Színes orchideák címmel kezdte idei őszi évadát a Gyulai Várszínház, melynek felújított színházteremben első alkalommal Hűvösvölgyi Ildikó és Kautzky Armand a Madách Színház tagja lépett fel október 20-án. A művészek az est során a Charlie nénje előadásból és a Macskák című musicalből szemezgettek, s verseket szavaltak Ady Endrétől, Reményik Zsigmondtól, Wass Albertől és Weöres Sándortól. A különös nevű, sármos hangú művésszel az előadás előtt beszélgettünk.
Kautzky Armand hangja, neve húszéves pályája során védjegyévé vált. A mindig sármos és jólfésült James Bondot alakító Pierce Brosnan köszönheti neki hazai sikerét, mint ahogy a Született feleségekbeli Mike Delfinoért is kevesebb nő bomlana, ha más lenne a hangja, sőt, még Szőke Herceg is tőle szólal meg a Shrek sorozatokból - hogy csak a javát említsük az általa szinkronizált megannyi szép- és többnyire „jófiú” közül. A Juventus Rádió hivatalos hangja (az egykori Sláger Rádió hangja) 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, azóta a Madách Színház, valamint a Budaörsi Játékszín társulatának tagja. A mindig elegáns, talpig úriember a jó nevű Kautzky színészcsaládba született, így a kulisszaszagot már kisgyermekként magába szívta. Természetes, hogy beszélgetésünkben erről is szót ejtettünk.
• Mint ahogy az országban senkinek, úgy a gyulai közönség előtt sem szükséges bemutatni Önt. S ez az ismeretség kölcsönös, hiszen megfordult párszor városunkban.
• Pontosan. Én még nagyon régen, Nemzeti Színházas stúdiós koromban is jártam itt Sík Ferenc rendezésében valamelyik történelmi darabban, s az azt követő évben, amikor még a felújítás előtti várállapotban játszottunk. ezután hosszú évekig tatarozták a várat, de bent pl. a Mohács című történelmi drámában, mint főiskolás részt vettem egy pici szereppel. És három évvel ezelőtt is jártam itt a Három testőr című musical-el, ami már a tószínpadon volt, ez a legutóbbi élményem. De Gyulához nekem minidig a nyár kötődik, a strand, a jó idő, a békák kuruttyolása, amitől igazán különleges ez a hely. Úgyhogy nagyon sok élményem van. Most pedig beérkezve láttam, hogy már azóta is nagy változások vannak, ami külön nagyon szép.
• Hűvösvölgyi Ildikóval régóta és sok helyen játszanak együtt. A mai este ötlete is önöktől származik?
• Igen, abszolút a mi ötletünk volt. Mi nagyon régóta voltunk kollégák a Madách Színházban, a Macskákban is több százszor játszottunk együtt, vagyis nagyon sok a közös élményünk. S mivel nagyon szeretjük és nagyon érezzük egymást, egyformán gondolkodunk és az ízlésünk is egyforma, miért ne válogassunk össze olyan dolgokat, miket mindketten szeretünk?
• Mennyire kötött ez a műsor?
• Picit mindig változik. Attól is függ, hogy hangilag épp milyen állapotban vagyunk, hogy egy-egy nehezebb technikát igénylő dalt el tudunk-e adott alkalommal énekelni, vagy épp ha van egy olyan friss gondolatunk, amit meg szeretnénk osztani, akkor azzal is kiegészítjük. Most is van egy Wass Albert vers, amit…
• …amit külön mi kapunk?
• Azt pl. olvasni fogom, de nagyon szeretném megosztani.
• Köszönjük szépen! Ez azért is külön örvendetes, mert egy ideig szünetelt a versmondás a hazai színpadokon. De a versmondás valóban különös szerepet játszik az életében, hiszen kamaszkorában épp ez fordította érdeklődését a színjátszás felé. Pedig másképp is lehetett volna, hiszen volt már a családban hét színművész, s Ön lett a nyolcadik.
• De azért azt egész más látni, mint benne lenni. Én öltözőkben meg kelléktárakban nőttem fel, de amikor az ember a színpadon érzi a reflektor fényét és azt a hatást, amit jó esetben el tud érni, azt azért a saját bőrén kell megízlelni. És én ugyanúgy izgulok ma is, mint annak idején, tizenhat évesen - amikor még csak egy csendes, sarokban ülő, szemüveges gyerek voltam -, mert azért az egy egészen különös izgalom.
