Gyula város polgársága mindig is tudta, mivel tartozik nagy fia emlékének, emelte ki ünnepi beszédében dr. Bónis Ferenc zenetörténész, az Erkel Ferenc Társaság elnöke, visszatekintve arra a több mint száz esztendőre, melyben városunk jeles szülöttének életművét, emberi nagyságát számtalan nagyszerű esemény, szobor- s emléktábla-avatás, előadás, koncert, verseny őrzi.
Erkel Ferenc kettőszázadik születésnapjának előestéjén zeneköltőnk szülőházának falán elhelyezett emléktábla avatása, a városháza dísztermében pedig ünnepi hangverseny adott örömteli pillanatokat Gyulán az emlékezőknek. Itt állva, e földszintes ház előtt, mely egykor egy iskolának s egy tízgyermekes tanítócsaládnak is otthont adott, meghatottsággal gondolok arra, mi mindent épített az a férfiú, aki kétszáz esztendeje itt látta meg a napvilágot, folytatta az elnök. Megalkotta Magyarhonban az európai szintű, korszerű operajátszást, megteremtette szinte minden hazai minta nélkül a magyar nemzeti operát. Becsalogatta a színházba, magyar szóra és magyar dalra tanította Pest-Buda igencsak vegyes összetételű lakosságát, s megalapította a zenekari hangversenyeknek állandó keretet biztosító, ma is működő Filharmóniai Társaságot. A Hunyadi Lászlóval nemcsak hősi és tragikus zenét alkotott, hanem egy teljes nemzet szabadságvágyát szította föl. A Himnusz muzsikájával pedig kezdetben csak egy pályázatot nyert meg, nem sokkal később azonban minden magyar szívét. Ércből való, de ércnél maradandóbb emlékjelnek nevezte dr. Bónis Ferenc a szülőház falát e naptól ékítő Erkel-portrét, Varga Imre Kossuth- és Herder-díjas szobrászművész alkotását, melyet városunk polgármesterével, dr. Görgényi Ernővel közösen lepleztek le.
Kiváló művészek s Erkel Ferenc alig ismert zongora- és kamarazenei alkotásai szerepeltek az emléktábla-avatást követő történelmi hangversenyen. Kassai István zongoraművész, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművészek elsőrangú tolmácsolásában megszólaló zeneművek Erkel pályájának kezdetén s végén keletkeztek. Akkor, amikor még nem és már nem fordította minden alkotóerejét az operakomponálásra, mondta el köszöntőjében dr. Bónis Ferenc, azaz a zongoraművek egy része éppen hogy az operákhoz kapcsolódik: átirat, mely a házi muzsikálás barátainak is lehetővé teszi, hogy belépjenek az operák zárt világába. A néma nemzetnek dalt adó Erkel lenyűgözően szenvedélyes zeneműveinek virtuóz előadását felállva, hosszan tartó vastapssal köszönte meg a hálás közönség. Erkel Ferenc emlékezetének ünnepi pillanatait városunkban az Erkel Ferenc Társaság, Gyula Város Önkormányzata és a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. rendezte.
***
Dr. Bónis Ferenc zenetörténésznek, az Erkel Ferenc Társaság elnökének avatóbeszéde, amely elhangzott 2010. november 6-án, Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóján megtartott ünnepségen, Erkel Ferenc szülőházánál, ahol emléktáblát állítottak a zeneszerző tiszteletére:
Tisztelt Polgármester Úr!
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt állva e földszintes ház előtt, mely egykor egy iskolának és egy tízgyermekes tanítócsaládnak is otthont adott, nagy meghatottsággal gondolok arra, mi mindent épített az a férfiú, aki kétszáz esztendeje itt látta meg a napvilágot. Mert mit is teremtett? Megalkotta Magyarhonban az európai szintű, korszerű operajátszást, megteremtette szinte minden hazai minta nélkül a magyar nemzeti operát. Írt egy sor népszínművet, mellyel becsalogatta a színházba, magyar szóra és magyar dalra tanította Pest-Buda igencsak vegyes összetételű lakosságát. Megalapította a zenekari hangversenyeknek állandó keretet biztosító, ma is működő Filharmóniai Társaságot, melynek élén az évek során hatvan koncertet vezényelt. Pozsonyi tanára, Heinrich Klein révén szinte közvetlen tanítványa lett Beethovennek, aki még élt Erkel tanulóéveinek idején. Beethoven nemcsak a klasszikus művészet megtestesítője volt Erkel számára, de példaképe a szabadságeszme zenei kifejezésében is. Mi sem természetesebb tehát, minthogy Beethoven szabadságódáját, a Fideliót Erkel mutatta be magyar nyelven a Nemzeti Színházban. Mi sem természetesebb, minthogy a Filharmóniai Társaság repertoárját Beethoven műveire alapozta. Mi sem természetesebb, minthogy Magyarországon ő vezényelte elsőként a IX. szimfóniát, melynek Örömódája az emberiség összefogásának diadaléneke, ma az Európai Unió himnusza.
