Az idősek iránt érzett szeretetet, tiszteletet kisgyermekkorából hozza magával, s a pályaválasztás idején egyetlen pillanatig sem volt kérdés számára, milyen irányba induljon el. Hiszen csak folytatta a megkezdett utat, melyen addig járt: szívvel-lélekkel végzett hivatásul választva az idősek ellátását. Bagyinszki Zoltánné harminchét esztendeje teljesíti szolgálatát Gyulán, két évtizede a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonának vezetőjeként.
Az idősellátás területén a mindennapi, gyakorlati tevékenységek elvégzésén túl tudását, tapasztalatait több mint negyedszázada az ifjabb generációk felé is közvetíti. Tankönyvek, jegyzetek, szociális képzés és vizsgaelnöki feladatok kötődnek nevéhez, tagja az Országos Szociálpolitikai Tanácsnak, irányítja a Magyar Szociálpolitikai Társaság Gerontológiai Szakcsoportját. A tanítás mellett a hazai idősellátás területén végzett kutatásaival, s azok publikálásával is a szakma fejlődését segíti. Mint igazi lokálpatriótát pedig odafigyelő, támogató viszony fűzi szeretett városához, Gyulához is. Áldozatos tevékenységéért az idei esztendőben „Sikeres Gyulai” kitüntető címben részesült. Bagyinszki Zoltánnéval elismerése kapcsán beszélgettünk.
Szüleink felneveltek, mi viszonozzuk
– Mindig voltak körülöttem idős emberek, s ahogy az édesapám az utcában élő idősekhez rendszeresen eljárt, olyan természetes volt nekünk, gyerekeknek, hogy a szomszéd néninél elsöpörtük a járdát, elvittük neki este a tejet. Ahol tudtunk, segítettünk – mesélt a kezdetekről a Gyulai Hírlapnak Bagyinszki Zoltánné. – Hiszem, hogy nem csak a véletlen műve, hogy az idősek ellátása lett a hivatásom, hanem valamiféle indíttatásból választottam ezt a területet.
Ez az indíttatás, s ez a rendkívül erős elkötelezettség évtizedek óta töretlen lendülettel, energiával tartja a pályán a szakembert, aki mindig új kihívásokat keres önmaga számára, s a megújulás lehetőségeit az idős ellátottaknak, a munkatársaknak, a tágabb környezetében élőknek. Hiszen nincs az a szomszéd vagy utcában lakó idős ember, aki meg ne kereshetné akár apró-cseprő dolgokkal is, s akihez időnként ő maga vagy családjának valamelyik tagja be ne csengetne. Mert a minta követőkre talál: a Bagyinszki házaspár gyermekei ugyanígy alakítják ki s ápolják kapcsolataikat a környezetükben élő idős emberekkel.
– A mai társadalomban már nagyon kevés helyen van jelen ez az odafigyelés, folytatta Bagyinszki Zoltánné, a változásokat az idősellátás területén végzett kutatásaim során is tapasztalom. Tudomásul kell vennünk a többgenerációs családok megszűnését, amit elsősorban a fiatalok önállóságra való törekvése okoz. Ezért a mindenna-pok együttélésének mintái is lassan elkopnak, pedig az idősek rengeteg értéket képviselnek, adhatnak és adnak is a fiatalabb generációknak. Egykor a családokban például külön szokásrendszere volt az étkezéseknek, ma pedig már sok családban arra sincsen idő, hogy leüljenek együtt étkezni. Közel 28 éve tanítom a szociális munkát, illetve ezen belül a gerontológiának a szociális gerontológia részét. Tanítványaim megtanulják, hogyan kell elfogadnunk egy időst akkor, amikor egészséges és akkor is, amikor beteg, és ápolásra szorul. Ez régen természetes volt, a család fiataljai ebbe nőttek bele. Szüleink felneveltek minket, mi pedig viszonozzuk ezt. Nem teszünk mást, mint visszaadjuk mindazt, amit velünk tettek.
