Legújabb, Csatolmány című verseskötete mellett a közéleti költészet fontosságáról, valamint a hazához fűződő viszonyáról is szót ejtett Markó Béla a Mogyoróssy János Városi Könyvtár magyar kultúra napjához kapcsolódó programján. A sokak számára talán leginkább politikai szerepvállalásáról ismert erdélyi íróval-költővel dr. Elek Tibor irodalomtörténész beszélgetett a Simonyi-olvasóteremben.
Az est házigazdája – tekintettel a teremben ülő fiatalokra – hosszúra nyúlt bevezetőben mutatta be Markó Béla több mint negyvenéves költői pályáját. Mint megtudtuk, a költő 17 esztendős volt, amikor először publikálták költeményeit, első verseskötete pedig hat évvel később, 1974-ben jelent meg. Költészete több formaváltáson is keresztül ment: a kezdeti avantgárd jellegű, kísérletező időszaka után, a ’80-as évek második felétől a szonett vált legfontosabb versformájává. A ’90-es évek elején közismert költőként vállalt politikai szerepet, 1993-tól 2011-ig töltötte be a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöki tisztét, emellett kétszer volt Románia miniszterelnök-helyettese. Bár visszatért az irodalmi pályára, politikai szerepvállalását nem adta fel egészen, ma is képviselő a román parlamentben. Az elmúlt időszakban gyerekvers-, szonett- és haikukötete is született, illetve három róla szóló beszélgetőkönyv is napvilágot látott.
Markó Béla új kötete elsősorban közéleti, politikai verseket tartalmaz, vagy ahogy dr. Elek Tibor fogalmazott: vastagon beleágyazódik abba a magyar lírai hagyományvonulatba, amely a nemzet sorskérdéseivel, közéleti-politikai ügyekkel foglalkozik. Sokáig a költő is azon az állásponton volt, hogy az irodalom és a közélet nem fér meg egymás mellett, ma már azonban úgy látja, képmutató az a gondolat, hogy az alkotó embernek nem kell beleszólnia abba, ami körülötte van. A politikusok hitették el az értelmiségiekkel, hogy nincs közük a politikához – mondta a szerző.
A költő szerint 1989 előtt az erdélyi magyar irodalom közéletisége kényszerűségből fakadt, hiszen az íróknak a képes beszéd volt az egyetlen eszközük arra, hogy kifejezzék véleményüket. Mára ez a kényszer megszűnt, hiszen az újságírók közvetlenül is megfogalmazhatják észrevételeiket, ez azonban nem jelenti azt, hogy szépírói eszközökkel ne lehetne ugyanezt megtenni. A kritikát, a véleményt, a fájdalmat meg kell fogalmazni – hangsúlyozta Markó Béla.
A Csatolmányban olvasható versek dátumozottak, kezdőpontjuk 2011. szeptember 8-a, a költő születésnapja, végpontjuk pedig 2013. március 15-e. A keltezés ironikus jelzésnek tekinthető, arra utal, hogy a szerző régóta nem hisz a kontextus nélküli textus létezésében. Mint kifejtette, a kontextus nem elvesz a műből, hanem hozzáad. A költeményekben tartalmilag és formailag is fontos szerepet kap az irónia, mely a demagógia, a pátosz ellen hat. Markó Béla úgy véli, a történelmi, nemzeti tárgyú versekben az irónia nem demitizál, hanem egyensúlyt teremt. A komoly témához játékos beszédmód és sajátos formavilág társul, a verseket sűrűn rímelő sorok, sokszor jambikus lejtéssel egybefonódó, ütemhangsúlyos, magyaros ritmus jellemzi. Az időnként erőltetetten használt forma szintén az irónia eszköze.
A kötetben létversek is olvashatók, valamint a család- és nemzettörténet is hangsúlyos szerepet kap. Markó Béla elmondta: az erdélyi költők hazához fűződő viszonya nemcsak azért problematikus, mert egy mindent rózsaszínre festő rezsimben az elképzelt hazáról csömört kiváltó lelkesedéssel illett beszélni, hanem azért is, mert hazájukra – földrajzi értelemben – nem tudnak rámutatni.
– Egy erdélyi költő kiválóan alkalmas arra, hogy a magyarországi költőknél nagyobb pátosszal, indulattal, lélekkel beszéljen a haza vagy nemzet fogalmáról, de ez a pátosz a hiány pátosza, a hiányzó teljesség indulata, szenvedélye – fejtette ki a szerző, aki szerint egy erdélyi költő arra is alkalmas, hogy megmutassa, mennyire viszonylagos a sokak által megingathatatlannak tartott hazafogalom. Markó Béla hozzátette: a magyar költőnek két okból van szüksége bátorságra, ha a hazával akar foglalkozni. Egyrészt azért, mert 1989 előtt lejáratták a fogalmat, másrészt pedig azért, mert manapság sokan felszisszennek, ha valaki ironikusan szól hozzá a témához.
A felolvasásokkal tarkított estet a Láthatás című vers zárta. A rendezvényen számos vitás kérdés került szóba, a beszélgetést végighallgatva árnyalt képet kaphatunk arról, milyen problémákkal kell megküzdenie a romániai magyar értelmiségnek. A könyvbemutató végén dr. Elek Tibortól azt is megtudhattuk: a rendezvényt követő napon Markó Béla Bárka-díjat vehetett át a Jókai Színházban.