Ha Erkel nem talál kapcsolatot a Fidelióval, talán a Hunyadi Lászlót sem írja meg, vagy nem úgy írja meg, ahogy tette. Hiszen mindkettő a francia forradalom hatására született új színpadi műfaj, a szabadító opera családjába tartozik. A Hunyadi Lászlóval nemcsak hősi és tragikus zenét alkotott, hanem egy teljes nemzet szabadságvágyát szította föl. Mindezt négy esztendővel 1848 előtt. Ugyanakkor írta a Himnusz muzsikáját is, mellyel kezdetben csak egy pályázatot nyert meg, de nem sokkal később minden magyar szívét. Ezt a diadalt kodifikálja az 1903-as törvény, mely szerint Erkel Himnusza hivatalosan is a nemzet zenei jelképe. És ez még nem minden. Az Országos Daláregyesület fő karnagyaként vezére lett az ország öntevékeny dalosainak. 1875-től pedig a Zeneakadémia igazgatójaként és zongoraprofesszoraként a hivatásos muzsikusképzésnek lett, Liszt Ferenc mellett, legnagyobb alakja. A Hunyadi László sikere meghatározta teljes alkotópályáját. Hosszú élete során nyolc operát írt, valamennyinek témáját a magyar történelem viharos századaiból merítve. Későbbi korok magyar operatörténete is az általa teremtett biztos alapokra épült.
Gyula város polgársága mindig is tudta, mivel tartozik nagy fia emlékének. Három hónappal halála után már terv született szobrának fölállítására, költségét közadakozás fedezte. Kallós Ede kiváló szobrászművészünk alkotását 1896-ban leplezték le. Születésének 100. évfordulóján avatták föl azt az emléktáblát, mely a szülőház kapujától, azzal szemben állva, jobbra látható.
1989. november 6-án, ma 21 esztendeje megalakult Gyulán az Erkel Ferenc Társaság, mely a zeneszerző emlékének ápolását tűzte ki céljául. A szó szellemi és tárgyi értelmében. Ennek része volt az élete színhelyeinek emléktáblával való megjelölése. 1991. június 15-én, halála évfordulóján állítottuk az első Erkel-emléktáblát, azon a sváb-hegyi házon, amelyben meghalt. 1993. június 15-én tanári működésének és egykori szolgálati házának helyszínén, a régi Zeneakadémia épületén helyeztük el Szervátiusz Tibor munkáját, 1998. november 7-én, Király utcai utolsó lakásán Kiss György gyulai születésű szobrászművész reliefjét. Most, a 200. születésnap előestéjén a szülőházat ékesítjük nagyszerű művészi munkával. Varga Imre Kossuth- és Herder-díjas szobrászművész Erkel-portréjával.
Johann Wolfgang Goethe, a nagy német költő azt mondta egykor, hogy boldog az az ember, akinek egybeér életének két szélső pontja, akinek ifjúsága találkozik idős önmagával. Ilyen értelemben magamat is a boldog emberek közé sorolhatom, hiszen elértem célomat: 1991-ben Erkel életének végső pontját, a mai napon pedig kezdőpontját jelölhettük és jelölhetjük meg ércből való, de ércnél maradandóbb emlékjellel. És ezt mondhatom Varga Imréről, az alkotóművészről is, mert az 1991-es emlékmű éppúgy az ő munkája, mint az a portré, melyet most, a polgármester úrral átadunk a köznek. Köszönet érte, kedves művész úr, és köszönet érte mindazoknak, gyulaiaknak és nem gyulaiaknak, akik ennek az ünnepélyes pillanatnak az előkészítésében részt vállaltak.
Most pedig hulljon le a lepel, és a mű őrizze Erkel dicsőségét örökkön örökké!
