Az önkormányzati ciklus vége felé érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel már beszélgettünk. Kérdéseinkre ezúttal dr. Perjési Klára országgyűlési képviselő, polgármester válaszol. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan látja és értékelik az eltelt időszakban végzett munkáját, s milyen tervei vannak a választásokig. Számítunk arra is, hogy az elmondottakkal, leírtakkal kapcsolatban mások is kifejtik véleményüket.
• Polgármester Asszony! Ön már a rendszerváltozás előtt is részt vett a város közéletében, mi indította arra, hogy az egészségügyi pálya helyett a polgármesterség mellett döntsön?
• A tanácsrendszerben mint városi főorvos valóban részt vettem a helyi közéletben 1980–1988-ig. A gyógyító munkát valójában így már 1980-ban befejeztem. Ezt követően különböző civil szervezetekben „éltem ki” közösségi munka iránti hajlamaimat. Természetesen 1990-től folyamatosan kaptam felkérést a baloldaltól polgármesteri, majd országgyűlési képviselőjelöltségre. Éppen e funkciók erős politikai meghatározottsága miatt, korábban fel sem merült bennem e posztokon való indulás. Hogy miért gondoltam meg magamat? Meghatározó barátaink megunni nem akaró unszolására, családom nógatására, s végül annak tudatában döntöttem nagy nehezen, hogy szülővárosom fejlesztésére, irányítására – amire oly nagy szüksége volt az itt élőknek – képesnek tartottam magam.
• Mit jelent Önnek – úgy is, mint tősgyökeres gyulainak –, hogy immár a második ciklusban tölti be a polgármesteri tisztet?
• Feltehetően csalódást okozok a válaszommal: a feladatok sűrűjében, az ismert közhangulatban nem a megtiszteltetésre gondolok először, mint polgármester. Sokkal inkább egy-egy elégedett, felemelő, illetve megható percen, perceken túl alapvetőn „vért, verítéket”, sok-sok lemondást jelent családomnak is e pozíció. A lemondást szívesen vállalom Gyuláért, az itt élőkért. A politika, illetve a politikusok által szült vér és veríték azonban egyáltalán nem hiányzik. Túl sok energiát visz el a város jobbításától nemcsak az én energiámból, de mindazokéból, akiknek fontosabb Gyula boldogulása a kicsinyes villongásoknál. Több év távlatában a polgármesterség befejezése után feltehetően jó érzéssel gondolok vissza azokra a gyulaiakra, akik bíztak bennem, segítettek városvezetői munkámban és reményeikben nem csalatkoztak. Arra, hogy a gyulaiak büszkék városukra, örömmel tölti el Őket a Gyulára látogató turisták dicsérő szava. Az, hogy hovatartozásuk emlegetésekor felcsillan a kérdezők szeme.
• Mindig vonzotta a „nagypolitika”, vagy más indítéka volt annak, hogy 2006-tól az MSZP színeiben az országgyűlési képviselőséget is felvállalta?
• Az előzőekből, s az eddigi polgármesteri múltamból gondolom kitűnt, hogy a politika sohasem vonzott. Ezek a funkciók ugyanakkor, a falvak kivételével, elsősorban pártokon alapulnak. Ilyen a parlament szerkezete is. A pártokra épül a magyar demokrácia. Az, hogy nem vagyok tagja egyetlen pártnak sem, baloldaliságomon, amely személyektől teljesen független, nem változtat. Gyula megérdemelt egy gyulai országgyűlési képviselőt, ahogyan azt is, hogy Gyulának 2004-től legyen saját kistérsége legalább a volt gyulai járás egy részére, ne legyen „névtelenül” beolvadva a Közép-Békési térségbe.
• 2002-ben és 2006-ban MSZP–SZDSZ támogatottsággal lett polgármester. Milyen városfejlesztési koncepcióval, milyen vízióval fogott neki a munkának?
• Akinek még megvan a 2002-es bemutatkozó programom, abban az olvasható célként: Gyula legyen „élhető, virágzó város”. Hogy ez mennyire sikerült? Azt a gyulaiak és a Békés megyeiek, valamint a Gyulára látogatók tudják megítélni. Természetesen mindent szerettem volna megváltoztatni, amit kedvezőtlennek vagy nem jónak ítéltem Gyula hosszú távú érdekeit illetően. De a polgármesternek csupán egy szavazata van a több mint 20-ból a képviselő-testületben, másrészt számos kérdésre a világgazdasági és a magyar tendenciák hatnak, ezért helyben megoldhatatlanok. Legfeljebb ezek ismeretében elébe lehet menni a lehetőségeknek, gondoknak. A magántulajdonra épülő gazdasági szereplők döntéseire is vajmi csekély befolyással bír a képviselő-testület, a polgármester. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a döntések meghozatalában jelentős szerepe van a pártok mellett a bizottságoknak, a részönkormányzatnak, a Polgármesteri Hivatalnak, a város intézményeinek és gazdasági szervezeteinek. Kihagyhatatlanok a gyulai lakosok, a gyulai civil szervezetek.
• Az elmúlt több mint másfél ciklusra visszatekintve Gyula sokat szépült, főként EU-s támogatási forrásokból. Mit tart polgármesteri tevékenysége legfontosabb eredményeinek, és mi az, amire kudarcként tekint vissza?
