lehetőségünk csak gondolatban, hogy visszaforgassuk az idő kerekét, és újra megpróbálhassunk dolgokat, de már egy kicsit másképp.
A ballagás felemelő eseménye lehetőséget kínál arra, hogy mindenki számot adjon arról, mit is sikerült elérnie a gimnáziumi évek alatt: milyen céllal érkezett ebbe a középiskolába, mit szeretett volna megvalósítani, mi teljesült ebből, melyek azok a dolgok, amit talán másképpen csinálnátok, ha újrakezdhetnétek. Mindig vannak olyanok közöttetek, akik így az érettségi felé közeledve rádöbbennek, hogy talán hamarabb kellett volna elkezdeni a rendszeres tanulást, és megértik azt, hogy a korábban a megtestesült gonoszként elképzelt, sokszor indokolatlanul szigorúnak gondolt tanárok talán nem is akartak nektek rosszat akkor, amikor próbáltak - kisebb, nagyobb sikerrel - rávenni benneteket arra, hogy óráról-órára rendszeresen tanuljatok. Legyetek büszkék arra, hogy sok évfolyamtársatok megmérettetett különféle tanulmányi és sportversenyeken, és az elért eredményeikkel öregbítették iskolánk hírnevét. Nagyon kevés iskola mondhatja el magáról Békés megyében, hogy egy tanéven belül 3 különböző tantárgyból is bekerültek diákjai az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny Döntőjébe. A közösség nevében köszönöm ezt az érintett diákoknak és természetesen felkészítő tanáraiknak.
Sohasem voltatok egyedül azon az úton, amelyet végigjártatok az elmúlt évek alatt. Amikor szüleitek beírattak benneteket a gimnáziumba, az ott dolgozó pedagógusokra bízták szellemi-testi, sőt sok esetben lelki fejlődéseteket is. Tanáraitok mindent megtettek a mögöttetek hagyott években annak érdekében, hogy minél képzettebbek, önállóbbak, felnőttebbek legyetek. Az a sok-sok dolgozat, ismétlő dolgozat, feleltetés soha nem öncélú volt: mindig abba az irányba akartak titeket terelgetni, amely felé ti amúgy is elindultatok. Bízom benne, hogy nem voltak hiábavalóak a jó tanácsok, a feddések, a dorgálások. Ti természetesen nem értünk, nem a szüleitekért, hanem valójában magatokért tanultok. ...És ha már itt tartunk: ne feledjétek el, hogy sohasem juthattatok volna el ide, ha nincsen mögöttetek a kitartó, sokszor elnéző szülői támogatás a háttérben. A ballagás felemelő élménye egy végzős diák életében lassan-lassan összekapcsolódik egy másik nagyszerű ünneppel, az Anyák Napjával. Vasárnap ne felejtsétek el édesanyátoknak egy szál virággal megköszönni a sokéves támogatást. Kérlek benneteket, hogy azzal háláljátok meg szüleiteknek a gyerekkorotokat végigkísérő gondoskodást, hogy valósítsátok meg mindazokat a közösen kitűzött célokat, amelyeket együtt határoztatok el szüleitekkel. Higgyétek el, nincs annál nagyobb boldogság egy szülő számára, ha gyermeke eléri célját, és megtalálja a számítását az életben, és sikeresen megáll a saját lábán. A legfontosabb, hogy soha ne adjátok fel az első, esetleg sikertelen próbálkozás után, hiszen még a legnagyobbak is hibázhatnak néha, és nekik is mindig jár egy újabb esély, amivel élni kell.
Mit és milyen értékeket visztek innen magatokkal az előttetek álló hosszú útra jelképesen és valóságosan? A múlt reális összegzésében és a jövőre való bizakodó készülés során nagyon fontos, hogy különbséget tudjatok tenni az értékes és az értéktelen, az igaz és a hamis, a jó és a rossz között, hogy mindenkor őszintén, nyílt szívvel állhassatok társaitok elé. Az Erkel Ferenc Gimnáziumban biztosan megtanultátok, melyek az igazi emberi értékek, és mik azok a dolgok, amelyek igazán fontosak az életben. A megszerzett tudás önmagában még nem elegendő a boldoguláshoz: használni is tudni kell azt. A lehetőségekkel mindig meg kell próbálni élni, de vigyázzatok arra, hogy soha ne éljetek vissza azokkal. Tanácsként fogadjátok el tőlem az alábbiakat: mindig úgy viselkedjetek másokkal szemben, ahogyan másoktól elvárjátok, hogy veletek szemben viselkedjenek. Ha ezt betartjátok, hasznos és megbecsült tagjai lesztek társadalmunknak, bárhová is vet majd benneteket a jövő szele.
Fontos felelősségetek, hogy minél több használható tudás birtokába jussatok, és minél hamarabb használjátok azt az ország jobbá tétele érdekében. A ti jövőtöket nektek kell felépítenetek! Mindig legyetek arra büszkék, hogy az Erkel Ferenc Gimnáziumba járhattatok, ahol biztos alapokat szereztetek a sikeres továbbtanulás érdekében. Itt maradó diáktársaitok, tanáraitok, a gimnáziumban nektek segítő munkatársaim nevében búcsúzom most tőletek, és életetek e soron következő, remélem minél hosszabb, sikerekben bővelkedő szakaszához nagyon sok erőt, jó egészséget, és nagyon sok boldogságot kívánok nektek!
Kölcsey Ferenc szavaival búcsúzom tőletek:
„... nincsen szebb kora az emberiségnek
mint az első ifjúság évei. Azon láncok,
melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk
még akkor barátokat, hanem a barátainkban
leltük fel az egész világot”
Jó utat, sok sikert, fiatalok!
