El sem tudtam gondolni, hogyan lehet a temetőbe biciklivel menni, mesélte kedves ismerősöm az Alfölddel való találkozásának első emlékét. Amikor is vendéglátóival közösen a helyi sírkertbe készültek ellátogatni. Lévén hegyvidéki emberről szó, kinek szülőföldjén domboldalra kéredzkedik a temető, ahová eljutni két láb mellé a két kerék több mint felesleges. Hamar rájöttem, folytatta ismerősöm, hegyek híján itt az Alföldön valóban megfelelő közlekedési eszköz lehet a bicikli is, hogy eljussunk vele szinte akárhová, mégis furcsa élmény volt körbenézni s nem látni semmit sem, szögezte le végül. Mi, itt a nagy sík közepén, ezt a semmit végtelennek hívjuk, igyekeztem alföldi szememet legalább szemüveg gyanánt orrára biggyeszteni. Ahol a nap kétszer találkozik a földdel, ha megébred, s ha lenyugszik. Nem úgy a hegyvidéken, elevenítettem fel élményeimet, ahol folyton bércekbe, ormokba akad. Ahogy a szem. És bezárja a teret. Petőfi óta pedig még a tájszépség-érték ranglistára is felkerült az Alföld, s az erdők, a minduntalan találkozgató folyók, a lápok és puszták csodái mellett még egy különlegességgel is ékes e nagy sík. A kunhalmokkal.
A kunhalmok általában 5-10 méter magas, 20-50 méter alapátmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek, terülnek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok, határozta meg szűken, mégis, mai ismereteink szerint is, helytállóan Győrffy István néprajztudós. A kunhalom kifejezést Horváth István nyelvész, történész használta először a szakirodalomban az 1800-as évek elején, később a köztudatban is elterjedt annak ellenére, hogy korábban a nép ajkán elsősorban a hunhalom elnevezés élt. Hajdan mintegy negyvenezer kunhalom borította a történelmi Magyarország Alföldjét, a 2002-ben lezárult felmérési program keretében hazánkban megközelítőleg 1700 kunhalom került jegyzékbe. A 19. század közepétől meginduló, jelentős mértékű építkezések, mint a vasút vagy egyéb közlekedési útvonalak kialakítása, a mezőgazdasági munkálatok együttesen járultak hozzá a kunhalmok számának nagyarányú csökkenéséhez. Arany János Tájkép című verse is őrzi ennek nyomát: „szántogat a gazda, síró füttye hallik, Barázdája a domb oldalán felhajlik, Csak, hová tinói már nehezen másznak, Tetejét hagyja meg a botos juhásznak”.
Múltunk, kultúránk felbecsülhetetlen értékei
Az eltelt százötven esztendő pusztításaihoz mérten csekélyke védelmet adott a kunhalmoknak a Hortobágyi Nemzeti Park, illetve a tájvédelmi körzetek létrejötte, és az 1996. évi 53. törvény a természet védelméről, amely már nevesítve is tartalmazza a kunhalmok védelmét. Kiemelkedő szerepe volt a törvény megszületésében, éppúgy, mint a Körös-Maros Nemzeti Park létrehozásában, Szelekovszky László jeles környezetvédőnek, aki az elmúlt évtizedekben nagyon sokat tett a kunhalmok megóvása érdekében, s tesz napjainkban is. Mindehhez társult még az 1970-es évektől a 21. század első évtizedéig tartó „többfordulós” jegyzékbe vétele a kunhalmoknak. A régész szakma és a természet értékeit hivatalból is védők mellett azonban óriási szerepe van sok ezer éves emlékeink megvédésében, megőrzésében a civil társadalomnak is. A támogatáson, az összefogáson túl, mely a halmok háborítatlanságát igyekszik elérni, kiemelt fontossága van az ismeretterjesztésnek. A kunhalmok pusztulásával múltunk, kultúránk felbecsülhetetlen értékei tűnnek el nyom nélkül. S pótolhatatlanul.
– A halmok kataszterbe vétele ugyan megtörtént, így mindegyikük nyilvántartottá vált, de nem védetté, hiszen nem minden kunhalom területe védett régészeti lelőhely – beszélt a kunhalmokról Liska András régész, a Békés Megyei Múzeumok Erkel Ferenc Múzeumának munkatársa a Gyulai Hírlapnak.