• Hogy Gyula élhető, virágzó város legyen – az adott körülmények között –, úgy érzem, sikerült elérni. Még akkor is, ha a gazdaságban zajló átrendeződések közül „csupán” a szolgáltatásokban és a turizmus területein sikerült előrelépni. Az élelmiszergyártás pedig vegetál a mezőgazdaság elaprózottsága, a közös gondolkodás hiánya miatt. Mégis, a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján Gyula a második legfejlettebb kistérség a Dél-Alföldön Szeged után. S e tény azért jelent valamit. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a gyulaiak büszkék Gyulára, a Gyulán kívülieknek pedig felcsillan a szeme Gyula nevének hallatára. Kudarcként nem tekintek vissza semmire. Alkatomnál fogva minden lehetőséget igyekeztem, igyekszem megragadni, amiről – alapos tájékozódás után – úgy véltem, vélem, megvalósulása hasznos, és jó lenne Gyulának és a gyulaiaknak. Az, hogy például minden öt lehetőségből egy vagy kettő valósult meg az elmúlt 7 évben, semmiképpen nem tekintem kudarcnak a meg nem valósultakat. Egyrészt mindent megtettem munkatársaimmal együtt valamennyi sikeréért, másrészt előre nem lehet tudni, hogy melyik nem jön be. Aki lehetetlennek tartja valaminek a megvalósítását, az sohasem tudja meg, hogy megvalósíthatta volna. E logika mentén haladva eredmény nem születhet, csak eredménytelenség.
• Támaszkodik-e tanácsadók, tanácsadó testületek munkájára, vagy inkább egyedül szereti döntéseit meghozni?
• Ahhoz, hogy egy város életét meghatározó, befolyásoló döntés szülessen akár az oktatás, a kultúra, a vállalkozások ösztönzése vagy éppen a hivatal, egy-egy önkormányzati intézmény átszervezésében, s a felsorolás csaknem végtelen, ahhoz szakembereink alapos elemző, előkészítő munkájára van szükség. Az elkészült anyag a tisztségviselők és jegyzők igenlő véleménye után kerülhet vitára a testület elé. Ebből következik, elsősorban a város alkalmazásában álló szakemberek tudására, munkájára kell támaszkodjak a véleményem kialakításában, sőt az egyenesen kikerülhetetlen. Alkalmanként, többnyire testületi döntés alapján, külső szakértőket is alkalmazunk. A törvény lehetőséget ad továbbá arra, hogy a polgármester – testületi döntés alapján – a hivatali létszám legfeljebb 5%-áig tanácsadókat alkalmazzon. Az első ciklusban egy tanácsadóval dolgoztam, a másodikban kettővel. A városstratégia, számos sikeres pályázat nekik is köszönhető. Ez év január 1-jétől javaslatomra a két tanácsadó a Városfejlesztési Kft. keretein belül dolgozik. Meg kell mondjam, egy tanácsadó, valójában egy projektmenedzser nagyon hiányzik mellőlem, mert a sok-sok pályázati lehetőség, a közülük való választás, a pályázatkészítések segítése, az együttműködő számos partner koordinálása megkívánja a vezetői kontrollt. Az előzőekben érzékeltettem, hogy a polgármesternek egyetlen szavazata van a testületben. S még ha lehetőségem lenne is egyedül döntéseket hozni, azt felelősen csak vezető munkatársaim véleménye alapján tenném. Természetesen vannak esetek, amikor szavazásnál egyedül maradok. Ilyenkor sajnálom, hogy a birtokomban lévő információk kárba vesznek. De a többség véleményét mindig tiszteletben tartom. A véleménynyilvánításnak, érvelésnek csak a döntés meghozataláig van helye. A város érdekében ezzel élek is. Kár, hogy a kitartó érvelést egyesek erőszakosságnak próbálják feltüntetni, különösen akkor, ha politikai döntés születik a szakmai helyett.
• Most, amikor erős a gyorsan változó körülmények kényszerítő hatása, megtervezett és előrelátható a városvezetés munkája, vagy inkább az alkalmi ötletek dominálnak? Mennyiben érvényesülnek az írásban rögzített fejlesztési koncepciók? Gondolok itt a turisztikai, a városfejlesztési vagy a kulturális koncepcióra.
