Nemrégiben olvashattak lapunkban a szociális földprogramról és a családi szövetkezet programról, melyek a Dél-Alföldi Operatív Program DAOP-5.1.1.-2f-2009-002 számú, az „Északi városrész szociális rehabilitációja” című pályázatának keretében indultak el városunkban. A cél a szociálisan rászorulók segítése, támogatása, de oly módon, hogy közben hasznosítható tudáshoz is jutnak, illetve kialakul egy közösen és hatékonyan dolgozó, termelő közösség is. Az állattartás és a különféle növénytermesztési ágak ismereteinek elméleti elsajátítása, majd gyakorlati alkalmazása egy jövőbeli jövedelem-kiegészítés vagy akár megélhetés feltételeit teremti meg. Természetesen a programok szervezői keresik azokat a lehetőségeket, amivel a hagyományok megőrzése mellett piac- és versenyképes termékek állíthatóak elő. Ezek sorába illeszkedik például a lekvár-főzés is.
A természet ajándékai a vadon érő gyümölcsök. Ezek különleges ízeket, illatokat rejtenek magukban, egyedi és minőségi termékek állíthatóak elő belőlük. Múlt vasárnap, november hetedikén, lelkes csapat gyülekezett a szanazugi kisbolt előtt, felkészülve az előttük álló kihívásra, a kökényszüretre. Egy korábbi fagy már előkészítette az apró gyümölcsöket, a dércsípte bogyók már alkalmasak a feldolgozásra. Ez a gyógynövény a szilva rokona, de – és ezt a szedésben résztvevők bánják talán a legjobban – sokkal apróbb annál. A szeregyházi rész nagyszerű otthont ad ennek a népnyelvben zabszilvának is nevezett gyümölcsnek. A szüretre összegyűlt csapat kora délelőtt látott munkához, vödrökkel, hordókkal, fóliával, fűrésszel és metszőollókkal felszerelkezve. Szúrt a bokor, sütött a nap, fújt a szél, csúszott a mély árok partja, nem volt könnyű a munka. A jó hangulat, az összehangolt munka, a hibákból tanulás miatti „ügyesedés” legalább részben ellensúlyozta a gondokat. Dolgozott a kis csapat, de az edények a folyamatos, megállás nélküli szedegetés ellenére is csak lassan akartak telni. Késő délután lett, mikorra a kitűzött legalább egy üstnyi lekvárhoz szükséges alapanyag összegyűlt. Rendesen meg kellett dolgozni a bogyókért, így aztán szinte mindenkin akadt jócskán szúrás, karmolás, vérző seb. A munka alatt volt mód beszélgetni is, ki-ki elmondhatta, mit tud a kökényről, a lekvár-főzésről, mik a céljai a programokon belül.
Munka után a „brigád” átvonult a szanazugi „bázisra”, ahol egy-egy tányér forró, füstölt kolbászos krumplipaprikás mellett lehetett tovább értékelni a tapasztalatokat. A tervek, célok megbeszélését követően a programok megálmodója, a csapat tagjaival egész nap együtt dolgozó Alt Norbert alpolgármester már a közeljövő tennivalóit összegezte, melyeket a jelenlévők ötleteikkel, javaslataikkal egészítettek ki. A fárasztó nap után hazaindulók már érezték, hogy ha jogilag még nem is, de lélekben, szándékban már ott és akkor megalakult a tervezett szociális szövetkezet.
A gyümölcsök tisztítását, válogatását és kimagvalását követően éppen e sorok papírra vetésekor már javában rotyog az üstben a lekvár. A nehéz munka végeredménye nagyszerű minőségűnek ígérkezik, így csak annyit javasolhatok, aki kíváncsi a Szeregyházi prémium kökénylekvár ízére, az gyorsan cselekedjen, mielőtt elfogyna az összes. Elfogultság nélkül mondhatom, az egyik legkiválóbb húsmentes ünnepi étel a rántott camembert sajt kökénylekvárral. Megéri kipróbálni. Aki nem hiszi, járjon utána!
