Az Ákoncz (más néven Kiss) örmény család több ezer honfitársával „Aniból" Törökországon átkelve egy ideig Moldvában telepedett le. Moldvából 1668-ban a belharcok és a török támadás következtében háromezer család elmenekült a Keleti-Kárpátokba, és I. Apafi Mihály erdélyi fejeldelemtől letelepedési engedélyt kértek, amit a fejedelem 1672-ben meg is adott számukra és 1680-ban a szabad kereskedelemre is engedélyt adott nekik.
A Kiss család ősei Ebesfalván telepedtek le, amely később az Erzsébetváros nevet kapta. A család innen eredt, ahol a polgári és kereskedelmi pályán tekintélyes névvel rendelkeztek. A származásukat tekintve Keletről betelepült örmény az Ákoncz nemzetség ivadéka. Erzsébetvároson többen tanácsosi hivatalt viseltek és Mária Terézia alatt - a porosz hadjáratok alkalmával hadsegély ajánlataikkal tetemes érdemeket szereztek.
A családkutatásban 1685-ig jutottunk el, ekkor született - Ákoncz- Kiss I. Izsák, akinek 3 fia volt. Kiss I. Gergelynek a felesége Hankovics Anna, Kiss Lukács felesége Papp Aurélia és Kiss Jakab felesége Hankovics Rebeka volt. Kiss I. Gergely és neje Hankovics Annától származik a család első ága az Ittebei és Elleméri Kiss család. Ők Erzsébetvárosból Torontál vármegyébe települtek át.
Kiss Lukács (Erzsébetváros, 1979. – Gyula, 1800 után) és Papp Aruléia (Gyula, 1742. – 1828.) házasságából csak egy gyermek (Izsák) született, aki kisgyermekként meghalt, így ez a családi ág kihalt
Kiss Jakab és felesége Hankovics Rebeka házasságából három gyermek született: Kiss III. Izsák, Kiss I. János és Kiss II. Gergely. A Kiss család gyulai ágát Kiss II. Gergely és nemes Czifra Magdolna alapították. Kiss II. Gergely 1767. augusztus 21-én született Erzsébetvároson. Meghalt Gyulán kolerajárványban 1831. augusztus 23-án. A felesége nemes Czifra Magdolna (1782 -1840. május 7.). A családnak 8 gyermeke született. Gyermekeik: János, Jozefa, Péter, Franciska, Borbála, Anna, Ferenc, Antal. A gyermekeiket taníttatták a szülők.
Elleméri és Ittebei Kiss Ernő (Temesvár 1799. – Arad 1849. október 6., kivégezték)
Az 1848-49-es szabadságharc vértanúja, honvéd altábornagy. Az I. hannoveri rend birtokosa és a pápai Krisztus rend lovagja. A legvagyonosabb nemesek sorába tartozott. Szépen berendezett házait a lázadók hamuvá égették. Több mázsára menő asztali ezüst készletét a temesvári várőrség lefoglalta. Haynau táborszernagy Kiss Ernő birtokait és 1.400 kg ezüstjét elkobozta, valamint a lázadók minden vagyonát és birtokát lefoglalták.
Kiss Ernőt golyó általi halálra ítélték és október 6-án Aradon kivégezték. Hamvai 1872 óta Szerbiában az elleméri Szent Ágoston templom kriptájában nyugszanak, több rokonával együtt. Felesége balatonfüredi Szentgyörgyi Horváth Anna Krisztina volt. Apósa Szentgyörgyi Horváth Lőrinc ezredes. Az utókor hálája; minden évben Balatonfüreden egy magyar tudósnak adják Kiss Ernő huszár egyenruhás szobrát. Az idén az erdélyi Szőcs Géza kapta a szobrot az Anna-bál alkalmával. Kiss Ernő 30 évesen császári alezredes lett. Egész ezredével átállt a forradalom oldalára. Katonáit szerette, lovakat, egyenruhát adományozott nekik. Ő lett a temesközi sereg főparancsnoka. 49 éves korában végezték ki. A vesztőhelyen felkiáltott - Szegény hazám, Isten büntesse meg a hóhérainkat!
Nem kapott halálos lövést, saját maga adott tűzparancsot a kivégző osztagnak, egy osztrák tiszt azonban odament hozzá és közelről adta meg a kegyelemlövést, így halt meg. Kiss Ernő sírja a vajdasági Elleméren van 1872 óta, a Szent Ágoston templom altemplomában. A templomot az édesanyja és Ernő fia építtette. Kiss Ernő a Vajdaságban volt nagybirtokos, ésszerűen gazdálkodott, és emberséges nemesúr volt.
Kiss János vármegyei kormányzó, főispáni helytartó (1803. január 29.- 1880. február 7.)
Kezdetben Békés vármegye levéltárosa, majd vármegyei főjegyző, utána békési főszolgabíró, majd Arad vármegyei császári és királyi törvényszéki alelnök, végül vármegyei kormányzó (adminisztrátori rangban volt). A szabadságharc idején az Ő háza állott a Kossuth Lajos út 13-as telken, amely ma a Várszínház irodája. Kiss Ernő altábornagy, aradi vértanú rokonuk Gyulán náluk szállt meg, amit emléktábla jelöl a ház falán. A felesége Trachberger Franciska, (1819. március 29. - 1852. október 14.) 1906-ban átalakította a házat a mai formájára János József királyi mérnök úri kaszninónak. A házaspárt a Szentháromság temetőben temették el. Az egykori Trachberger ház a Vízügyi Igazgatóság székháza napjainkban Gyula Városház u. 26. szám alatt áll. Építette idős Czigler Antal uradalmi építőmester, majd jelenlegi formájára hozta Szántai Lajos aradi építőmester 1907-ben. A házaspárt temette Göndöcs Benedek apátplábános segédlettel, sírjuk az idők folyamán elveszett, mások temetkeztek rá.
Kiss Antal (1801. augusztus 12. - 1871. március 3.) Arad megyei főszolgabíró és neje Gorove Katalin (1808.- 1877. április 7.)
Kiss Antal honvédőrnagy (Nagyvárad 1823.–Gyula 1895. szeptember 8.) és felesége Lambert Amália a Szentháromság temetőben - jeltelen sírban nyugszanak. Kiss Antal részt vett Budavár 1848-49-es ostrománál. A szabadságharc után Kossuth titkos megbízással hazaküldte. Végleges hazatérése után 4 Évig volt Aradon várfogságban. Az Aradi Ereklyemúzeum arcképcsarnokában Ő is benne van (kedvence volt Kiss Ernő altábornagy rokonának). Hazatérése után Gyulán visszavonultan élt. A Békés Megyei Takarékpénztár diurnistája (díjnoka), napidíjas alkalmazottja lett.
Kiss Antal és Gorove Katalin fia, Kiss Károly János József is e temetőben nyugszik. Született 1835. december 19. - meghalt 1905. december 25. Gyulán volt ügyvéd, majd megyei főjegyző lett. Felesége Szafka Mária.