• Önkormányzatunknak folyamatosan kell a közszolgáltatásokat, a hatósági feladatokat, Gyula valamennyi területére kiterjedő feladatokat elvégezni, ezek feltételeit biztosítani, s valamennyit – a lehetőségek mentén – fejleszteni. Az ötletelés a stratégiakészítés első fázisa, illetve a napi kisebb horderejű feladatok hogyanjára és mikéntjére vonatkozik. Az is sajnos ötletelés, amikor egyes képviselők az előterjesztésre jogosult polgármestert kikerülve előkészítetlen ügyeket tárgyaltatnak a testülettel. Egy-egy külső megkeresésről is lehet ötletelni, de csak a körülmények, a helyzet alapos értékelése után szabad döntést hozni. Munkatársaink többnyire gyakorlatba ültették azt az elvárásomat, hogy megalapozott vezetői döntést csak a megfelelő információkkal szolgáló, a lehetséges következményeket bemutató elképzelésekről lehet hozni. A 2003-ban Lányi Istvánnal készített Városfejlesztési stratégiánk, amely az „egészséges várost” állította középpontba, a rövid, közép- és hosszú távú terveink nemcsak kiállták az elmúlt 6 év próbáját, de korrekciót sem igényelnek a jelentősen megváltozott külgazdasági és határon belüli helyzet ellenére. Ahogyan a Salamon Anikó–Boros László páros által 2008-ban készített, a 2003-as stratégiát jól kiegészítő integrált városfejlesztési stratégia sem. Talán nem véletlenül a Gyulai kistérség a régiónk második legfejlettebb kistérsége. A teljes csatornázottság (Eleken is), a város széléig terjedő burkolt utak rendszere, a hulladéktelep közeli rekultivációja, a különböző díjak, mint a Kultúra Magyar Városa, a Hild-díj (most adtuk be Hágába a Gyulai Vár felújítását Europa Nostra díjra), a „virágos” versenyek díjai, a közigazgatási, informatikai és egyéb elismerések, a folyamatban lévő egykörös, kétkörös pályázataink mind-mind koncepcióink helyességét igazolják. A leglátványosabb eredmények közül a gyulai korzót, a sétálóutcát érdemes még külön kiemelnem. Nem von le semmit koncepciónk értékéből az, hogy egyes elképzeléseink később, mások hamarabb valósulnak meg a 2003-ban tervezettnél. Az iskolák, óvodák integrációja után a kulturális és turisztikai intézmények, a kommunális feladatokat ellátó egységeink szervezetfejlesztése a 2007. januári testületi döntés ellenére – politikai akarat hiányában – nem történt meg. Ez kedvezőtlen a városra nézve, mert a végrehajtott átalakítások, beleértem a szociális ellátó rendszerünk kistérségivé alakítását is, egyértelműen kedvező változásokat indítottak el mind a tartalmi munkát, mind a finanszírozhatóságot illetően.
• Békés megye az ország egyik legszegényebb régiójában van. A munkanélküliség növekedése, fontos munkahelyek megszűnése, az önkormányzati támogatások csökkenése, illetve ezek hatásai ellen milyen lépéseket tervez?
• A Gyulára látogatókban biztosan nem a szegénység az, ami a városról eszükbe jut. Az önkormányzati támogatás csökkenésének folyamatos emlegetése sem valóság egyelőre. Az ország elfogadott 2010-es költségvetése után tudhatjuk pontosan, milyen keretek között tervezhetjük a saját költségvetésünket. Hét éve ilyentájt csak az önkormányzatok csődjéről szóló vizionálást hallom, s közben egyetlen önkormányzat sem ment csődbe. A világgazdasági válság mellett most valószínű, hogy néhány dolgot át kell gondoljunk. Jobb helyzetben lennénk, ha a még szükséges szervezeti korrekciók nem maradnak el 2007-2008-ban. A választások közeledtével már 2oo8 őszén sem volt meg a politikai akarat. Így ezek a lépések az új képviselő-testületre várnak 2011-ben. Ennek természetesen „ára” van. A gyulai munkanélküliség valóban nőtt, bár több száz új munkahelyet jelentett a 3 nagy áruház felépülte, az Elizabeth Hotel, az újonnan épült panziók új munkahelyei miatt. A munkanélküliek számát egyébként automatikusan növeli jogszabályi változások miatt a számos színlelt vállalkozás megszűnése, az egészségbiztosítási jogosultság ellenőrzése (ehhez pl. munkaügyi regisztráció kell), de a sorkatonai kötelezettség eltörlése és a nyugdíjkorhatár emelése is hozzájárult. Ebben a helyzetben az a kötelességem, az önkormányzat kötelessége, hogy a korábbiaknál is fokozottabban használjunk ki minden lehetőséget. Az elbírálás alatt lévő pályázataink, mint: az Északi városrész rehabilitációja, az Implom iskola 500 M Ft feletti átalakítása, a hulladéktelepünk rekultivációja (750 M Ft), az üzleti park több 100 milliós beruházása, amely nemcsak az építőipari vállalkozásoknak jelent munkát, de kedvező üzleti környezet kialakításával segíti új vállalkozások megtelepedését, a helyi vállalkozások bővülését, gazdaságosságát, hogy a legfontosabbakat említsem, mind-mind munkát jelent. Legalább ugyanilyen nagyságúak a Gyulán várható egyéb beruházások: Harruckern Szakképző Iskola fejlesztése (1,5 Mrd Ft), a Pándy kórházé és még jó néhányat lehetne felsorolni. Mint húzóágazatot, kiemelten kell kezeljük a turizmus ügyét. Amellett, hogy sok száz embernek ad munkát, az idelátogató vendégek által befizetett idegenforgalmi adóból finanszírozzuk Gyula parkosítását, a virágokat, szökőkutakat, reklámköltségeinket, a rendezvények támogatását többek között. Ahogyan más módon kell a szociális ellátásokat biztosítanunk a legrászorultabbak érdekében, teljesen új feladatot jelent a devizahitel miatt bajba jutott háztulajdonosok problémája.
• Melyek ma Gyula legégetőbb, megoldásra váró gondjai? A mai pénzügyi, gazdasági és politikai válságok közepette milyen kitörési pontok kínálkoznak a város számára? Képviselőink véleménye megegyezik abban, hogy a turizmus fontos, de nem lehet az egyetlen kitörési pont. A több lábon állás nagyobb biztonságot nyújtana az itt élőknek.
