• Elnök Úr! Hogyan találtak rá erre a helyre?
• Nagy nyári rendezvények szervezője vagyok, olyanoké, mint például a Tusnádfürdő Bálványosi Szabadegyetemé, járjuk a Kárpát-medencét és vadásszuk a megfelelő helyszíneket. Örömömre szolgál, hogy Doboz külterületén egy ilyen kis paradicsomra bukkantunk, az országban nagyon kevés ennyire szép táborhely van, és azt hiszem, hogy a fidelitászos fiatalok hálásak lehetnek a megyei önkormányzatnak azért, hogy ilyen környezetben gondolkodhatnak az ország dolgairól.
• Gyula szomszédságában vagyunk. Ez a város valamikor a történelmi Magyarország közepén helyezkedett el, ma a határ mentén fekszik és a magyarországi románság kiemelt helyszíne, gimnáziummal, kulturális központtal, román ortodox püspökségi székhellyel, konzulátussal. Milyen szerepe lehet a nagy külpolitikában egy ilyen kisvárosnak?
• Gyulának nagyon fontos szerepe van a magyar-román kapcsolatok alakulásában, hiszen ebben a városban rendszeresen megjelennek országaink nagykövetei, miniszterei, közjogi méltóságai. Gyula diplomáciailag kifejezetten frekventált város és nagyon fontosnak érzem azt, hogy amit a gyulaiak megélnek a magyar nemzetiségi politikából az pozitív legyen. Magyarországnak példát kell mutatnia nemzetiségi politikájával. A szocializmus időszakában nagy arányú volt a kisebbségek beolvadása, a mi célunk ennek a folyamatnak a megfordítása. Ez akkor érhető el, ha értékké tud válni a több nyelvhez, a több kultúrához való tartozás, és az olyan intézmények, mint a gyulai román iskola és gimnázium nagyon fontos szerepet játszanak ebben. Szeretnénk egy olyan Magyarországot látni, ahol jó románnak, vagy szlováknak lenni és az itt élő kisebbségek büszkék az ország nemzetiségi politikájára. Ez jelenthetné a fedezetét annak, hogy hitelesen tudjunk fellépni a határon túli magyar közösségek érdekében, viszont semmiféleképpen nem akarjuk eszközzé tenni ebben a magyarországi kisebbségeket. Nem azért kell a románokat segíteni, hogy az erdélyi magyaroknak jobb legyen, hanem egyszerűen azért, mert magyar állampolgárok, és ebből fakadóan nekik joguk van arra, hogy teljes étékű életet éljenek.
• Szokássá lett hangsúlyozni, hogy a külpolitikában ügyetlenek vagyunk, pedig a magyarság, amíg önálló volt, sikeres külpolitikát folytatott, gondoljunk az Árpád-házi és az Anjou-házi királyokra, vagy a Hunyadiakra, természetesen nehezebb lett a helyzet az önállóság elvesztése után. Ma milyen súlya, játéktere van a magyar külpolitikának azzal, hogy mi is az Európai Unió tagországa lettünk?
• A közös kül- és biztonságpolitika erősödő ága az EU politikájának és egyre erősebbé fog válni az elkövetkezendő években, és ez egy egyedülálló lehetőség a magyarság számára. Érdekeltek vagyunk abban, hogy Európában egyre mélyebbé váljon a politikai integráció, mert csak akkor tud a Távol-Kelettel, Kínával, Indiával, az Egyesült Államokkal, vagy Oroszországgal szemben Európa kellő súllyal föllépni, ha megvan a szükséges egység. Vannak olyan tényezők, akik kifejezetten meg akarják gátolni ennek az egységnek a kialakulását és megpróbálják az egyes európai országokat kétoldalú politikai manőverekkel egymással szembefordítani és sokszor nem is eredménytelenül. Magyarországnak különösen fontos az, hogy segítsük a közös kül- és biztonság politikának a kialakulását és elmélyülését, mert hiszen fenyeget bennünket az a veszély, hogyha nem a közös külpolitika erősödik meg, akkor egyfajta kétsebességes Európa valósul meg, ahol a „mag”-ot alkotó nagy államok együtt fognak működni, mi pedig kiszorulunk a döntéshozatalból. Fontos, hogy nagyon sok kérdésben lényegesen nagyobb mozgásterünk, mint azelőtt, főleg ami a térségünkben zajló eseményeket illeti, illetőleg a közösségi jog által nem szabályozott területekre gondolok. E téren a térségi és különösen a magyar-lengyel együttműködésnek tulajdonítunk nagy jelentőséget.
