
• Két éve működik a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház Gyermekosztályán az egyházi szervezésű önkéntes segítő szolgálat, amelyet Ön hozott létre. Honnan jött az ötlet és mi az önkéntesek feladata?
• 2010. elején kéthónapos szakmai gyakorlaton voltam Budapesten a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában, és ott láttam működésben ezt a rendszert. A Bethesdának akkor már nagyon sok önkéntes segítője volt, akik az osztályok életébe beilleszkedve végezték feladatukat, akkor gondoltam arra, hogy jó volna ezt Gyulán is megvalósítani. Itthon az a probléma hozta létre ezt a szolgálatot, hogy a Gyermekkórház, ami a megyei kórház gyermekosztálya, a kórház többi osztályától földrajzilag távol működik. Úgy két km távolságban vagyunk a központi épületektől, ugyanakkor nagyon sok gyermeket kell konzíliumokra, vizsgálatokra elkísérni. Gyakran vannak a Gyermekkórházban olyan betegeink, akik szülői kíséret nélkül töltik kórházi bennfekvési idejüket, és ha ezeket a gyermekeket küldtük vizsgálatra, akkor az osztályon dolgozó nővérek közül kellett valakit kivenni a munkából, megkérni, hogy üljön be a gyermekkel az autóba, kísérje el, várja meg a vizsgálatot és hozza vissza. Ez az alacsony nővérlétszám mellett nagyon megterhelte az osztályt. Ekkor kapcsolódott össze a két gondolat, látva a budapesti gyakorlatot gondoltuk, hogy talán egy ilyen önkéntes szolgálatot mi is beindíthatnánk. Dr. Sipos Péter tanár úr, a Gyermekosztály osztályvezető főorvosa is jónak találta az ötletet, beszéltünk a főigazgató főorvos úrral, illetve az ápolási igazgatóval, akik már ismerték ezt a tevékenységi formát, úgy hogy gyorsan zöld utat kaptunk.
• Csak a beteg gyermekek kísérése az önkéntesek feladata?
• Kiderült, hogy a betegkísérés mellett még számos egyéb területen is tudnánk használni önkénteseket. Nagyon sok olyan gyermek van itt, aki szülők nélkül tölti idejét és nehezen viseli az egyedüllétet, iskolás gyermekek, akik unatkoznak, amikor éppen nem történik vizsgálat, úgyhogy ezeknek a gyermekeknek az értelmes időkitöltésében is segíthetnének. Vagy olyan csecsemőket babusgatni, dajkálni a csecsemő osztályon, akik sokáig benn vannak szülő nélkül, olyan módon törődni velük, ami nem szakmai feladat, nem a betegségükkel függ össze, csak a törődésigényük miatt van rá szükségük. Van egy kis játszószobánk, ahová szintén csak felügyelettel szeretjük a gyermekeket beengedni, erre sem volt, illetve a mai napig sincs a gyermekkórháznak fizetett alkalmazottja, tehát az önkéntesek végzik ezt a munkát is. Volt itt már olyan gyermek, aki több hetet töltött az osztályon és az önkéntesek tanították járni, nekik volt erre idejük.
• Hogyan kezdődött a szervezés, kikből áll a csoport?
• Minthogy a minta egyházi volt, és magam is a gyulai református gyülekezet tagja vagyok, ismeretségi és baráti köröm is onnan származik, még 2010-ben fölkerestem a gyulai protestáns egyházak vezetőit azzal, hogy a gyülekezetekből szeretnénk erre a szolgálatra embereket toborozni. Valamennyi lelkész támogatta kezdeményezésünket. Az egyházakra azért is gondoltunk, mert az önkéntesek mindenféle ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat és tőlük az ilyesmi nem idegen. Tehát a gyulai és a gyulavári református, valamint a gyulai baptista gyülekezetben elmondtam a Gyermekkórháznak ezt a gondját azzal, hogy várjuk azokat, akik az idejükből valamennyit erre a célra oda tudnak szánni. A jelentkezés minden várakozáson felüli volt, már az első meghirdetés után a gyülekezetben több mint húsz ember körém gyűlt, jelentkeztek és megindulhatott a szolgálat konkrét szervezése, 2010 őszén volt az első olyan gyűlésünk, amit a kórházban tartottunk.
• Hogyan zajlik ennek a kis csoportnak az élete? Hogyan kapják az információt, hogy mikor van rájuk szükség?
• Két formája van, a szolgálat egy része ugyanolyan beosztással működik, mint a kórházi nővérek, hétfőtől péntekig minden délelőttre megvan, hogy kié az önkéntes műszak. Reggel 9-re bejönnek a kórházba, és ha van kísérési feladat, akkor azt végzik, ha nincs, akkor az osztályon levő gyermekekkel foglalkoznak. Ezen kívül van egy telefonos lista is, mert voltak olyan jelentkezők, akik azt mondták, hogy nem vállalják a rendszeres bejárást, viszont telefonon bármikor bevonhatók. Akár olyan esetben, amikor egy időpontban több kísérési feladat van, akár, ha délután, hét végén van szükség kísérésre, akkor egy adott címlista alapján, telefonon hívunk be önkénteseket. A Gyermekpszichiátriai Osztály is igényt tart az önkéntesek szolgáltatására, tehát, ha az ő gondozottjaik jönnek a Gyermekkórházba valamilyen vizsgálatra, azokat a betegeket is gyakran mi kísérjük.