• Egy településen folyamatos a feladatellátás az élet csaknem valamennyi területét érintve. Így rendszeresek a különböző súlyú, megoldást igénylő, elváró feladatok. Arról nem tudok, hogy bárhol „égne” valami. A legsürgetőbb feladat egyes épületeink felújítása, energia-ellátásának korszerűsítése, köztük a Polgármesteri Hivatal hátsó traktusainak rendbetétele, valamint egy új irattár építése az udvarban. Hasonlóan fontos lenne a már említett, elmaradt szervezeti átalakítások végrehajtása. Az új szervezeti formák nemcsak a város középtávú pénzügyi fenntarthatósága érdekében fontosak. Gyula újabb és újabb generációi, az ideérkező vendégek elvárásai nagyobbak, mások, mint korábban voltak. Ezzel lépést tartani, használni a korunknak jobban, eredményesebben megfelelő hazai és európai módszereket a mai elaprózott szervezetekkel, elavult módszerekkel nem lehet. Mivel a városi szervezetek vezetőinek érdeke nem egyezik e kérdésben a város érdekével, azaz mindenki önálló intézmény vezetője akar maradni, ráadásul változtatások nélkül. Nehéz a változtatás, ha nincs politikai akarat. A több lábon állás ma is létezik Gyulán, csak éppen nem olyan egyértelmű, mint 20 éve volt. Az egészségügy, az igazságszolgáltatás, az államigazgatás, a gazdag iskolarendszer, a város saját gazdasági társaságai, a magántulajdonú cégek, a mezőgazdaság alkalmazottainak száma jelentős. A turizmus, a kereskedelem, a pénzügyi, biztosítási és egyéb szolgáltatások ugyancsak számottevő személynek adnak munkát. Amit többen szeretnének, így a képviselők is, az a termelő szféra, elsősorban az ipar több lábon állása. Ehhez az első lépések megtörténtek a déli ipari terület ipari parkká alakításával, a Gyulai Buissnis Park első körös pályázati sikerével, az erőteljesen beindult szakmunkásképzéssel, inkubátorház építésével együtt. A Déli Ipari Parkra korábban is pályázhattunk volna, de sajnálatos módon akkor még nem volt meg ehhez a képviselői akarat. Az évek óta ismert, hogy teljesen új telephely kialakítása a vállalkozások számára nagy utánajárást, vállalhatatlan költségeket, túl nagy kockázatot jelent. Sokkal szívesebben bérelik a szükséges méretű, megfelelő infrastruktúrával bíró területet ipari környezetben, amelynek bérletét – a gyártott termék keresletének csökkenése miatt – bármikor fel lehet bontani. Ellentétben a jelentős hitellel, saját beruházásban készült telephely megszüntetésével. Összességében: meg kell becsüljük mindazt, amink van, s mielőbb „munkába kell állítanunk” a Déli Ipari Parkot. Nyitottnak és segítőkésznek kell lennünk az előrevivő kezdeményezésekben. S bármennyire szeretnénk, a gazdaság régi szerkezete nem áll már vissza. Egyre inkább a szolgáltatói munka kerül többségbe Magyarországon, mint a fejlett országokban.
• Milyen állapotban van a város pénzügyileg, hogyan alakulnak a munkanélküliségi mutatók, és mi várható a ciklus végéig? Milyen áron sikerül a válságot átvészelnünk?
• Év végére 150-200 millió Ft működési hiány várható, 400 millió Ft beruházási hitel mellett. Ez még kedvező is lehetne, ha az iskolai, óvodai, szociális és egyéb intézményi integráció jelentős csúszása, elmaradása miatt nem kellett volna 650 M Ft működési hiányt leírnunk a kibocsátott kötvényből. A többi integráció elmaradása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy még most sem tudunk működési hitel nélkül gazdálkodni. A munkanélküliség Gyulán 6,4% volt augusztusban, ami jóval kedvezőbb az országos és a megyei átlagnál is. (Tudom, a valóban dolgozni akaró munkanélkülieket ez nem vigasztalja). Hogy egy év múlva mi lesz, nehéz megjósolni. Túl sok az ismeretlen tényező. Bármilyen irányú elmozdulás elképzelhető. Alapkérdés pl., meddig tart a gazdasági világválság? 5 évig, 10 évig? S talán még fontosabb kérdés hosszabb válság esetén, megőrizhető-e a Földön, Európában a béke? Az biztos, hogy a válság után egészen más világ jön. A túlzott fogyasztás, s az ahhoz szükséges hitelek mértéktelen halmozása után már tavaly óta visszaesett a termékek iránti kereslet. S amellett, hogy ennek csökkenése végét sem ismerjük, a fogyasztás várhatóan tartósan alacsonyabb lesz a tartósan csökkent termeléssel együtt (munkahelyek!). Annyit mondhatok csupán: csak egészség legyen, a többit majd megoldjuk!
• Elégedett a polgármesteri hivatal szervezettségével, működésének hatékonyságával?