• Az uniós tagságnak ez az előnye kétségtelen, de miért nem tudunk megfelelően élni vele, a szlovákokhoz, vagy a lengyelekhez viszonyítva miért gyengébb az érdekérvényesítő képességünk?
• A legnehezebb kérdések közé tartoznak a külpolitikában a kisebbségi és a területi kérdések. Nagy számban élnek magyarok határainkon túl és kivételesen sújt bennünket, hogy az első világháborút követő rendezés során nem biztosították számukra a megfelelő nemzeti önrendelkezést, ezért a magyarság egy egészen nehéz helyzetben van a nemzeti érdek érvényesítése szempontjából. Nehéz helyzetünkön az segít, hogy ha világossá tudjuk tenni azt, hogy nem sérelmi politizálást folytatunk, nem a múltban elkövetett sérelmeinket akarjuk valamilyen módon a nemzetközi közösséggel orvosoltatni, hanem abból indulunk ki, hogy az EU alapvető normái és alapelvei sérülnek akkor, amikor bizonyos megkülönböztetést kell a határon túli magyar közösségeknek elszenvedniük.
• A szlovák államnyelv törvény kapcsán megmutatkozik majd, hogy az EU mennyire ragaszkodik saját alapelveihez?
• Jó előjel, hogy Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke, azt mondta, hogy nem magyar-szlovák vita, hanem az európai értékek kérdése, hogy a kisebbségi nyelvhasználat nem büntethető. Ez a törvény egy olyan abszurd törvény, amely jól megmutatja azt, hogy hova juthat az a nacionalista politika, amely az elmúlt három évben a magyarokat sújtotta. Malina Hedvig ügye, a Benes dekrétumok megerősítése, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának elítélése egyenesen vezetett az államnyelv törvénynek ebben a formában történő elfogadásához, amely durván korlátozza az emberek szabadságát, aránytalan mértékben korlátozza az egyéni szabadságjogokat. Ez az a pont, ahol az EU-nak föl kell ébrednie és oda hatnia, hogy ez a jogszabály ne léphessen hatályba, ne juthasson az alkalmazás stádiumába.
• A fiataloknak tartott előadásában elhangzott, hogy kiemelt külpolitikai jelentősége van a lengyel-magyar kapcsolatoknak, hiszen ők a hat nagy tagállam közé tartoznak és sok az érdekegyezőségünk. Közismert a két nép közötti hagyományos barátság, amelynek ereje utóbbi évtizedekben mintha gyengült volna. Érződik ebből valami a diplomáciai érintkezések során?
• A magyar-lengyel kapcsolatokban olyan mélyen gyökerezik a történelmi rokonszenv, hogy arra nyugodtan lehet építeni, sőt a lengyelekben még mindig erősebb ez az érzés, mint bennünk. 20. századi történelmünk is sok olyan példát hordoz, amelyet fontos ápolnunk, gondoljunk a lengyel menekültek befogadására második világháborúban, vagy arra a segítségre, amelyet ők nyújtottak 1956-ban a forradalom idején. Később nagy hatása volt a „Szolidaritás” mozgalomnak a Fidesz és általában a magyar ellenzéki mozgalmak kibontakozására. Úgy látom, hogy a lélektani feltételek kiválóak ahhoz, hogy jó úton menjen a kapcsolatrendszernek a felépítése, amellyel az elmúlt két évtizedet tekintve némileg adósak vagyunk. Erre jó alkalmat jelent az, hogy a magyar és a lengyel döntéshozatal rákényszerült arra, hogy észak-déli irányban is energetikai kapcsolatokat fejlesszen, utakat, vasutat építsen. Ez valós tartalmat adhat az együttműködésnek, mert a munkaerő és a szolgáltatás ma már nemcsak kelet-nyugati, hanem észak-déli irányban is áramlik. A feltételek megteremtése nemcsak lehetőség, hanem kényszer is, mert ha ezt nem teremtjük meg, akkor a térségünk kiszolgáltatottsága az oroszoknak és adott esetben másoknak, fönn fog maradni.
• Amennyiben a jövő évi választások után a Fidesz alakíthat kormányt, visszaállítja a most megszűntetett Krakkói Főkonzulátust?
• A magyar kormány az elmúlt években rombolta a magyar-lengyel kapcsolatokat, nagyon durván lépett föl, amikor a Krakkói Főkonzulátus bezárta, vagy amikor a Gyurcsány Ferenc a nemzetközi színtéren megtámadta Kaczyński miniszterelnök urat. Ezek olyan átgondolatlan, értelmetlen lépések voltak, amelyeket a jövendőbeli magyar kormánynak jóvá kell tennie.
