André Albel, azaz dr. Albel Andor egyenes ági rokonai éltek Bonnban, Leuvenben, Dombiratoson vagy Craiovában, Turnu Severinben, Budapesten és Toulouse-ban. Egyenes ági és oldalági rokonainak történetén át mutatja be a szerző a sokszínű könyvben – mely öt generáció életével olyan, mint az égen a szivárvány – hogy milyen is volt Európa a Monarchiával kezdődően. Az Európai szivárvány című kötetet a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban mutatták be.
Albel Andor 1945-ben született, utána a testvérei sorban. – A gyerekek előtt az elhallgatás időszaka volt ez, azt se tudtuk, hogy vannak külföldi rokonaink – emlékezett a szerző a könyvbemutatón. A rokonságra akkor figyeltek fel, amikor 1956-ban csomagok érkeztek, bennük az akkor megismert eredeti kakaóval. Meg akkor, amikor sorra elhaltak a nagybácsik… Érdekfeszítő korról, elmúlt idők Európájáról jöttek elő az esten ismert és mégsem eléggé ismert események. Sok eredeti dokumentum, napló, levél, fotó gazdagítja a könyvet, mutatja fel a korabeli valóságot, melyet régészként ás ki a szerző.
Az esten Krasznahorkai Géza nyugalmazott könyvtárigazgató és Reviczky Béla szerkesztő mutatta be a szerzővel együtt a könyvet, amely az irodalmi műfajok határait átlépve tanulságokkal teli kötetté kerekedett. – Nem egy klasszikus családtörténetet akartam közölni, amikor bárki olvassa a könyvet, azonnal oda tudja magát képzelni a szóban forgó helyre. A Monarchia idején a családtagok hajóra, vonatra szálltak, szabadon mozogtak Európában. Utána kellett nézni, hogyan fonódtak össze a családi szálak – mondta a szerző, aki úgy gondolja, nem valószínű, hogy az unokák generációja ezt megtette volna. Saját kiadásban megjelent könyvét azoknak ajánlja, akik hisznek a határok és előítéletek nélküli, sokszínű Európában. Claudio Magris Duna című könyvének gondolataival nyit André Albel: ,,…főleg az időben tesz utazást ez a könyv, az egyéni és a történelmi időben, a rohanó időben, amely egyformán magával sodorja az egyes embereket, a városokat és a birodalmakat.
Az utazó a valóság régésze, aki megpróbálja feltárni a környező valóság különböző rétegeit, mindazokat a történeteket, amelyek nyomot hagytak a tájon, ugyanúgy, ahogy kinek-kinek a saját története is belevésődik az arcvonásaiba.” Ez a szándék vezette André Albelt is, aki nem családtörténetet, hanem dokumentumregényt vetett papírra, amikor 1854-től 2005-ig könyve szereplői, a családtagjai sorsán át végigvezeti az olvasót az európai történelmen.