• A kezdetekkor jelentős energiát fektettem a hivatal munkájának javításába: új osztályszerkezetben, a testület elé kerülő anyagok előkészítettségének javításával, a felesleges napirendek elhagyásával, a keret jellegű rendeletalkotás elfogadtatásával (hogy ne kelljen azokat állandóan módosítanunk, mert csupán egy-két egyedi esetre szóltak), a hihetetlenül rossz és összekuszált költségvetés fokozatos javításával, a pontos munkakezdéssel, a lakosság kiszolgálásának hangsúlyozásával sikerült eredményeket elérni. Mindezekben a jegyzők is partnereim voltak. 4 évvel ezelőtt azonban rá kellett jöjjek, hogy a hivatal nem képes többet nyújtani, ha belefeszülök, akkor sem. Mégpedig azért, mert a politikai váltógazdálkodás miatt érdemi változás nem következett be a magyar államigazgatásban. Nincs itt sem teljesítménymérés (a humán szférában sehol sincs), hiányzik még most is (tisztelet a kivételnek) a folyamatba épített ellenőrzés a vezetés felé való visszajelzéssel együtt. A kontraszelekció nálunk is tetten érhető nem egy poszton. A megfelelő szakembereket nem tudjuk megfizetni, a diplomák pedig egyre kevesebbet érnek. Az osztályok funkcionális kapcsolata egymással és az intézményekkel is kívánnivalót hagy maga után. A munkaidő 8 óra, s a szabadságok miatt 220-230 napot dolgoznak a köztisztviselők. A továbbképzésen, oktatáson, táppénzen lévőket is beleszámolva gyakorlatilag sohasem dolgozik a teljes állomány. Gondolom, észrevette, hogy a képviselői állítások egymásnak teljesen ellentmondanak: Túlterheltek dolgozóink? Sokan vannak? Feleslegesen dolgoznak? Mindegyikben van igazság. A testületi anyagok előterjesztője többnyire a polgármester. Gyakran kerül elém azonban a napirendek lezárása előtt olyan előterjesztés, amelyet valamelyik képviselő kérésére csinál meg az ügyintéző. Mivel vezetőin nem szerepelt, értelemszerűen így egyeztetve sem volt. Ráadásul gyakran kidolgozatlanok, az adott téma egyoldalú megközelítése miatt félrevezetőek lehetnek a legjobb szándék ellenére. Az egyéni koncepciókészítésről nem is beszélve, aminek fontos szabályoknak kell megfelelnie, a városhoz illő minőséget képviselnie. Az a dolgom, hogy minél érthetőbb, Gyula érdekeit kellően bemutató előterjesztések kerüljenek a képviselők elé, s a honlapon mindenki elé. Az sem mindegy, hány képviselő, milyen gyakorisággal dolgoztatja az önkormányzati és hivatali vezetők mellett a köztisztviselőket. Mindezekkel együtt állítom, hogy a megye egyik legjobb hivatali apparátusa dolgozik nálunk viszonylag alacsony létszám mellett. Köszönöm főjegyző Asszonynak és a hivatal munkatársainak az elmúlt évek munkáját.
• Elégedett azzal, ahogyan a polgármesteri hivatal, mint helyi hatóság, az emberi együttélés szabályait betartatja?
• Ez a kérdés mindenütt napirenden van az országban, nálunk is. A testület dönt róluk hamarosan. Hogy meg lehet-e találni azt a határt, amely a többség igényét úgy elégíti ki, hogy a kisebbségben maradók száma a lehető legkevesebb legyen, ez a cél. A mínusz tolerancia idején, de nevezhetjük toleranciadeficitnek is, nem vagyok e kérdésben optimista. Hihetetlen szomszédsági ügyekkel találkozunk a hivatalban rendszeresen; a harmóniára, a szolidaritásra való törekvés helyett éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk a leggyakrabban, esetenként kifejezetten a másiknak kárt okozó törekvéssel. Mégis, segítenünk kell a megoldást, és ezt is tesszük.
• Elégedett a helyi rendőrség és a közterület-felügyelet munkájával?
• Tudomásom alapján a hivatalos rendőri statisztika kedvezőbb, mint a korábbi években volt. Duhajkodók mindig voltak, s gondolom lesznek is. A város számos pontja kamerával védett, a felvételek 72 óráig megnézhetők. Mivel számos szórakozóhely van Gyulán, nem könnyű azonnal tetten érni a randalírozókat. Az elsődleges megoldás a másnapi bejelentés lehet, amelynek alapján a megfelelő szalag visszanézésével bizonyíték alapján történhet az intézkedés a randalírozók ellen. Éjszaka csak razziák alkalmával dolgoznak a közterület-felügyelők. Úgy tudom, hamarosan települési rendőrök segítik munkájukat. Mindenki mellé azonban biztosan nem jut hatósági ember. Civil szervezetek, a diákönkormányzatok kortárs segítők képzésével járulnak hozzá a megelőzéshez.
• Mennyire ítéli harmonikusnak a képviselő-testülettel való együttműködését?
• Amennyire harmonikus lehet például a hullámlovaglás, ha nincs vihar. Koncentráltnak, felkészültnek és állandó készenlétben kell lennem. Ezt az egyensúlyt nemcsak a képviselők irányában kell folyamatosan biztosítanom, de az őket és Gyula lakosságát kiszolgáló Hivatal, intézményeink, gazdasági társaságaink irányában is. Az egyes szervezeteink között elvárható funkcionális kapcsolatok működtetése sem mellőzhető az eredményesség érdekében. A 2006-os önkormányzati választás azt jelentette számomra, hogy új képviselőkkel, új tisztségviselőkkel kellett folytassuk a korábban megkezdetteket úgy, hogy azok a lehető legkisebb törést szenvedjék el, a város ellátása zavartalan legyen. Nem volt könnyű sem a Hivatalban, sem más szerveink esetében. Mégis jó volt a kezdet így visszatekintve. Rövid ideig tartotta magát a képviselők részéről elhangzott azon elv, hogy félre téve pártkötöttségeinket, valamennyien Gyuláért dolgozunk. Aki figyelemmel kíséri a testület és a bizottságok munkáját, tudja, miről beszélek. Vannak döntéseink, amelyekre szívesen emlékezem és vannak, amelyekre nem. Úgy vélem azonban, nem az együttműködésünk harmóniájának foka az érdekes, hanem az együttműködés végeredménye. Haladunk-e és milyen mértékben előre vagy sem?
