A Gyulai Várszínház a komolyzene kedvelőinek okozott örömöt, amikor Tóth Péter zongoraművészt hívta meg a kamaraterem színpadjára. A békéscsabai származású, Egyesült Államokban élő zenész ifjú kora ellenére számos hazai és külföldi zongoraversenyt nyert már, tehetségét rendszeresen bemutatja Európában és a tengerentúlon is.
Tóth Péter először a nagy barokk zeneszerző, Johann Sebastian Bach I. (B-dúr) partitáját adta elő, amelyet egyébként 1726-ban, Lipót nagyherceg első fiúgyermeke születésének alkalmára ajánlott a szerző. A 88 billentyűs hangszeróriáson felcsendülő darabot sok díszítés és kézkeresztezéses technika szánja a virtuózoknak. A partita után Ludwig van Beethoven egyik mesteri művét, az Esz-dúr szonátát (op. 31) hallhattuk, amelynek – a patetikustól a hercigig váltakozó – hangulatváltásai és élénk futamai híven hozták a bécsi klasszicizmus nagy alakjának félreismerhetetlen stílusát, illetve dicsérték az est előadójának talentumát.
A koncert második részében későbbi korok szerzőit idézte meg Tóth Péter. Liszt Ferenc műve, a Bach azonos kezdetű kantátájára írt Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen átirata, valamint annak variációi drámai és súlyos összhangzatokat adtak a fiatalember kezébe. Ezt követően Liszt újabb tisztelgése került sorra a barokk orgonista előtt, amikor nevének betűit felhasználó, kromatikus B-A-C-H fantázia és fúga hangzott el.
A múlt századelőn élt hegedűvirtuóz, Vecsey Ferenc Valse Triste című szólódarabjának Cziffra György által billentyűkre írt átirata következett. A néhány évvel ezelőtt elhunyt magyar zongorafenomén az érzelmes, ugyanakkor hihetetlen sebességű bravúrokkal tűzdelt átdolgozásával az ifjú békéscsabai virtuóz kitűnően boldogult. Tóth Péter világszínvonalon idézte meg a műsorában elhangzó elődeit, előadását a kis híján teltháznyi közönség többszörös vastapssal honorálta.
