Polgárosult cigány család sarja, de felmenői között magyar földművesek, iparosok is találhatók. Gödöllőn agrármérnökként végzett, majd közgazdász-, később tanári diplomát szerzett, most alkotmányjogi diplomamunkáját írja. Több mint ötven éve foglalkozik cigánypolitikával, az általa vezetett „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság számos rangos elismerésben részesült, két éve Junior Prima-díjat kaptak.
• Tősgyökeres gyulai család vagyunk, apai ágon Szerbia felől érkeztünk a városba. Édesapám cigány volt, zenész, tizenketten voltak testvérek. Anyai ágon nagymamám, Bujdosó Jolán révén részben zsidó származásúak is vagyunk. Nagyanyám első férje elesett az első világháborúban, ő özvegyen maradt nagy gyerekekkel, így nála húsz évvel fiatalabb férfi, Pálinkás Sándor földműves gazda vette el – ebből a házasságból született édesanyám.
• Hogyan vészelték át a második világháborút?
• Az édesapámat elvitték munkaszolgálatra. Szerencsés volt, kimenőt is kaptak a munkaszolgálatról, Esztergom táborból haza is járhatott. Egy ilyen alkalommal, Békéscsaba és Gyula között ismerkedtek meg anyámmal. Később édesapámat elvitték Dachauba. 1944-ben már minket is felpakoltak, az volt a szerencsénk, hogy Battonya felé indult a menetünk, ahová addigra megérkeztek a szovjet csapatok.
• Milyen volt a gyulai cigányság helyzete abban az időszakban?
• A családom nagy becsben volt Gyulán, nagytatám több hangszeren játszott, bírók, orvosok gyermekeit tanította. Gyerekkoromból egyébként nagyon sok szép emlékem van a városról. A Kossuth téren laktunk és vasárnap délutánonként feljártunk a városba, a családi zenekart hallgatni. Ittunk egy-egy kakaót, kiöltözve szépen, ünnepi hangulata volt az egésznek. Ezt csak fokozta, hogy Gyulán abban az időben nyolc-tíz zenekar működött, nagyon pezsgő, vidám, színes életünk volt. Az akkori cigányság beágyazott volt Gyula társadalmába, sokan tanultak tovább a gyerekek közül. A Dányi családban, Madókának francia keresztszülei voltak, mert nyáron rendszeresen Párizsban muzsikált a prímás családfő és vihette magával a családját is. A zenéből jól meg tudtak élni, és azon voltak, hogy gyermekeiket tanítassák.
• Miért jöttek el Gyuláról?
• Több oka volt. Édesapámat szerződtette a fővárosi Kék Duna Művészegyüttes, amelynek a csellósa lett. Emellett egészségügyi okok is voltak: én is, a húgom is megkaptuk a szamárköhögést, szívizomgyulladást. A kórházban hónapokig benn feküdtünk. Végül azt mondták, levegőváltozás kell, olyan helyre menjünk, ahol gázgyár van. Így jöttünk Budapestre, a Ferencvárosba. Hozzáteszem, az elmúlt évtizedekben a legtöbb polgári cigánycsalád eltűnt nemcsak Gyuláról, hanem más hasonló közepes- vagy kisvárosból is, benősültek máshol élő családokba vagy a fővárosba költöztek.
• Hogyan választotta nő létére az agrárértelmiségi pályát?
• Mondhatnám, hogy ez is Gyulához, és egészen kicsi gyerekkoromra nyúlik vissza. Az Aranyágba rendszeresen jártak a téesz-szervezők, nagyapámat is agitálták, lépjen be, ő lehet a szövetkezeti elnök. Gazda volt a nagyapám, állatokat tartott, voltak lovaink, kocsikkal, szekerekkel. Kiskoromból arra emlékszem, hogy naphosszat a virágoskertet gondoztam, az állatokkal játszottam az udvaron. No, egyszer, amikor elmentek ezek az agitátorok – szerencsére már csak akkor –, mondom, hogy „nagytata, miért nem lépsz be a téeszbe, ha már ennyire kérik”? Erre azt felelte, majd ha nagy leszek, megtudom. Hát ezért mentem Gödöllőre, hogy megtudjam.
• Ezek szerint ez ennyire hamar eldőlt?