• A belváros rehabilitációjának sajnálatos „mellékhatásaként” – az ígéretekkel ellentétben – a gépjármű-forgalommal még inkább túlterhelődött a belváros. Várható-e a helyzet javulása?
• Kétség kívül csúcsidőben kell 1-2 percet, na jó, 2-3 percet várni a kereszteződésekben. A balesetveszély számomra a hangsúlyosabb. Nem tudok arról, bárki azt ígérte volna, hogy egy csettintéssel megoldható a probléma. Mivel inkább a gépkocsik évek óta növekvő száma okozza a „mellékhatást”, nem pedig a gyulai lakosság túlnyomó többségének tetszését bíró rövid sétálóutcánk, már évekkel ezelőtt állandó témánk a Halácsy út kiszélesítése és meghosszabbítása. Nem olcsó dolog, de 2-3 éven belül kikerülhetetlen kérdéssé válik. A belváros tehermentesítése – belátható időn belül – csak ezzel az úttal lesz kezelhető. A tavaly beadott Béke sgt. rehabilitációját szolgáló pályázatban a két körforgalom kiépítése szerepelt, de csak az északi városrész rehabilitációs pályázata nyert. Ebben az évben ugyan újra beadjuk, viszont a körforgalmak már nem finanszírozhatók a pályázatból. Jövőre lehet egyébként ismét körforgalomra pályázni. A megoldásra tehát várnunk kell. Aki nem kíván várakozni autójával, a rendelkezésre álló mellékutakat ajánlatos használnia. Évek óta kimaradt a költségvetésből a város közlekedésfejlesztési koncepciójához szükséges összeg. Mivel nyertünk 50 M Ft-t erre a célra, így az elveket, a lehetséges megoldásokat a pályázati pénzből fizetett szakértők fogják megmondani, s nem egy párt. A Gyulát kikerülő északi elkerülő út nem szerepel a hosszú távú közúti koncepcióban. (Más településnek egy elkerülő útja sincs, kaptam eddig a választ). Ha szerepelne, akkor viszont a testületnek kellene biztosítania a nyomvonalon fekvő földek kisajátításának árát, s a kisajátított területet lehetne átadni közút céljára. Ezt elvileg megtehetnénk (pénz?!), mert a Közút a tervezést csak ezután kezdi meg. A Körös-hidak felújításában lehet inkább reménykednünk.
• Mit gondol a jobb- és a baloldal párbeszédéről, mind országos, mind városi szinten?
• Képmutatás, félrevezetés országos szinten évek óta, ami többé-kevésbé megjelenik helyben is. Mire gondolok? 2006 tavaszán elsöprő győzelemmel nyert a baloldal. A miniszterelnök minden parlamenti ülést azzal kezdett, hogy közösen döntsük el, mi lehet a legjobb. A jobboldal képtelen volt a vereséget elfogadni, semmilyen együttműködésre nem volt hajlandó. Javaslom a hitetlenkedőknek, nézzék vissza ezeket az üléseket. Pedig még szó sem volt Őszödről. Utána pedig elszabadult a pokol, s azóta is tart. Mintha a józan ész a téli álmát aludná. Mindezt egy olyan párt csinálja, amely nem vezetett a kormányülésekről jegyzőkönyvet regnálása idején. Nem véletlenül indultunk itt Gyulán mindannyian az új ciklusnak neki azzal, hogy a pártkötődések nem szerepelnek a város ügyeiben. Meggyőződésem, hogy a jobboldalnak olyan informatikai háttere volt, van, amely csak egyes államok felett álló bizonyos szervezeteknek van, ami pl. a magyar költségvetésből finanszírozhatatlan. A mi Hivatalunkban tartott, egy központi szerverre továbbított nyilvántartási rendszer ezt jól példázza számomra. Az is elgondolkodtató, hogy az APEH dolgozómentesítése és lezárása célját, a magyar állam rendelkezésére álló technika nem tudta megfejteni. Valamiért nehezen hiszem, hogy valakik azért csinálták az egészet, mert nyugodtan akartak ultizni. Fekete bárányok persze minden pártban vannak, s az általánosítás a legegyszerűbb módszer az összemosásra. Mindenesetre külföldön Magyarországot „gyűlöletbe süllyedő” országnak tartják. Ilyen társadalmi környezetben építeni? Az ifjúságnak példát mutatni?!
• Érvényt tud szerezni a város érdekeinek a parlamentben, ha a nagypolitika érdekei eltérnek attól?
