Ismerős dallamok, romantikus mese, helyenként megdöbbentő drámai erejű librettó. Ez jellemzi az Erkel-bérlet 2. előadásaként a gyulai művelődési házban látott Gül baba operett előadását.
A Huszka Jenő – Martos Ferenc által jegyzett sikerprodukció több mint százéves fennállása óta (ősbemutató 1905. XI. 09.) számos feldolgozást megért, készült belőle filmváltozat, és szinte minden évadban megtekinthető valamelyik színház repertoárján. Biztos választás, hisz mindent tud, amit egy operettnek fontos, sőt, a műfajtól nem várt mélységes tartalmakat is közvetít.
A mű az összebékíthetetlen különbségek találkozásáról szól, a szegény magyar diák és a szépséges török lány szerelméről, ami számos bonyodalom során, de végül legyőzi a kulturális és vallási akadályokat. A fiatalok szeretik egymást, de Leilát a Budán állomásozó Ali basa kívánja 137. feleségeként, és mert riválisa leszakította a szent rózsakert legszebb virágát – ami Allah haragját vonja maga után -, nem rest halálos ítélettel félreállítani a Leilához vezető útból. Azonban Gül baba és környezete annyira megszeretik a derék ifjút, hogy kegyelmet könyörögnek neki, amit Ali basa csak Leila keze árán hajlandó megadni. A lány ugyan feláldozná magát, de a szerelmes fiú karddal ront a basára, amiért végképp kijár neki a halál. Megmentése érdekében Gül baba, a jámbor és istenfélő dervis maga pusztítja el virágait, Ali basa pedig megrémülve Allah ekképpen megnyilvánuló haragjától kegyelmet hirdet számára.
Hozzánk ezúttal a városba rendszeresen visszatérő Turay Ida Színház tagjai hozták el, ők múlt év júniusától tartják műsoron. A Szirtes Gábor által rendezett három felvonásos, ám két részben látható mű üde színfoltként jegyezhető a társulat repertoárjában.
Mivel jó az alapanyag, a színpadra állítás is hálás feladat lehetett, a közönség pedig örömmel fedezte fel, hogy ezúttal csakugyan kihasználtak valamennyi dramaturgiailag adódó helyzetet. Különösen kidolgozott volt a Gábor diák kísérőjeként fellépő Mujkó cigány (Kurkó József) és felesége, Sári (Borbély Krisztina) valamennyi megnyilvánulása, arányos mértékű, ám kedves és szerethető Zülfikár, a főeunuch (Mikó István), a budai bíró (Bregyán Péter) és a börtönőr (Zsolnay András) is fenntartották a produkció színvonalát, és Nyírő Bea is igyekezett mindent kihozni Zulejka szerepéből.
A hősszerelmes Gábor diákot alakító Sövegjártó Áron ezúttal is kellemes játékával és énektudásával bűvölte el a közönséget, míg a szerelmét, Leilát alakító Bódi Barbara és a Gül baba szerepében színre lépő Benkő Péter alakítása nem maradt emlékezetes, az Ali basát megjelenítő Csere László pedig nem csak negatív karaktere által maradt mindvégig idegen.
Egy Huszka-operett kapcsán nem maradhat említés nélkül a zene, amit ezúttal átjárt a keleti melódiákat elevenen tarkító magyaros hang. A Darumadár fenn az égen gyönyörű kontrasztja a végig nevettető Mujkó játékának - a legádázabb kritikusnak is könnyet csalva szemébe, a másik örökzöldként ismert Borban az igazság, borban a vigasz pedig könnyedén vívott vastapsot és újrázást. Szépen megmutatkozott Huszka alkotásainak lényege: a népies magyar dalformából indított ária, duett és finálé, azaz tökéletes színpadi muzsika - külön érdemeként említve az élőzenét.
A darab már az ősbemutató előtt lázban tartotta a közönséget, hisz 3000 szál valódi rózsa burkolta illatfelhőbe a színpadot és a nézőteret, a hiteles kosztümrajzok és kelmék egyenest Isztambulból érkeztek, a második felvonás szökőkútját több száz villanylámpa világította meg, de az igazi szenzáció az volt, hogy minden várakozással ellentétben Gábor diákot nem Fedák Sári játszotta, az pedig már csak színháztörténeti adalék, hogy Zülfikár szerepében debütált a fővárosi közönség előtt minden idők egyik legjobb táncos-komikusa, az akkor 24 éves Rátkay Márton, így kerülve Miskolcról a Király Színházhoz, próbajáték nélkül, rögtön 5 éves szerződéssel.
A díszletet ezúttal is dicséret illeti, a jelmez is alapvetően szép volt, egyedül csak Benkő Péter roskadozott a túlméretezett, olcsó turbánja alatt, játékát is akadályozta ragasztott arcszőrzete, és bár a hangosítás ekkora játszótérben nem volt indokolt, a zenei részeknél zavaróan hangos volt.
