A Győri Egyházmegye levéltára két könyvvel emlékezett meg boldog Apor Vilmos születésének 120. és boldoggá avatásának 15. évfordulójáról. Nagy István fényképészmester "Győr vértanú püspöke, Apor Vilmos" című kötetét, valamint a Lukácsi Zoltán kanonok által közreadott "Apor Vilmos püspöki beszédei" című könyvet ma délelőtt Gyulán is bemutatták a Katolikus Közösségi Házban.
A könyvbemutatót a Karácsonyi János Általános Iskola tanulóinak műsora vezette fel, majd Petróczki Zoltán intézményvezető mutatta be Lukácsi Zoltánt és Nagy Istvánt a hallgatóságnak. A püspök beszédeit tartalmazó kötet szerkesztője elmondta, Apor Vilmos életét ugyan a győri működése tette világhíressé, de Gyulán töltötte lelkipásztori szolgálatának nagy részét, és itt élte meg azt az életszentséget, amely méltóvá tette őt a püspöki székre, itt gyakorolta azt az áldozatos életet, amely utolsó áldozatában, a vértanúságban csúcsosodott ki.
Lukácsi Zoltán kifejtette: azzal, hogy a püspök beszédeit sajtó alá rendezték, adósságot törlesztettek. Az adóság egy része azonban még mindig fennáll, hiszen a most megjelent könyvben Apor Vilmos Győrben töltött négy évének a beszédei olvashatók, a Gyulán elhangzott beszédek, melyek az egyházmegyei levéltárban lelhetők fel, még mindig kiadásra várnak.
A szerkesztő hangsúlyozta, egy főpap életében nemcsak az a fontos, hogy mit tett, hogyan kormányozta az egyházat, hanem az is, hogy mit mondott, hogyan tanította az embereket. A püspök beszédei nagyon olvasmányosak, hiszen Apor Vilmos remekül meg tudta találni a hangot azokkal, akiket megszólított. Bérmálási beszédeiben egyszerűen és mégis mély lelkiséggel tudott szólni a falusi, teológiailag iskolázatlan emberekhez; azok a lelki gyakorlatok pedig, amelyeket értelmiségiek előtt mondott el, nagy műveltségről, teológiai tudásról tanúskodnak – hangzott el a könyvbemutatón.
Lukácsi Zoltán kiemelte, a beszédek kortörténeti dokumentumként is fontosak, hiszen Apor Vilmos győri püspöksége a magyar történelem egyik legszörnyűbb időszakára, a második világháború idejére esett. A püspök soha nem politizált beszédeiben, józansága, a szélsőségeket kerülő álláspontja megnyilatkozásaiban is megmutatkozott. Igazi pásztora volt a rábízottaknak, reményt adott nekik a nehéz időkben.
Nagy István mindenre kiterjedő részletességgel mesélt a több éven át tartó gyűjtőmunka során szerzett élményeiről és az elkészült könyvről, melyben egy külön fejezetben foglalta össze a Gyulán szerzett tapasztalatait. A szerző a kiadványhoz a könyvtári és a levéltári dokumentumok mellett napi- és hetilapokban megjelent tudósításokat is felhasznált. Ezenkívül olyan embereket is felkeresett, akik személyesen ismerték Apor Vilmost. A fényképészmester gyűjtőmunkája során mintegy 20 ezer felvételt készített, melyből 372 darab került be a 12 fejezetből álló kiadványba.
Boldog Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron. Nagyváradon szentelték pappá 1915-ben, majd Gyulára kapott plébánosi kinevezést. XII. Pius pápa 1941-ben nevezte ki győri püspöknek. 1945. március 30-án a püspökvárban három lövés érte, három nappal később, április 2-án éjjel 1 órakor halt meg. 1986-ban exhumálták, és a bazilikában temették el. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997. november 9-én – elevenítette fel Nagy István a püspök életútját.
A szerző a gyulai közönségnek elmondta, az Apor Vilmossal foglalkozó művekből egy sziklaszilárd jellemű embert ismert meg, akinek egész életét meghatározta a hitéhez és az egyházhoz való ragaszkodás.
– Apor Vilmos szuverén egyéniség volt, önálló véleményéhez minden körülmények között ragaszkodott, vértanúhalála nem egy pillanatnyi elhatározás műve, hanem egész életének a beteljesedése. Minden időben Jézus tanításának a követője, majd hirdetője volt. Teljes lelkében felkészült arra, hogy szükség esetén akár életét feláldozva megmentse a hozzá fordulókat – fejtette ki Nagy István.