• Azt is kérdezhetné, hogy van-e aranyrészvényem a Parlamentben? Ez kivételes jogosultságot biztosítana a többi 385 képviselővel szemben. Tudom, hogy nem Ön fogalmazta meg e kérdést, testületi üléseken is előkerül. Mivel értelmezni kellene, ki mit ért nagypolitikai érdeken, Magyarország érdekén, ezek rövid és hosszú távú hatásain, eredményein, egy önálló interjút kívánna. Ezért csupán azt mondom, amit mindig is mondtam, hogy eskümnek megfelelően szolgálom Magyarországot, Gyulát és környékét. Az összképet Gyuláról és környékéről pedig ítéljék meg az idevalósiak és az idelátogatók. A kérdés ugyanolyan értetlenséget bizonyít, mint az a felvetés, hogy rendezvényekre fordítjuk a helyi adófizetők pénzét!? Holott a hozzánk látogató vendégek befizette idegenforgalmi adóból történnek az ilyen jellegű kifizetések. Ha nincs vendég, nincs idegenforgalmi adónk sem.
• A 44-es út gyorsforgalmi úttá építését a kormány leveszi a napirendről, holott ez régi ígérete. Ennek elmaradása a megye és Gyula város fejlődésének egyik legnagyobb akadálya. Tud-e tenni, sikerült-e tenni valamit ez ellen országgyűlési képviselőként?
• Képviselőcsoportunk, benne jómagam, közösen jártunk el ez ügyben. Úgy tűnik, sikerrel. Az M44-es egy teljesen új nyomvonalú 2x2 kétsávos, szilárd útpadkával ellátott gyorsforgalmi út, középen 3,6 m zöldsávval és szalagkorláttal határolt. Rendelkezik építési engedéllyel és kiviteli tervvel a Kondoros– Tiszakürt szakaszon, amely 63 km hosszú. Kondorosnál a jelenlegi 44-es főúttól délre mintegy 2 km-re van a nyomvonal. Egy ideiglenes visszakötéssel átmenetileg, elkerüljük Kondorost, Kardost, Csabacsűdöt, Szarvast, Békésszentandrást, Öcsödöt, Kunszentmártont és Cserkeszőlőt. Cserkeszőlőt elhagyva a jelenlegi Tiszaugi hídtól északra új híd van tervezve. A kisajátítás folytatódik, mert 2 milliárd forint erre rendelkezésre áll. A régészetre a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat több mint 600 millió előleget megkapott már, amely munkákra a szerződések megköttettek az érintett cégekkel, munkatársakkal, tehát az anyagi része az ügynek rendben van. Azt tudni kell erről az útról, hogy uniós forrás nem biztosított rá, mert nem elismert európai út. Ezért a beruházás továbbra is PPP konstrukcióban tervezett. A Kormány az ehhez szükséges hosszú távú kötelezettségvállalását rendeletben rögzítette.
• Aki Budapest felől Gyulára szeretne utazni, az a katasztrofálisan keskeny és zsúfolt 44-es közút és a csabai átszállásos vonatozás között választhat. Budapestről ugyanis egyetlen vonat sem jön közvetlenül városunkba. Mi a véleménye, mikor lesz villamosítva a Gyula és Békéscsaba közötti rövid vasútvonal?
• A személygépkocsik számának gyors ütemű növekedése a vonattal és autóbusszal közlekedők számának hasonló ütemű csökkenését vonta maga után. A mai vasúti rendszert több mint száz éve építették ki (autó csak mutatóban volt látható), a távolsági és településeken belüli autóbuszjárat-rendszert pedig közel 50 éve. Még akkor is csak igen kevesek dicsekedhettek autóval. Miközben a személyautó vált az emberek többségének közlekedési eszközévé, a vasút- és autóbuszrendszer semmit vagy alig változott. A kevés utas miatt egyre több állami támogatást igényeltek az adósság-halmozás miatt e rendszerek. Így nehéz csodálkozni az elavult, a csökkenő utasforgalmat egyre alacsonyabb szinten kiszolgáló tömegközlekedésen. Amíg a tömegközlekedés rendszere nem igazodik a mai adottságokhoz, addig csak további romlásukra számíthatunk, ráadásul jelentős állami támogatás mellett. A Gyula–Békéscsaba „rövid” szakasz villamosítását már 4 évvel ezelőtt 1,5–2 milliárdra becsülték. Belátható időn belül az egyetlen reményünk a Nagyvárad–Szalonta–Kötegyán–Gyula–Szeged vasútvonal eurorégiós villamosítása lehet. Ez ügyben az elmúlt 3 évben többször próbálkoztam a határ mindkét oldalán, illetve a Közlekedési Minisztériumban. Eredményről nem számolhatok be. A nem gépkocsis turisták részére közvetlen autóbuszjárat van Budapestről Gyulára. Mivel minden útba eső településen megáll, nem kedvelik az utasok. Most egyeztetek egy esetleges, legalább heti egyszeri indulású gyorsjáratról, ami az utasszámtól függ majd.
• Képviselőségének ideje alatt is többször ostorozta a nagypolitikát, amelynek Ön is cselekvő részese. Hogyan egyeztethető össze ez a két dolog?
• Nem tudom mit ért az „ostorozáson”? Azt rendszeresen mondtam és ma is állítom, hogy a képviselők túlnyomó többsége nem az ország érdekét tarja elsődlegesnek, ahogyan azt az eskü szövegének megfelelően tennie kellene. Sokkal inkább szűkebb, netalán pártérdeket képvisel. Ezzel pedig nemhogy a hazát szolgálná, sokkal inkább árt Magyarországnak. Ennek számtalan fokozata van, amit a tudatosság vagy éppen a tudatlanság tovább árnyal. A magyar történelem során ez a jelenség mindig fellelhető volt különböző mértékben. Ami mostanában történik az ország ellenében a magyar parlamentben, az bizonyára a történelemben is megjelenik majd. Hogy hogyan egyeztethető össze? Nagyon nehezen. Annak ellenére, hogy 386-an ülünk a parlamentben, s a közel 400 képviselőből én csupán egy vagyok.
