
Gyulai Várszínházi produkció keretében különleges Erkel koncert helyszíne volt vasárnap, a belvárosi római katolikus templom. Nagy zeneszerzőnk ismeretlen műveiből és az 1844-ben Kölcsey Hymnusának megzenésítésére kiírt pályázatra beküldött művekből adott elő az István Király Operakórus, és a gyulai Erkel Ferenc Vegyes Kar.
A hangverseny első részében Somogyváry Ákos zenével és korabeli sajtóidézetekkel illusztrálva bemutatta, hogyan alakult ki a 19. század első felében nemzeti himnuszunk. Előbb a Vörösmarty Szózatára kiírt pályázat győztesének máig is gyakran énekelt művét adta elő az alkalmilag egyesült két kórus. A Kölcsey által írt Hymnus megzenésítésének pályázatára annak idején tizenhárom mű érkezett, amelyből öt dicséretesnek minősítettet hallhattunk, ezeket többnyire németes, vagy verbunkos dallamra írták. Egressy Béni Szózatát a két első Hymnus pályaművet Perlaki Attila dirigálta.
Kevésbé ismert, ritkán játszott művek előadása mindig hordoz magában kockázatot, a jelenlegi koncert anyagának összeállítói, azonban jó érzékkel válogattak Erkel elfeledett művei közül. Erkel egyetlen kantátája a „Magyar Cantate” Ferenc József királlyá koronázására íródott, szövegében és dallamában számos célzással arra, hogy mi várható el egy magyar királytól. Somogyváry Ákos – aki egyébként Erkel egyenes ági leszármazottja – még 2010-ben az eredeti partitúra alapján elkészítve vitte a nagyközönség elé ezt a keveset hallott darabot.
A másik méltatlanul feledett mű az István király opera, amely a millennium óta az Erkel bicentenárium alkalmával került színre először a komáromi Monostori erőd falai között. Somogyváry Ákos több budapesti kórusból szervezte meg erre az előadásra az István Király Operakórust. Gyulán az opera kórusváltozata adott keresztmetszetet a műről. A két Erkel művet Somogyváry Ákos vezényelte, szólót énekelt Jekl Zoltán (basszus), Koós Flóra (szoprán), Heim Mercédesz (alt), Megyesi Zoltán (tenor), közreműködött Kassai István és Csányi Valéria (zongorán), Horváth Márton Levente (orgonán).
A közönség vastapssal ünnepelte a minden tekintetben hatásos és ritkán hallható produkciót, majd felemelő érzés volt, amikor az egyesült kórussal együtt énekelte „nemzeti fohászunkat”, a Himnuszt.
Végül Somogyváry Ákos köszönetet mondott a közönségnek, azért mert a hőség és az Európa-bajnoki döntő ellenére megtöltötte a templomot. Megköszönte Görgényi Ernő polgármester kezdeményező támogatását és Gedeon József színházigazgató meghívását.













































