A Nádi Boldogasszony Római Katolikus Plébániatemplomban az egyházközség egyik legnagyobb eseményén, az október 11-ei virágbúcsún tartotta meg ezüstmiséjét dr. Kovács József kancellár, szemináriumi rektor, kanonok. A Nádi Boldogasszony katolikus templom fő búcsúja a virágbúcsú napja, a kegyoltár felszentelésének emlékünnepe. Ahogy a világi személyek ezüstlakodalommal ünneplik meg házasságuk 25. évfordulóját, úgy a papok ezüstmise alkalmával Istennek tett fogadalmuk negyed évszázadáért mondanak köszönetet. Dr. Kovács József papi hivatásának jelentős részét, 13 évet, gyulai plébánosként töltötte el, szoros kapcsolatot ápolva a hívekkel. Jelenleg Szegeden, a Szent Gellért Szeminárium rektoraként teljesít szolgálatot.
– Nincs különbség a rendes mise és az ezüstmise között, ha csak az nem, hogy az ezüstmisésnek a haja is ezüstösödik, ha van még neki egyáltalán – viccelt dr. Kovács József. – Úgy, ahogy az újmisés egy éven át újmisés, aki huszonöt éve pap, az egész évben ezüstmisés. A hívek köszöntőt mondanak a szertartás előtt, visszaemlékszünk az együtt töltött időszakra. Tartok ezüstmisét Kunágotán, Kevermesen, voltam már Szegeden, Békéscsabán. Jó viszontlátni a híveket, és gondolom ők is szeretnek, ezért hívnak vissza. Nem sok virágbúcsú van Magyarországon, Gyula környékéről sokan zarándokolnak a Nádi Boldogasszony templomba, de találkoztam még Debreceniekkel és Kecskemétiekkel is. A prédikáció után a hívek virágos körmenetben a Szűz Mária-oltárhoz járulnak, jelképesen Szűz Mária lábához helyezik virágaikat, imával kérik Szűz Mária valamiért történő közbenjárását – vázolta fel a kanonok a virágbúcsú menetét, majd a Gyulai Hírlap kérdésére elmondta, hogyan tekint vissza szolgálatának negyed évszázadára.
– Változatosan telt az elmúlt 25 év, az első tíz évben tízszer költöztem új helyre, új feladattal, majd 13 év Gyulán telt, a legutóbbi kettő pedig Szegeden. Nem bántam meg választásomat, ha újra kezdeném, akkor is a papi hivatást választanám. Sok fáradtság mellet sok öröm ért a hátam mögött hagyott évek alatt, de jól éreztem magam benne. Bár a mostani munkám más, szűkebb körben végzem, a lelkipásztorság helyett az utánpótlást nevelem. Jobban szerettem plébánosként tevékenykedni, a hívek között lenni, bár a jelenlegi tanári munkának is megvan az előnye. Több szabad időm ugyan nincsen, de jobban el tudok mélyülni, többet tudok olvasni, hiszen az órákra készülni, szellemileg frissülni kell – mesélte dr. Kovács József, majd azt is elárulta, ha mégsem a papi hivatást választja, akkor jogász vagy pedagógus pályára lépett volna.
– Általános iskola harmadik osztályába jártam, mikor megkérdezték, mi akarok lenni, én mondtam, hogy pápa, erre kinevettek. Nem értettem, mi a nevetséges abban, amit mondtam, tehát ez is bizonyítja, hogy kezdettől fogva erre a hivatásra készültem – mondta végezetül.
