Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Béla barátunk

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Kiss László • KULTÚRA • 2009. május 07. 21:28
Béla barátunk
A Népzene a Körösök mentén kurzus levezénylése - ki másnak? - a gyulai származású „tudós, gyakorló zenésznek
A Mogyoróssy János Városi Könyvtár direktorának, Krasznahorkai Gézának címbe emelt szavai mindennél jobban érzékeltetik azt a bensőséges, baráti hangulatot, amely a Körös-vidéki néphagyományok ötödik, befejező előadását jellemezte (s gyanús, hogy a megelőző négyet is). A Népzene a Körösök mentén kurzus levezénylése - ki másnak? - a gyulai származású „tudós, gyakorló zenésznek", Halmos Bélának jutott megtisztelő feladatul, aki sok szempontból rendkívüli előadással színesítette az érdeklődő gyulaiak április tizenhatodikai csütörtökjét.
Béla barátunk. Fotó: Gyulai Hírlap Online

A vendég nem sokat teketóriázik, humora és derűje a közelmúltban errefelé járt Kányádi Sándorét idézi, rögvest megtalálja a hangot a közönséggel, amiben kedvenc hangszere is segítségére van - ahogy ő fogalmaz: „egyszerre mikrofont tartani meg hegedülni, nehéz". Az Elindultam kis hazámból című örökbecsűvel kezdődik a produkció, ballagás előtti hangulat. És érdekesen folytatódik. Aki ugyanis arra számít, hogy Halmos Béla jókedvűen végigzenéli a rendelkezésére álló időt, csalódnia kell. Hozzá sem nyúl többé a hangszerhez. Órát tart.

Egy nagyszabású előadás koncepciója bontakozik ki a következő kétszer hatvan percben, amelynek erősen eltolódnak a hangsúlyai, és amelynek narrátora a közönség ráérő idejére egyáltalán nincs tekintettel. Az a tipikus est ez, amelyen ha megkérdeznék a tikkadt publikumot, ellenére volna-e még egy nóta, utolsó erejét összeszedve követelné a ráadást, de az a tipikus est is, amely után feltöltődve biciklizik hazafelé az ember - soha nem hallott felvételeket, unikális videót, meglepő háttérinformációkat nyújt át Halmos Béla, kiapadhatatlan mesélőkedvvel, színesen. Egy előadóművész, úgy fest, minden körülmények között előadóművész marad.

Pedig nehézkesen indul, furcsán. A Mester indításnak a sok száz kilométernyi csodaszakaszról, a Körösök vidékének hívott, nehezen definiálható térségről beszél. Térképet használ, mi több, történelmi háttérről szól, sőt a nemzetiségi összetétel vagy a földrajzi viszonyok problémájának hálójába is belegabalyodik. Különös pillanatok: érződik, hogy nem az ő területe, távol áll tőle, s hogy nem érzi magát biztonságban - kezében a hegedűvonó a segédeszköz, mintha fogódzó. A közönség ugyanakkor rendkívül udvarias, s hálás is. Kialakulnak az erőviszonyok. Megvan a lendület.

A bevezető szakasz után Halmos Béla helyet foglal, és Sarlós Andor informatikus segítségével beindítja a lenyűgöző gépezetet: zene zene hátán, iszonyú mennyiségű anyag, szikrák, ötletek, sziporkázó kavalkád, káprázatos gazdagság. Mit hall, aki jelen van? Elképesztő gyűjtéseket, Bartók korából, mi több: tőle (egy-két anekdota természetesen belefér a Gyulára látogató zseniről); aztán nagyváradi, dobozi gyulavári nagymamák és nagypapák próbálgatják magukat a gramofon előtt, és közvetítenek valami pótolhatatlant, a legparádésabb az 1906-os felvétel, hála Sztanó Pál rekonstruálásának. Mostanában Kossuth hangja is nagy népszerűségnek örvend, a Kormányzó utolsó beszéde - lehetünk bárhol (azaz bármikor), megnyugtató, hogy mindig van mibe kapaszkodni.

Később kanásztánccal és kurucnótával bővül a repertoár, majd Lehel kürtje kerül terítékre, nyomában tekerőlant, desszertnek pedig sarkadi citeramuzsika - közben könnyű, szarkasztikus poénok; nagyon jó az est ritmusa.

Nem véletlen: több csúcsot járunk meg. Az egyik egy videó, amelyen éktelenül hamis, de zavarba ejtően lelkes banda húzza a talpalávalót valamely békési településen, lagzi van, ropják a népek a füstös kocsmában. Nagy magyar kedv, Sebő Ferenccel kiegészülve.

Máskor - hamisítatlan népi kultúra - belecsahol egy puli a nótába.

Megemlítendő ugyanakkor, hogy Halmos Béla nem a szavak embere (ezért is sajnáljuk nagyon, hogy aznap már nem vette kézbe a bevezetőben említett hangszert). Pedig örülnénk, ha többet kommentálná, amit hallunk, érződik mögötte a tudás és annak anyaga. A zenék jelentős része így „pusztán" elhangzik, s bár a bevezető ismertetések bőséges információt szolgáltatnak, nem bizonyulnak elegendőnek, nem értjük jobban ezeket a muzsikákat, nem kerülünk közelebb hozzájuk. Ámde csodáljuk.

Az előadás szép kísérőakkordja a szarvasi házaspár Csasztvanné Vass Edit és férje. Szlovák zenét játszanak, énekelnek. A hölgynek erős, akaratos hangja van - ócseh, szlovák, magyar szavak keverednek. Visz az egész, magával.

Az est legmaradandóbb emléke a romániai magyar cigányzenész, videóról, aki a hatóságok tiltásának engedelmeskedve, nem játszott magyar dallamot az ünnepen, ahol hegedülni alkalma adódott. Illetve de - egyet: a himnuszt. Annak dallamát csempészte bele a muzsikába. Fogta, akinek fognia kellett.

Így lehetett magyar ott, ahol megkérdőjelezték, kétségbe vonták hovatartozását. A zene nyelvén vallott szerelem története hátborzongatón szép, méltó zárás.

 

Összes cikk - lent (max 996px)
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)