– Csak a természetvédelmi hatóság tud teljes értékű védelmet biztosítani egy halomnak – folytatta a szakember, aki támogatandónak tart minden olyan kezdeményezést, amely a halmok megóvását tűzi ki célul. Így a városunkban elindult szerveződést is, mely már több, Gyula környéki kunhalmot vett védelmébe, illetve szabadított fel a művelés alól. Gyula területén sok olyan halom van, amelyet legálisan művelnek, és gyakorlatilag rombolnak. Ha nem várunk arra, hogy a törvény betűje adjon védelmet, hanem például megegyezünk a földtulajdonossal, hogy vonja ki e kicsiny területet a művelés alól, akkor közös erővel óvjuk meg azokat az értékeket, amelyek a föld alatt rejtőznek. Vannak olyanok is, akik szánt szándékkal nem veszik figyelembe a törvényt, így a földterületükön művelés alól kivont, védett halmot mégis beművelik. Talán a tiltáson túl ebben az esetben is eredményesebb lenne az ismeretterjesztés, hogy mi is az a felbecsülhetetlen emlék, melynek elpusztítása nem ér meg néhány barázdával több termőföldet.
– A halmokat általában az őskor végén emelték, és elsősorban temetkezési helyül szolgáltak, de az Alföldön, a későbbi korokban élő emberek számára is, mindig szembetűnő jelenségek voltak, hiszen egy halom területén később sok esetben egy-egy település létesült – mondta el Liska András. Az is előfordul, hogy egy őskori halom területére egy honfoglalás kori temető települt rá, amit később egy Árpád-kori templom, majd egy késő középkori temető követett. Egy halom területén sokszor négy-öt korszak nyomai is megfigyelhetők. A szakember erre legjobb példaként a vésztő-mágori kettős halmot említette, melynek északi részében a feltárt 6000 éves, neolit kori s az azt követően egymásra települt emberi kultúrák maradványai láthatók. A kettős halom másik részén a Vatához tartozó Csolt nemzetség létesített monostort. A feltárt, részben rekonstruált formában látható monostor az 1400-as évekig működött eredeti funkciójában.
Halomfeltárások
A régész azt is hangsúlyozta, hogy a halmokat, mint emberkéz alkotta objektumokat, a helyszínen kell megőrizni, ezért a mostani rendelkezések semmilyen építkezést nem engedélyeznek egy halom területére. És nem is tárják fel őket, utoljára az 1950-60-as években Kétegyháza környékén folytak szakszerű, többrétegű halomfeltárások, mert a régészeti lelőhelyeket maga az ásatás semmisíti meg.
– Vagyunk annyira alázatosak ezekkel az emlékekkel szemben, hogy a pillanatnyi, talán nem száz százalékos tudáshátterünkkel nem bontunk meg egy halmot, emelte ki a régész. Ha mégis szükséges a feltárás, a régészek pontos dokumentáció elkészítésével biztosítják, hogy a mai tudásukkal kevésbé fontosnak ítélt részletek is a későbbi korok tudománya számára használhatók lehessenek.
Több ezer évvel ezelőtt élt emberek hagyatéka
Több ezer évvel ezelőtt élt emberek hagyatéka van itt az orrunk előtt, egy földpiramis az Alföldön, ami lehet, hogy kisebb, mint az egyiptomi piramisok, de létrejöttét ugyanaz az elv határozta meg. A halom alatt pedig egy temetkezés rejtőzik, a korabeli társadalmi szinten jelentős rangot képviselő ember maradványaival. Az ő tiszteletére emelték a földpiramist. Ezért is támogatandó minden egyes törekvés, ami a megmentésükre irányul, foglalta össze Liska András.
Akár temetkezési helyül, akár lakóhelyül szolgált egy-egy halom vagy pogány áldozótérnek, őrhelynek, településhatárnak használták őseink, illetve előttünk a Kárpát-medencében élő más népek, múltunk emlékein túl egyedülállóan értékes a rajtuk kialakult és megőrződött növény- és állatvilág is. A megművelt területekkel körülölelt halmok, mint szigetek, sok helyütt még olyan talajtakaróval bírnak, mely sok száz évvel ezelőtt tágabb környezetüket is jellemezte. E talajtakaró különleges és ritka növénytársulásoknak ad otthont, élőhelyet teremtve ezzel számos állatfajnak is. Még a jégkorszak idején keletkezett az a lösz, melyet a szelek s folyók hordtak az Alföld területére, és e vastagon lerakódott réteg alakult később humuszos talajjá. A halmok építése során e talajréteget hordták egybe, így a műveléstől megmenekedett dombocskák megőrizték az eredeti löszvegetációt. S rajta az eredeti növényzet egy részét is, mint a taréjos búzafű, a kunkorgó árvalányhaj, a magyar zsálya vagy a pusztai csenkesz. A száraz, meleg mikroklímájú területek sajátos állatvilágot is magukba foglalnak. Seregnyi rovar, puhatestű és kétéltű faj talál itt otthonra, de a halmok, nagyszámú ürge és hörcsög lakójuknak köszönhetően, a ragadozó madarak kedvenc vadászterületei is.
