Hálás dolog színpadra vinni az ellenzett szerelmek beteljesülését. A Liliomfi, Szigligeti Ede 1849-ben írt „társadalmi vígjáték”-nak titulált műve is eme örök téma körül forog, bár a rendező a hangsúlyt némileg eltolta a játékosság és a színészélet nehézségeinek fölpanaszolása felé. A hat évvel ezelőtti várszínházi bemutatója után, most másodszor láthatta Gyulán a közönség Vidnyánszky Attila eredetiséget tükröző rendezői felfogásában ezt a jól ismert darabot. A 19. századi történet, a szerző által megírt formájában – lányszöktetés, szülői tiltás - a mai, ifjabb nemzedékhez tartozó közönségnek nyilván kevésbé izgalmas dolog lett volna. Vidnyánszky ezért a zenés, táncos komédia felöl közelített a darabhoz, ami adta is magát, nem hiába tartják Szigligetit a hazai musical előfutárának.
A tizenkét jelenetet tartalmazó három felvonás, szünet közbeiktatása nélkül került színre, elsősorban a címszerepben kiemelkedő teljesítményt nyújtó Rácz József köré szervezve a több szálon bonyolódó darabot. Az általa alakított figura gyökeresen eltért a Szigligeti féle Liliomfitól, minden helyzetben megoldást találó burleszkszerű figuraként táncolta, énekelte végig az estet, gyakori kiszólásokkal a közönséget is bevonva a darabba. A keret egy vándorszínész társulat előadása, amelyben a színészek élete és a színmű történései összekeverve zajlanak előttünk éreztetve, hogy csak a játék és a szórakoztatás öröme fontos. Végül mindenki a párjára talál és a társulat egy groteszkbe hajló csinnadratta közepette eltűnik az ekhós szekérben.
A zene az adott esemény hangulatától függően hol 20. századi musical elemeket, hol balkáni népzenét, hol áriaszerű dalokat, nótákat szólaltat meg. Hozzá kell tennünk, hogy a beregszászi színészek kiválóan énekelnek, zenélnek. A jelmezek (V. Csolti Klára) Szigligeti korát idézik. Alekszander Belozub díszlete egy ekhós szekér, amely pillanatok alatt alakul át színházzá, vagy vendégfogadóvá. Szerepe nyújtotta lehetőséget maximálisan kihasználva formálta meg Kacsur Andrea Kamilla kisasszonyt, Erzsit Orosz Melinda, Gyuri pincért Ferenci Attila, vagy Kányai fogadóst Szabó Imre. Az egy-egy hatásos magánszámot közben is megtapsoló közönség kellemes estét tölthetett el a tószínpadon. A darab a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójaként került színre.