• Hányan taroznak most ehhez a csoporthoz és milyen a kor szerinti összetétele? Nyugdíjasok, vagy vannak olyan fiatalabbak is, akik az idejükkel szabadabban gazdálkodhatnak?
• Most huszonöt-harminc között van az aktív önkéntesek száma. A többség nyugdíjas, de vannak középkorúak is, akik a napi kenyérkereső munkájuk mellett végzik ezt a szolgálatot. Van köztük kisgyermeket nevelő anyuka is, illetve egészen fiatalok, gimnazisták, vagy gimnáziumot éppen elhagyó korosztályból. Őket nyilván nem a kísérési feladatra kérjük, hanem a gyerekekkel való foglalkozásra. Tavalyelőtt két középiskolás diákcsoport is csatlakozott ehhez a szolgálathoz a békéscsabai evangélikus, illetve a békési református gimnáziumból, akik hetente egyszer jöttek.
• A gyermekek nem szakemberekre vannak bízva, nyilván olyan feladatok ezek, amelyek különösebb szakértelmet nem igényelnek, de mégis részesülnek valamilyen tájékoztatásban, képzésben, hogy mit, hogyan kell csinálniuk, különösen tekintettel arra, hogy beteg gyermekekről van szó?
• Amikor elindult a szolgálat, akkor részben azért is fordultunk az egyházakhoz, mert ott az egyháztagság révén valamiféle szűrő mégis működött, minden név mögött ott volt a lelkészek rábólintása. A munka irányításához hozzátartozik, hogy havonta egyszer összegyűlünk az önkéntesekkel. Ezek lelki alkalmak is, valamelyik gyülekezet lelkipásztora is jelen van és áhítattal kezdődik az alkalom, majd a szakmai kérdéseket beszéljük meg, ha nem is rendszeresen, de szakorvosok is tartanak előadást. Ezen túl egy színvonalas előadássorozatot szerveztünk „A gyermekek lelki világa és annak válságai” címmel, amely a kórház Árvay termében kapott helyet. Gyermekpszichológusok, szakpszichiáterek, pszichoterapeuták tartottak előadást nemcsak a szolgálat tagjainak, hanem a kórházban dolgozók szélesebb szakmai érdeklődő körének is. Önkénteseink mindegyike szerződéses viszonyban van a kórházzal, aminek egyrészt az a célja, hogy védve legyünk, tehát ha bárkiben fölmerül a kétely, hogy mit keres egy idegen ember a gyermekek mellett, akkor védve legyenek, hogy ők hivatalos önkéntes alkalmazottai a kórháznak, másrészt pedig így a felelősségbiztosítás is kiterjed rájuk.
• Alapítvány is támogatja az önkéntes szolgálatot, mikor és milyen céllal jött létre?
• A 2011. év Magyarországon az önkéntesség éve volt, amikor nagyon sok pályázatot meghirdettek ezen a téren. Mi azonban jogi forma híján nem tudtunk a pályázatokon részt venni, ezért történt az alapítvány létrehozása. Az alapításhoz szükséges összeget dr. Dobó Viola bírónő adta, aki egyébként aktív önkéntesünk is. Az alapítvány pénzéből a foglalkoztató terem eszközeit tervezzük fejleszteni, támogatjuk a rászoruló gyermekeknek, illetve hozzájárulunk önkénteseink szakmai képzéseinek költségeihez. A bevételek kizárólag adományokból származnak.
• Gondolom, nem túl gyakori, hogy állami intézményt egyházi szervezésű önkéntesek támogatnak. Hogyan alakult az önkéntesek és a kórházi dolgozók kapcsolata az eddig eltelt idő alatt?
• Úgy érzem teljes az elfogadottságunk, a kórházi dolgozók, a nővérek nagyon hálásak az önkéntesek munkájáért, és befogadták őket maguk közé. Akik rendszeres szolgálatot teljesítenek, azokat névről ismerik. Eddig nem tapasztaltuk, hogy az egyházi jelleg miatt bárki idegenkedne a szolgálatuktól – az egyháziasságot inkább magunk között, az összejöveteleinken éljük meg, itt éneklünk, imádkozunk is. De a segítségnyújtás során az önkéntesek inkább „csak” ott vannak és készségesen állnak rendelkezésre a feladatokhoz.
***
„Segíts!” Önkéntesek a Gyulai Kórház Gyermekosztályáért Alapítvány
http://www.segitsalapitvany.hu/
Bankszámlaszám: 11600006-00000000-50160116

