• Polgármester Asszony! Közismert az Ön véleménye arról, hogy elmarasztalja a hazai társadalmat azért, mert a gazdaságban nem szeret kockázatot vállalni. Ez a kritika azonban csak annál a vékony társadalmi rétegnél lehet érvényes, amelynek fölös pénze van. Mit javasol azon millióknak, akik ma lakásuk rezsijének fizetésével is gondban vannak, sőt egész életük produkcióján, házukon, lakásukon kénytelenek túladni?
• Számos fogalom keveredik a kérdésben. Az meg egyáltalán nem mindegy, hogy konszolidált-e a bel- és külgazdaság vagy éppen világgazdasági válság van, amikor ezeket a kérdéseket felteszi. Először: egy köztársaságban, szemben az 1990 előtti magyar államberendezkedéssel, ahol az egyén mozgástere rendkívül szűk volt, mert helyette az állam „gondolkodott, gondoskodott”, az egyén viseli az elsődleges felelősséget saját sorsát, boldogulását illetően. Hangsúlyozom, az egyén. Az állami szolidaritás csak akkor érvényesülhet, ha az illető kora, egészségi állapota, váratlan élethelyzete miatt a társadalom segítségére szorul. Annak ellenére, hogy lassan 20 év állt rendelkezésünkre, hogy az egyén, a saját felelősségünket elfogadjuk, mert ezt szavaztuk meg 1990-ben, a magyarok túlnyomó többsége – igaz, jelentős politikai szuggesztió mellett – mégis az állampárti gondoskodást várja el. Egyik oldalról túl sok az állam, az állami alkalmazott, ezért drága az országnak, és le kellene építeni. Másik oldalról sokan ugyanitt alkalmazottak kívánnak lenni, pedig ez nem lehetséges. Szerencsére a 3000 feletti gyulai vállalkozások 7-8 ezer embernek adnak munkát. Természetesen nem az elmúlt 1 évre gondolok. A világválsággal nem egyedül, csak közösen nézhetünk szembe. Másodszor: „Azon milliók”? Kicsit nagyvonalúan becsül. Ha valóban milliók veszítik el lakásukat, amit nehezen tudok elképzelni, ahhoz világrengető válság, háború szükségeltetik. 300-400 ezerre becsülik a devizahitelesek számát, akik feltehetően méreten felüli lakásépítésre, lakásvásárláshoz vállalták túl magukat. Mi magyarok valóban minden megtakarításunkat, akár erőn felül, saját lakásba, saját házba fektetjük. Ehhez tetemes induló tőkére, majd egy életen át való eladósodásra van egyeseknek szüksége. Ezzel szemben a nálunk jóval gazdagabb országokban a magyar 94%-os saját tulajdonú lakással szemben 40-45 % ugyanez az arány. Ezért nem tudunk elég rugalmasak lenni sem, ha munkahelyet csak messzebb találunk. Akik valóban bajbajutottak, azok bizalommal forduljanak szociális ellátó rendszerünkhöz, ahogyan az eddig is történt.
• Több időközi polgármester-választás volt az utóbbi időben, amelyeken az MSZP és az SZDSZ súlyos vereségeket szenvedett. Ön mit gondol saját támogatottságáról?
• Könnyebben tudnék válaszolni, ha a vendégek és vendéglátók véleménye döntene, mert az elég egyértelmű. Jó barométer az is egy – egy utcai séta vagy rendezvény alkalmából, ahogyan az emberek hozzám viszonyulnak. Egyesek ugyan minden módon igyekeznek a kormánypárt elhíresült személyeivel azonosítani, pedig pontosan tudják, hogy nem igaz. Vajon meggyónják? A választ az idő adja meg.
• Mit csinál, amikor nem polgármester, nem politikus és nem képviselő? Két nagyon fontos pozíciót tölt be, amelyek ellátása bizonyára rendkívül fárasztó. Az idén hol piheni, pihente ki a fáradalmakat?
• Ilyen nem lehetséges, míg le nem teszem a „lantot.” Ritkán adatik meg, hogy a családommal, a barátokkal töltött órákat ne kelljen megszakítanom valamilyen kötelezettség miatt. Ha Gyulán tartózkodom, nincs szívem, s a lelkiismeretem sem hagyja, hogy nemet mondjak a felkérésekre. A hét év alatt kétszer fordult elő, hogy elfeledkeztem valamiről. Az unokáink képesek velem mindent elfeledtetni. Augusztus 18 óta már négy unokánk van. Olyan jó lenne egy vidám, nem gyűlölködő világot rájuk hagyni. Kezdem megszokni, hogy a pihenés egy-egy hétvégéből vagy néhány hétköznapból áll a sok-sok városi és egyéb rendezvény, gyarapodó családunk érdekeit szem előtt tartva. Már egészen jól ismerem a hazai tájakat, az ott élők életviszonyait. A nyáron és most szeptemberben a Bükkben és a Börzsönyben töltöttünk 4-4 napot.