• Az pedig változatlanul érdekes, hogy mégis ez volt a színpadra vezető út, miközben a családi példa mindvégig jelen volt. Ön pedig a példamutatást tartja a legjobb nevelésnek. Mire ad példát a színjátszás?
• Nem a színjátszás ad példát, hanem a színjátszás, mint foglalkozás, hivatás által előadott produktumok adhatnak példát. Azok az anyagok, amiket ide válogattam - pl. a Wass Albert szöveg -, azok a gondolatok, amiket Ildikó fog elmondani akár Weöres Sándortól, akár Reményiktől, ezek mind példát mutatnak ebben az értékválságos világban, amiben élünk. Mert ma az ember igazán össze lehet zavarodva, nehéz eldönteni, hogy melyik a helyes út: a könnyű, gyors siker vagy a lassan, de biztosan építkező siker. Hogy kell-e egyetemre menni vagy el kell menni egy tehetségkutató versenyre, és akkor kvázi megoldódik az ember élete? Ma nagyon sok csapda van, nagyon sok csábításnak van kitéve az ember, s mi ebben próbálunk egy picit segíteni. Nem véletlenül kérdezi ezt tőlem, és én sem véletlenül válaszolom ezt. Mert ezt szeretném sugározni a magánéletemben, a nyilatkozatomban, és a színpadra is olyan verseket választok, amik hazaszeretetre, az érték tiszteletére, az idősek tiszteletére szólítanak, vagyis klasszikus értékközpontúságra hívja fel a figyelmet.
• Noha a kívülállók azonnal és egyedüliként Önt azonosítják keresztneve hallatán, családjában ebből sem Ön volt az egyedüli, sőt, Ön is egy korábbi generáció előtti tisztelet jeleként kapta ezt a számunkra különleges nevet.
• Jól tudja, mert a névadás a nagyszüleimet dicséri, nálunk a családban ugyanis édesapám testvére volt Armand, az ő emlékére kaptam a nevet, ami meglehetősen furcsának tűnt a hatvanas években annyira elterjedt sok József és István közt. Egészen addig, amíg nem kerültem színészi pályára, hátránynak éreztem, időnként még csúfoltak is miatta. A katonaságnál ki sem tudták betűzni, nem szerették az efféle egyéni megnyilvánulásokat. „A jó katonának nincs egyénisége, pusztán parancsot teljesít.” Színészként viszont kifejezetten előnyös ez a név, mert könnyen megjegyezhető. Az emberek sem művész uraznak az utcán, hanem úgy köszöntenek: „Jó napot, Armand!” Jó polgári szokás szerint nálunk is tovább vitte a fiú az apa nevét, a fiam is Armand, ami egyébként a Herman francia megfelelője.
• Csakugyan mindenben a klasszikus értékeket képviseli. Így van ez abban a Körúti színházas darabban is, aminek a napokban volt a premierje?
• Már eleve ez a társulat olyan művészekből és fiatal tehetségekből áll, akik a komédiának is a klasszikusan vett módját művelik, vagyis értik és érzik annak a súlyát, és hisznek az igényes szórakoztatásban. Ez a Bolond lány címet viselő darab hatvanas évek Párizsában játszódik, de a témája ma is rendkívül aktuális. Nem másról van szó, mint a gyors karrierlehetőségről, akár a hazugság árán vagy pedig egy lassabb fejlődés árán, de megmaradni az igazság pártján, megmaradni a becsület pártján és a darab emellett teszi le a voksát, és a magam életében is emellett próbálom letenni a voksomat.
• Ezt a darabot annak idején Domján Edit és Márkus László játszotta, most pedig Pikali Gerda a darabbeli partnere. Milyen volt a fogadtatás?
• Nagyon nagy siker volt. Én azt hiszem, hogy ha az ember hittel és tehetséggel dolgozik, akár a Bolond lányban, akár a ma esti vegyes műsorban akkor a mi hitünk, a mi szeretetünk vissza fog ütni a nézőkre is. Úgyhogy ilyen értelemben a színháznak küldetése van és nekünk színészeknek, művészeknek, képzőművészeknek, muzsikusoknak az a dolgunk, hogy értékeket mutassuk meg. Olyanokat, hogy lehet, hogy lassabb a fejlődés, lehet, hogy nem olyan gyors a meggazdagodás, de akkor is mindenképpen a becsületet, a tiszta munkát, a tisztességet kell előnyben részesítenünk. S ez az, ami visszahat a nézőre. Olyan, mintha egy kanyart tenne: belőlünk árad és a közönségen keresztül visszahat ránk. Csodálatos ez a cirkuláció, épp ezért csináljuk.