• Nem, komolyra fordítva a szót, persze hogy nem. A Bakáts téren jártam általános iskolába, aztán a Fazekas gyakorló gimnáziumban érettségiztem. Az osztályfőnökünk, aki szintén megjárta a koncentrációs tábort, Auschwitzból tért haza, nagyon sajátos pedagógiai módszert alkalmazott: megtalálta a gyerekekben, hogy kit mi érdekel, és azok annak a témának a kistanárai lettek, én történelemből lehettem ez. Az egész tantestület azt gondolta, hogy én történész leszek, de apám azt mondta, Gödöllőn tanulhatom meg a magyarok gondolkodását, oda kell menni.
• Ilyen fontos volt a szava?
• Igen. És szerencsére a szüleim mindig azon voltak, hogy taníttassanak minket. Mindig büszkén mondom, hogy az én apám tizenhat gyereknek adott diplomát. De visszatérve az egyetemválasztásra fontos szempont volt az is, hogy ekkor, a hatvanas évek közepén, ott készítették elő az új gazdasági mechanizmust, amitől sokan azt vártuk, hogy az új távlatokat, új esélyeket adjon ne csak a magyaroknak, hanem a cigányoknak is.
• Ennek, mármint hogy ilyen kiemelt helyen vannak, érezték előnyeit?
• Igen. Én például éppen egy libás témából, a májlibák keresztezéséből írtam meg az első diplomamunkámat. Az egyetemen nagyon el voltunk kényeztetve, a diplomamunkámhoz a babati kísérleti telepre Franciaországból és Izraelből hozhattunk be libákat.
• Az előbb említette a magyarság megismerésének fontosságát. Az, hogy vegyes családból származik, hogyan befolyásolta a magyarsághoz, a többségi társadalomhoz való viszonyát?
• Én inkább azt mondanám, hogy ennek az indíttatásnak egy nagyfokú nyitottságot köszönhetek. Részben a családból, főleg apám példájából hoztam ezt magammal, de hát gondoljunk csak arra, hogy Gyula város is milyen: Németváros, Románváros, Magyarváros aztán ott voltak a cigányok, a zsidók, még ha a háború után kevesebben is, de a szellemiségük hatása még érezhető volt. Anyai ágon nemcsak a földhöz kötődöm, például tízéves koromtól lovagolok.
• Mikor kezdett aktívan közösségi szerepet vállalni?
• Az egyetemen. Gödöllőn kétszázan voltunk az évfolyamon, ebből nyolcan lányok, közülük én voltam a kollégiumi titkár. Húszan egy csoportban, közösen készültünk mindenki egy-egy tantárgyért volt felelős, például én nem is láttam a talajtan jegyzetet, ennek ellenére jelesen vizsgáztam. A gazdaság és társadalomtudományi kar jelenlegi dékánja is köztük volt és ma is együtt dolgozunk a szakirányú kisebbségi pedagógus – továbbképzésben. 1968-tól a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagjakként alapító elnöke voltam az Országos Cigánypolitikai Munkabizottságnak. Alelnökei Lakatos Menyhért író, Orsós Jakab író-fafaragó népművész és Péli Tamás festőművész voltak. De a gyulaiak közül is említenék párat az aktivisták közül, ilyen volt Galambos Antal nagybőgős-dobos, Pálfy Árpád zongorista-zeneszerző, Csonka Barna zenetanár, Kállai János tánctanár.
• A diploma megszerzése után mégis választott szakmájánál maradt?
• Igen, miután az egyetemet elvégeztem, azt mondta az apám: az nem agrármérnök, aki nem megy ki a gyakorlatba is. Pomázra kerültem, abba a Petőfi-téeszbe, amit az a Schiffer vezetett, aki együtt ült Kádárral egykor, és akinek egy Szakasits-lány volt a felesége. Maróthy Laci javaslatára mentünk oda, ő korábban az egyetemi KISZ-titkárunk volt, akkor pedig a szentendrei járási titkár. Akkor kerestek meg engem, hogy menjek pénzügyi-számviteli képzésre, így 1969 januárjában még a pomázi téeszben dolgoztam, februárban pedig már ismét az egyetemi padban ültem. A szövetkezetek pénz- és hitelgazdálkodásából írtam meg a második diplomámat Villányi Miklósnál, az akkori pénzügyminiszternél.
• Tehát a mezőgazdaságtól ekkor még nem távolodott el.