A közösségek felbomlásával az emberi kapcsolatokat veszítjük el
A család, a közvetlen környezet mellett a kisebb-nagyobb közösségekhez tartozás is meghatározza életünket. A munkahelyén túl a református gyülekezet is ilyen meghatározó közösség Bagyinszki Zoltánné számára, ahol a gyermekkorból hozott keresztényi neveltetésből táplálkozó szellemiséget húsz esztendeje viszi tovább presbiterként is. – A többgenerációs családok, a közösségek felbomlásával az emberi kapcsolatokat veszítjük el. S előbb-utóbb magányossá válunk – hangsúlyozta Bagyinszki Zoltánné. – Napjainkban rengeteg a mentálisan sérült ember. Ha nincsen kinek elmondanom örömem és bánatom, akkor magamba kell fojtanom, s ha nem járok közösségbe, akkor sivár lesz az életem. Erre nagyon oda kellene figyelni. A problémát ott látom, hogy a pszichológiai kulturáltság Magyarországon elég alacsony. Mert nem fogadjuk el, hogy lehetnek olyan helyzetek, időszakok, amikor pszichológusra, mentálhigiénikusra is szükségünk volna, hogy végigbeszéljünk vele különféle dolgokat. A másik oldala a problémának, hogy önmagunkat sem ismerjük jól. Nagyon sok olyan emberrel találkozom, aki túlértékeli vagy éppen alulértékeli önmagát. S ha valaki híján van az önismeretnek, akkor a mentálhigiénés állapota sem jó, és biztos, hogy nem fog tudni kapcsolatot alakítani a másikkal. Ezért fontos, hogy már a kisgyerekek megtanuljanak a felnőttek körében is kapcsolatokat kialakítani. S később kamaszként, felnőttként is képesek lesznek a különböző közösségekben kapcsolatokat létesíteni, működtetni. A beszélgetés, a másikra való odafigyelés, az emberi kapcsolatok minden közösségben, nemcsak a baráti társaságokban, hanem a munkahelyeken is rendkívül fontosak.
Család, közösség, város
– Igazi gyulainak vallom magam, itt élek, ez a város az enyém is, ezért amikor csak tehetem, a családommal együtt, akkor segítem, akár anyagi támogatással is – vallott gyulaiságáról Bagyinszki Zoltánné. A Steinway zongora megvásárlása érdekében szervezett 24 órás zongorakoncert, az Erkel Ferenc Kamarakórus vagy a Körös Táncegyüttes támogatása, a szeretetszolgálat csak néhány példa a sok közül az önzetlen segítségadásra. Az éppen aktuális kérés pedig mindig fogadásra talál: legyen az jótékonysági bál, adománygyűjtés a gyermekétkeztetés javára vagy kötszerek készítése a lepra missziónak.
Bagyinszki Zoltánné szervezésében városunk hírnevét öregbíti az idén már kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő orvoskonferencia, ahová az ország különböző részéiből, sőt Európából is érkeznek előadók, vendégek. Az orvoskonferenciát mintegy váltva, minden második esztendő tavaszán Országos Szakmai Vetélkedőre, nyáron pedig a szociálpolitikához kapcsolódó filmszemlére érkezik több száz szakember városunkba.
– Óriási szerencsém, hogy az életben azt csinálom, amit szeretek, ugyanakkor otthon kipihenhetem magam és feltöltekezhetem, örömem, bánatom hazavihetem, hiszen a családom ott áll mögöttem, mellettem. Édesanyám mindenben segít nekem, a férjemmel pedig kölcsönösen elfogadjuk, hogy mindkettőnknek van a munkáján túl is vállalt feladata. Amelyben, ahogy a mindennapokban is, támogatjuk egymást.
Nagyon meglepett a „Sikeres Gyulai” elismerés, főképpen, amikor megtudtam, hogy a civilek kezdeményezésére történt az előterjesztés. Az is jó érzés, amikor az embernek a főnökei ismerik el a munkáját, de amikor egy városban egy közösség értékeli, amit tettem, teszek, az kivételes örömöt ad. Különösen, mert mindaz, amivel e címet kiérdemeltem, az életem, a mindennapjaim természetes része – zárta gondolatait Bagyinszki Zoltánné.