A régészeti és természeti értékek mellett a kunhalmok kultúrtörténeti szempontból is kivételesek.
– Maga az a tény, hogy a kunhalmokhoz több száz éves hagyományok, legendák kapcsolódnak, már önmagában is tiszteletet érdemel, mint eleven történelmet alkotó szellemi erő. Ezen hagyományok felkutatása, a nagyközönséggel történő megismertetése is hozzájárulhat szubjektíven a kunhalmok védelméhez, jelenlegi állapotuk megőrzéséhez. A kunhalmok jó része népmondai emlékhelynek is tekinthető a kultúrtörténeti érték kategórián belül – hívja fel a figyelmet a halmok ezen „rétegére” Kiss Csaba A kunhalmok védelme és megmentésük lehetőségei című írásában. A kunhalmokhoz rengeteg csodás történet, legenda, hiedelem fűződik, sokuk nevében is őrzi fejedelmek, törzsfők, pásztorok vagy éppen betyárok emlékét, históriájuk pedig tovább él a nép hatalmas meseszövedékében. Mint Attila hun vezér halálának, temetésének és sírjának legendája. Ez utóbbinak helyét sokan álmodták a Dombegyház közelében lévő, nevében is a vezérre utaló Attila-halom alá, s nem kevesen meg is ásták, az álmukat valóra váltani igyekezvén. A hun vezér sírja nem került elő a halom alól, melynek hepehupásra vájt teste még megtépázva is lenyűgözi az odalátogatót. Részeként, sőt pontosan a közepeként egy különleges kunhalomrendszernek, amely több települést érintve még a magyar–román határon is átnyúlik. A pávaszemes halomcsoport kettő, egymástól eltolt ellipszis alakzatból állt, s eredetileg több mint húsz halomból épült föl. Ebből a mai Dombegyház közigazgatási területén 13 halom, illetve halomhely található. Az Attila-legenda egyik változata szerint megbontva egy halmot a koporsót cipelő szolgák a halmokat a föld alatt összekötő járatrendszerbe jutottak, s addig vitték uruk földi maradványait, még erejükből, életükből futotta. A fönt maradók betemették a halmot, hogy ne tudhassa meg soha senki, hol alussza örök álmát a nagy vezér. Püspökladány határában, nem is olyan régen, állt egy halom, a Kincsesdomb, amit egy felüljáró építésekor hordtak el. A munkálatok közben hosszú métereken át a halmon belül földfalú, alacsony, kazamataszerű járatok rendje tűnt fel, majd pusztult el örökre. Egy legenda emléknyomát lapátolva szét.
A mesés kincsek
A mesés kincsek képzete, mit a halomsírok rejthetnek, évezredeken át Pénzásó Pistát és társait csábították kincsvadászatra. Így a halmok legnagyobb része kirabolt temetkezést fed, s a csonkolt halomtestek mellett erről olykor a kunhalmok nevei is árulkodnak, mint a Lyukas-halom vagy az Ásott-halom. Számos történet szól szegénylegényről vagy pásztorfiúról, kinek a botja vagy kutyájának orra akadt bele a kincsbe egy-egy halom tetején, és tette gazdaggá gazdáját. A kunhalmokhoz sárkányokkal való viadalok, tündérekkel történt, hol szerencsés, hol kevésbé kellemes következményekkel járó találkozások meséi is kötődnek. Talán nem véletlenül, hiszen egyes elképzelések szerint a kunhalmok az egész földet behálózó energiavonalak mentén, esetleg azok csomópontjain állnak. Természetesen nem véletlenül. Az energia pedig lehet jó, így sokszor gyó-gyulást hozó, de lehet ártó, sőt pusztító is, ha rossz időben, rossz helyen vagyunk jelen. Energia-szökőkutakat látó sámánok, térkapukat nyitogató tudósok, legendák, kincsek, ritka növények. Temetők, templomok. Még sok a kérdés, még van mit kutatni a kunhalmok talányos világában, de egy bizonyos, az Alföld csodáját, közös kincsünket együtt kell vigyáznunk.