• A minisztériumban a mezőgazdasági és élelmiszeripari cégek veszteségrendezésével kezdtünk el foglalkozni. Elképesztő állapotok voltak egyes téeszekben, állami gazdaságokban, őrült pazarlás folyt. Sokszor a téeszelnök nem volt tisztában azzal, milyen vagyonuk, milyen adósságuk van, Csongrádban volt olyan elnök, aki szövetkezetének pontos nevét sem tudta.
• Aztán mégis csak váltott, és a hetvenes évek végén már pedagógusdiplomát szerzett.
• Igen, mert addig társadalmi munkában foglalkoztam a cigányság problémáival, és első szerettem volna lenni, aki főállásban az ifjúság érdekében dolgozik. A tanári diplomamunkámat is erről, a középiskolában, szakképzésben tanuló szabolcsi cigány fiatalok neveléséről-oktatásáról írtam. 1978-tól feladatom volt, országos, megyei pedagógusfelkészítő, továbbképző tanfolyamok tartása, nemzetközi szakértői tevékenység, útmutatók, programok, miniszteri előterjesztések készítése, hét megyében tizenöt településen és a fővárosban óvodai-iskolai kísérletek irányítása.
• Hogyan alapították meg az Eötvös József Társaságot?
• 1986-ban hoztuk létre, szintén Békés megyében, de nem Gyulán, hanem Mezőberényben, a Kísérletvezetők Országos Konferenciáján. A megyén belül azonban Gyulához is nagyon ragaszkodtunk. Galambos Antal vezetésével megalapítottuk az Erdős Kamill Tagozatot, a névadó Gyulán élt, és a legjelentősebb cigányságkutató volt. Számos programot, olvasótábort, kutatói konferenciát szerveztünk. Kovács Zsuzsa révén a gyulai önkormányzattól sok lehetőséget kaptunk a kilencvenes évektől. Most is tartjuk a kapcsolatot a várossal, közös feladataink vannak a cigány önkormányzattal, Ferenczi Attila elnökkel, akinek ugyanúgy szívügye a fiatalok továbbtanulása, képzése.
• Melyek a szervezet legjelentősebb eredményei?
• Az „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság idén már a huszonötödik évébe lépett. Közjóért végzett tevékenységét Eötvös József nemzetről, kisebbségekről, nevelésről vallott nézeteinek szellemében, a minden gyermek számára minőséget és egyenlő esélyt biztosítani kívánó elvek alapján kezdte el és folytatja mind a mai napig. Annak ellenére, hogy az elmúlt negyedszázad folyamán, ebbeli törekvéseinkhez a szükséges támogatást többnyire nem kaptuk meg, de a Társaságot alkotó legkiválóbb magyar pedagógusok és a kis számú, de egyre gyarapodó cigány kollégáink munkája nyomán számottevő eredményről szólhatunk. Cigány kultúra integrálása az intézmény legitimálta kultúrába, az etnikumok békés egymás mellett élésének előmozdítása, művelődési eszközökkel megvalósítására, hét megye 15 településén és a fővárosban bázisintézményeket hoztunk létre és átfogó kutatást, kísérletet folytatunk. A cigány szakértelmiség és művészértelmiség kinevelése érdekében országos beiskolázású, bentlakásos, érettségire épülő közép- és felsőfokú állami végzettséget adó színész és filmes képzésünkön, államvizsga tantárgyként oktatjuk a cigány kultúra és művelődési ismereteket. 120 végzett tanítványunknak mintegy fele kulturális területen, a média és a színház világában, másik fele az oktatásügyben illetve vállalkozóként dolgozik. Példaképek, sikeres életutak c. filmsorozatunk róluk szól. A családokkal való intenzív kapcsolat eredménye is, hogy a kormány által meghirdetett közigazgatási tanfolyamra 450 fő jelentkezett és 250 fő megkapta azt az oklevelet, amely köztisztviselői munkakörre jogosít. Sajnálatos, hogy ezen egyetemet, főiskolát végzett cigány fiatalok közül, a negyede kapott munkát.
• Mennyire voltak sikeresek ezek a programok?
• A szervezetünk munkáját minősíti több komoly elismerés. Köztük például az, hogy 2009-ben megkaptuk a Demján Sándor által alapított Prima-díjak egyikét, a Junior Prima-díjat „A magyar köznevelés és oktatás” kategóriában, tavaly pedig az oktatási tárca mintegy húsz munkatársunkat Teleki Blanka-díjban részesítette. Én pedig, ha már ilyen lendületben vagyunk, belevágtam a negyedik diplomám megírásába, melynek címe: Igazságosság és jogkövetés az „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységében.
