1944 őszén a szovjet csapatok előrenyomulása következtében az ország területe hadszíntérré vált. Miközben Budapest körül még folytak a harcok, 1944. december 22-én Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány képviselői és a szövetséges hatalmak 1945. január 20-án Moszkvában aláírták a fegyverszüneti szerződést. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. február végén – a fegyverszüneti szerződés 16. pontja végrehajtásaként – elrendelte a könyvnyomdák, könyvkiadó vállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak és magánszemélyek birtokában lévő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermék (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolás stb.) megsemmisítését. A fasiszta szellemű – vagy annak minősített – könyvek, sajtótermékek összegyűjtése 1945 és 1947 között több hullámban zajlott le. A begyűjtést a moszkvai fegyverszüneti szerződés alapján felállított Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) felügyelete mellett a magyar közigazgatási szervek hajtották végre.
Gyulán 1945. március 7-én hirdették ki, hogy 1945. március 15-ig a városi rendőrségen mindenki szolgáltassa be a birtokában lévő háborús vagy politikai propagandaanyagot tartalmazó képes folyóiratokat (pl. Signal, Magyar Futár, Képes Vasárnap, Magyar Erő, Tolnai Világlapja). A begyűjtés azonban lassan haladt, a rendelet nagyon rövid határidőt adott (15 napot, melyet később többször meghosszabbítottak) és számos helyen túl általánosan fogalmazott, ráadásul a harcoktól sújtott országban nem ez volt a legégetőbb megoldandó kérdés. 1945. április 4-én a város minden kerületében kidobolták, hogy 15 napon belül a városházán a kihágási bíró hivatali helyiségében mindenki szolgáltassa be a birtokában lévő, a fenti rendelet hatálya alá eső sajtótermékeket. Aki e kötelezettségének nem tett eleget, hathavi elzárással és 8 000 pengőig terjedő pénzbírsággal volt büntethető.
Azonban az nem volt egyértelmű, hogy mely könyvek, sajtótermékek számítottak fasisztának, ezért 1945. április 28-án Budapesten megalakították a Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét Összeállító Bizottságot. A bizottság által közreadott jegyzékek tartalmazták a fasisztának minősülő kiadványokat. Megjegyzendő, hogy különböző okok miatt számos olyan kiadvány is felkerült a jegyzékekre, amely egyáltalán nem volt fasiszta jellegű.
1946 tavaszán egy, a főispánnak címzett miniszterelnöki leirat szerint az eddigi begyűjtési akció csekély eredményt hozott, nemcsak a magánszemélyek, de a különböző könyvtárak, intézmények és iskolák sem szolgáltatták be teljes egészében a tiltott sajtótermékeket. Az akkor induló begyűjtési akció sikeréért a főispánt személyesen is felelőssé tették. A főispán rendelete értelmében az összegyűjtött könyveket a városi rendőrkapitányság politikai osztályán zár alatt őrizték. Ugyanakkor a miniszterelnökség a főispánnal telefonon közölte, hogy a begyűjtés ellenőrzésére orosz repülőbizottságok fognak kiszállni. Míg 1945-ben az egyetemek, múzeumok és a közgyűjtemények könyvtárai a beszolgáltatás alól mentességet élveztek, 1946-ban a Széchényi Könyvtár kivételével minden más köz- és magánkönyvtár is a beszolgáltatás kötelezettsége alá esett, ez alól semmilyen kivételt nem engedélyeztek. Az egyik polgármesteri jelentés szerint 1946 áprilisában a gyulai államrendőrségen 561 db könyvet és 2 kg egyéb sajtóterméket és egy darab filmet szolgáltattak be.
Az újabb begyűjtési akció 1947 elején zajlott le. A levéltári iratok között fennmaradt egy lista, amely azoknak a gyulai lakosoknak a nevét tartalmazza, akik könyvtárát 1947. február 20-án a fasiszta sajtótermékek IV. sz. jegyzéke alapján vizsgáltak át. A listán főként értelmiségiek, volt tisztviselők, kereskedők, iparosok, nagyjából az addigi kisvárosi elit tagjai szerepelnek. A névsort böngészve olyan neveket találunk, mint Varga Gyula és Lovich Ödön volt polgármesterek, özv. Ladics Lászlóné, Nyegru György görögkeleti lelkész, Harsányi Pál református esperes, Benkő István evangélikus lelkész, dr. Implom Lajos fogorvos, dr. Petróczky Jenő és dr. Széll Imre orvosok, Verner József bankigazgató, Scherer Ferenc magántisztviselő, Csige Varga Antal ügyvéd, Istvánfalvi Miklós tanár, Stéberl András hentesárugyáros és sokan mások.
Összegezve a begyűjtési akciók tanúságait, elmondható, hogy 1945-ben érthető és jogos volt a szövetségesek törekvése a fasiszta ideológia betiltására. Azonban Tóth Ágnes történész megállapítása szerint Szovjetunió 1946-tól ezt a jogos igényt „összekötötte a társadalom direkt és nyílt ideológiai átgyúrásával”.
